---

Tartalom

"Kézirat gyanánt"

1. Amikor írók már voltak, de olvasók még nem
  1.1. Szövegjavítás vagy szövegrontás?
  1.2. Mennél régibb, annál hiteltelenebb?
  1.3. A második szóbeliség
  1.4. Az abszolút olvasáshatár
  1.5. Viszonylagos olvasáshatárok: a hagyománynélküliség szabálya

2. Ellenpróba: információtörténeti poétika
  2.1. Az Ómagyar Mária-siralom európaisága
  2.2. Retorika
  2.3. Verstan
  2.4. Összefoglalás

3. Ellenpróba: textológia
  3.1. Laskai Demeter imádsága
  3.2. Rotenburgi János diák nyelvmestere
  3.3. Marosvásárhelyi Sorok
  3.4. Gyulafehérvári Sorok
  3.5. Königsbergi Töredék és Szalagjai
  3.6. Ómagyar Mária-siralom
    3.6.1. Szöveghibák
    3.6.2. A 9 szótagnyi szöveghiány
    3.6.3. A latin minta
    3.6.4. Összefoglalás
  3.7. Halotti Beszéd és Könyörgés
    3.7.1. Igazolja-e vagy cáfolja a "második szóbeliség" megvoltát?
    3.7.2. A Pray-kódex és a királyság
    3.7.3. Szöveghibák
  3.8. Összefoglalás

Hivatkozások

---

Bevezetés

A reneszánsz - függetlenül attól, hogy a korszakot a kora újkorhoz vagy a középkorhoz helyesebb-e hozzákapcsolni - az előző információrobbanás kora.

Megnőtt az információtömeg. Visszanyerték az antik műveltséget. Kibővült az emberre magára, környezetére, a Föld felszínére és Nap körüli pályájára, sőt az állócsillagokra vonatkozó ismeretanyag.

Megújult az információkezelés. A könyveket nyomtatták, forgalmazták, nyilvános könyvtárakba gyűjtötték. Még adatbázisokkal is kísérletezgettek: enciklopédiákkal, prédikációszerkesztő segédletekkel, Raymundus Lullus termékeny tárcsáival, versíró automatákkal.

Információtörténeti szempontból a magyar kora reneszánsz abban különbözik a többitől (és talán sajátságának, erőteljességének is ez a magyarázata), hogy nálunk időben egyszerre következett be a kézírás és a nyomda forradalma. A magyarok ugyanis nemcsak a könyvnyomtatással ismerkedtek meg 1473-ban, hanem az idő tájt kezdtek rákapni a magyar nyelven való könyvírásra és könyvolvasásra is. A korszak kezdetén áll az első magyar nyelvű egyházi könyv, a Jókai-kódex. A korszak végén pedig ott az első, egészében magyar nyelvű világi könyv - s mindjárt nyomtatvány -: Pesti Gábor Aesopusa (1536). Megszületett a népnyelvű olvasóközönség.

Az ezt is megelőző információs forradalom a 12-13. században, a kétnyelvű és kétközegű irodalom idején zajlott le, amikor a magyar irodalmat még latinul írták, magyarul pedig csupán elmondták. Írók már voltak, de olvasók még nem. Az első népnyelvű vendégszövegekről csak azok tudhattak, akik bejegyezték őket, meg azok, akiknek megmutatták. Hogy kerülhetett sor mégis magyar vendégszövegek rendszeres lemásolására?

---