---

Tartalom

I. KÖTET

ELSŐ RÉSZ. A Károlyi-korszak főbb eseményei

Bevezetés
  A forradalmak és szabadságharcok általános jellege
  Párhuzam az 1848-49. és 1918-19-iki események között
  E munka hangja és tendenciája

A) A Károlyi-korszak főbb eseményei
I. Az októberi forradalom előzményei
II. A forradalom kitörése
III. Az októberi forradalom és a hadsereg. A hadügyminisztérium működése Linder, Bartha, Károlyi és Festetich alatt. Kun és Pogány hadseregzüllesztési tevékenysége
IV. Böhm hadügyminisztersége. A szociáldemokrata hadsereg megszervezése
V. A szomszédos ellenségek betörése az országba
VI. Események a demarkációs vonalakon 1919. évi január 1-től március 20-ig

Mellékletek

II. KÖTET

MÁSODIK RÉSZ. A proletárdiktatúra kikiáltásától a románok támadásáig

B) A proletárdiktatúra korszaka
VII. Károlyi- és a Berinkey-kormány bukása. Forradalmi kormányzótanács veszi át a hatalmat
VIII. A hadügyi népbiztosság tevékenysége
IX. A proletárdiktatúra kikiáltásának hatása az antantra és Magyarország közvetlen szomszédaira
X. Az öttagú hadügyi népbiztosság tevékenysége
XI. Hadiszíntéri események a románok támadásáig

Mellékletek

---

Bevezetés

Amióta az emberiség eszmélni tud, nemcsak az egyes emberek, de egész nemzetek és az emberiség összeségének is egyik legféltettebb és legdrágább kincse a szabadság. Ezért a kincsért a körülmények parancsoló hatása alatt már évszázadok óta mindenki aránylag a legszívesebben áldozott és áldoz a jövőben is vért, vagyont és életet. Ez magyarázza meg viszont, hogy minden nemzet szent kegyelettel említi és évről-évre szinte folyton fokozódó legendás dicsfénnyel övezi körül ama hős fiainak nevét és dicső tetteinek emlékét, akik a nemzeti becsület és szabadság kivívása és fenntartása körül kiváló érdemeket szereztek; ezeket a kimagasló egyéneket mint igazi vérbeli és speciálisan nemzeti hősöket tartván elsősorban érdemeseknek és alkalmasoknak arra, hogy a legszentebb kötelességteljesítés mintaképei gyanánt elénk állítva, hálás és becéző szeretettel dicsőített neveikkel és hősi tetteikkel nemzedékről-nemzedékre buzdítólag és lelkesítőleg hassanak.

E kiválóan fontos tény a nemzetek történetében a forradalmak és szabadságharcok fejezeteinek már eleve kiváltságos helyet biztosít és ez a nyitja annak is, hogy minden nemzet igazi hű fia nemcsak szeretettel, hanem egyszersmind büszke öntudattal és rajongó lelkesedéssel szeret úgy szóban, mint írásban hazája történetének ama fejezeteivel foglalkozni, amelyek a nemzeti szabadság és önállóság kivívása érdekében folytatott küzdelmeket foglalják magukban.

Ámde általános, idegenek által is elismert, hogy úgymondjam nemzetközi elismerésben és közbecsülésben csak ama forradalmaknak és szabadságharcoknak van részük, amelyeknél valóban életbevágó kérdések, kiválóan nemes célok, vagy a megsértett emberi és nemzeti becsület okozta jogos felindulás adta a népek kezébe a fegyvert.

A forradalmak természetéhez tartozik, hogy azok nyomában többé-kevésbbé az erőszakosságok láncolata kerekedik fölül; épígy a szabadságharcok sem igen válogatósak eszközeik és fegyvereik alkalmazásában; de ahol befelé a saját honfitársakkal szemben majdnem kizárólag csak a vak düh és kegyetlenség sugalmazta terror, kifelé, a külső ellenségekkel szemben pedig a fentieken kívül még a szabad rablás, dúlás és fosztogatás jellemzi az eljárás módját, az ily mozgalmak és események már legkevésbbé sem fedik az alapjában véve ideális alapokon nyugvó forradalmak és szabadságharcok fenkölt fogalmát, hanem e helyett előbbiek az embertelen osztályharc, utóbbiak pedig a mindenki által megvetett rabló- és irtóhadjáratok bélyegét viselik magukon.

