Gonda István, Vaszily Barbara
A gyümölcstermesztés fitotechnikai műveletei
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
FITOTECHNIKAI MŰVELETEK A NYUGALMI ÁLLAPOTBAN
Téli, tél végi metszés
A törzs és a vastagabb koronaágak tisztogatása
Növekedéserősítő bemetszések
Növényvédelmet segítő fitotechnikai beavatkozások
FITOTECHNIKAI MŰVELETEK A VEGETÁCIÓS IDŐSZAKBAN
GYÜMÖLCSFAJONKÉNT ELVÉGZENDŐ, ÚN. KÜLÖNLEGES FITOTECHNIKAI MŰVELETEK
Alma
Körte
Birs
Őszibarack
Kajszi
Szilva
Cseresznye
Meggy
Mandula
Mogyoró
Szamóca
Köszméte
Előszó
A növényi részekkel közvetlen kapcsolatban lévő termesztési beavatkozások összességét fitotechnikai műveleteknek nevezzük. Esetenként más technológiai elemeket is hasznosíthatunk a fitotechnikai eljárások kiegészítésére vagy helyettesítésére.
A fitotechnikai műveletek célja a gyümölcstermő növények termőfelületének kialakítása és fenntartása. A termőképesség minél jobb hasznosításához (vagyis az intenzitás növeléséhez) megfelelő produktív termőfelület, a rendszeres bő terméshez és jó gyümölcsminőséghez pedig a termőfelület tartós egyensúlya szükséges. Ezek elérését a technológia minden elemével szolgáljuk, de közvetlen kapcsolatban leginkább a fitotechnikával vannak.
A termőfelület kialakításánál és fenntartásánál a produktivitás maximális biztosítását az egyéb termesztési célokkal összhangban kell elérni (pl. a kézi és/vagy gépi betakarítás megkönnyítése, a növényvédelmi hatékonyság növelése stb.). A fitotechnikai műveleteket - céljuk szerint - 3 nagy csoportba sorolhatjuk:
- termőfelület-kialakítás és termőre fordítás;
- a termőfelület termőegyensúlyi állapotának fenntartása, a kiváló gyümölcsminőség rendszeres biztosítása;
- a növényvédelem hatékonyságának fokozása (a károsítók fertőzési lehetőségének csökkentése, a károsított növényi részek eltávolítása stb.).
A termőkori (termőegyensúlyi) metszést elsősorban a termőfelület megfelelő kialakításával alapozzuk meg.
Általános érvényű technológiai utasításokat, "kész receptet" a fitotechnikai műveleteknél nem lehet adni. Ezért csupán a bonyolult rendszer összefüggéseit, illetve egyes alapelemeit mutatjuk be, amelyeket a legváltozatosabb kombinációkban lehet alkalmazni az adott ültetvény tényezőinek (faj, fajta, életkor, törzsmagasság, koronaforma, ökológiai viszonyok, gépesítés, helyi tapasztalat stb.) figyelem-bevételével.
A termőfelület kialakítása (koronanevelés és termőre fordítás), fenntartása illetve az elöregedett termőfelület felújítása három önálló szakaszként a nagyobb méretű és később termőre forduló fákkal létesített, hosszú élettartamú gyümölcsösökre jellemző. Ezekben az ültetvényekben a különböző jellegű fitotechnikai műveletek egymástól időben jól elkülönültek.
Az intenzív művelési rendszerek térhódításával rövidebb ideig tart a termőfelület kialakítása, gyorsabb a termőre fordulás. A termőegyensúly tartós fenntartásáig üzemeltetjük az ültetvényt: a túlzottan elöregedett termőfelület leváltása új ültetvénnyel.
A gazdaságosan üzemeltetett ültetvényt minél rövidebb élettartamúra tervezik, annál intenzívebb művelési rendszerre van szükség. A termőfelület kialakítása és termőre fordítása szinte párhuzamosan és a lehető legrövidebb idő alatt történik.
A termőegyensúly fenntartása az adott művelési rendszer keretein belül a megfelelő összhangot jelenti a vegetatív és reproduktív tevékenység között. A termőegyensúly tartósan csak úgy maradhat fenn, ha egyik tevékenység sem kerül túlsúlyba. Akkor kerülhet különösen veszélybe, ha a reproduktív tevékenység mértéke nagyobb az optimálisnál. Ilyenkor gyorsabban felborul a növekedési és fejlődési folyamatok, illetve a gyökérzet és a föld feletti részek tevékenysége közötti összhang, ami szintén alapvető feltétele a termőegyensúlyi állapotnak.
A termőegyensúly elérésének fitotechnikai hatékonysága nagymértékben függ attól, hogy milyen összhang alakul ki a termőegyensúlyra szintén hatást gyakorló többi technológiai elemmel (agrotechnika, növényvédelem, stb.). A rendszeres terméshozáshoz a megfelelő hajtások rendszeres képződése a legelső fontos mozzanat. A termőegyensúly stabilitása szempontjából nagyon fontos, hogy az ültetvény minden egyede, illetve nagyobb fák esetében a korona mindegyik része viszonylagos termőegyensúlyban legyen. Az egyöntetűség hiánya csökkenti a szabályozó tényezőként tervezett fitotechnikai eljárások hatékonyságát. Minél kisebb a homogenitás az ültetvényben, annál inkább differenciált elbírálás szükséges a fitotechnikai elemek használatában.
A termőegyensúlyt befolyásoló fitotechnikai beavatkozásokat csak akkor tudjuk sikeresen elvégezni, ha ismerjük az adott fajta (fa, koronaforma stb.) vegetatív és reproduktív tevékenységének összefüggéseit, a termővesszők típusát, a termőgallyak elöregedési hajlamát és megújulási készségét és a sebgyógyulás intenzitását.