Ha e tekintetben párhuzamot vonunk az 1848-49-iki és az 1918-19-iki események között, első tekintetre óriási különbségek ötlenek szemünkbe. Amott minden ténynek, minden helyes, de még a legtöbb helytelen cselekedetnek is az önzetlen, tiszta, lángoló hazaszeretet a kiindulópontja és főrugója, emitt e szent fogalom helyett a legrútabb önzés és a nemzet nagy tömegét, az intelligenciát és a földmívesosztályt teljesen hidegen hagyó, sőt előtte gyűlöletes világproletáreszme szerepel, még pedig a legterrorisztikusabb eszközök alkalmazása dacára is csak gyengén ható és mozgató erő gyanánt.

Az 1848-49-iki események szebbnél-szebb részletei már fiatal tisztkoromban az én lelkemet is annyira elbűvölték, hogy tollat ragadva, megírtam 1848-49-iki szabadságharcunk kimerítő katonai történetét lelkes magyar tisztikarunk számára, nem is sejtve akkor még, hogy jó három évtizeddel később vérző szívvel kell majd hazám történetének szintén forradalommal kapcsolatos oly fejezetét megírnom, mely annak örök időkre egyik legrútabb szégyenfoltja marad.

És mégis mindezek dacára sem epébe, sem vérvörös, de még koromfekete tintába sem mártom tollamat e minden vonatkozásaiban valóban "vörös" háború történetének megírásánál, mert távol állva minden vádaskodástól és gyülöletszítástól, egyedüli célom az, hogy a történtekről lehetőleg hű képet nyujtva és az eseményekhez "sine ira et studio" szakszerű megjegyzéseket fűzve, az ebből kidomborodó kép úgy a mai, mint a jövendő nemzedék számára nemcsak okulásul, de egyúttal intő és elrettentő például is szolgáljon.

Ha sikerül e célt elérnem és ha a mi népünk és a most már magát joggal minden ízében "magyar nemzeti"-nek valló hadseregünk a történteken okulni tud és okulni akar, akkor nekem erős a hitem és meggyőződésem, hogy az a magyar nemzet, amely még az évek hosszú során át tartó tatárjárást és törökdúlást is kiheverte, rövidesen ki fogja heverni a vesztett világháború és a 4 1/2 hónapos vörös rémuralom okozta szörnyű anyagi és erkölcsi veszteségeket és rombolásokat is.

Ezért elsősorban hozzátok fordulok, ti, hosszas szunnyadás után új életre ébredt szép magyar vitézek, aranyos leventék! Ti álljatok oda sziklaszilárd bástya gyanánt ennek a szerencsétlen országnak minden düledező pillére mellé. Rajtatok van most a nemzet, rajtatok az egész világ szeme. Ti mutassátok meg országnak-világnak, hogy "él magyar, áll Buda még!" Ha mindenki lehorgasztja fejét, csak ti ne csüggedjetek, hanem megtisztulva a vörös uralom alatt netán rátok fröccsent sártól és kivált a minden iránt fogékonyabb fiatalok testét-lelkét megrontó kommunisztikus eszmék és tanok mételyétől, büszkén hirdessétek és lépten-nyomon mutassátok meg, hogy távol álltok holmi világforradalmi és egyéb ehhez hasonló eszmék utópisztikus és hazug fantazmagóriájától és hogy az az alap, amelyen ti álltok, kizárólag magyar és nemzeti, amelyre aranybetűkkel van felírva legnagyobb magyarjaink egyikének, Széchenyi Istvánnak aranymondata, hogy "Magyarország nem volt, hanem lesz!"

Végül pedig kedves kötelességet teljesítek, amidőn mindazoknak, akik munkám elkészítése és megjelenése körül segítségemre voltak, e helyütt is őszinte köszönetemet nyilvánítom. Köszönettel tartozom továbbá mindazoknak, a szöveg megfelelő helyén egyébként rendszerint meg is nevezett bajtársaknak, akik érdekesnél-érdekesebb adataikkal lehetővé tették, hogy sok hézagos és kétes esemény kellőleg megvilágítva kerüljön az olvasóközönség szine elé.

Budapesten, 1925 április havában.
A szerző.

---