---

Tartalom

Előszó
Balázs Debóra: Dugonics András bicskája
Tubay Tiziano: A honfoglalás leírása a Pannónia énekben és a történetírók munkáiban
Maróthy Szilvia: Pannóniai ének Critical Edition (PECE)
Bódai Regina-Renner Ildikó: "De hogy nem látsz dolgodhoz"
Maróthy Szilvia: Nem csak Szabács kell. Korai verses nyelvemlékeink tagolási rendszerei
Simon Zsolt: Az 1540 előtti magyar ráolvasások. "vagyok bűnes [...] régi nagy sok bálványimádásomba"

---

Előszó

A késő középkorban elkezdődött, majd a kora újkorban folytatódott, reneszánsznak nevezett időszak jól jellemezhető az információmennyiség ugrásszerű növekedésének és az információkezelés átalakulásának koraként. A digitális technológia térhódítása ma hasonló helyzetet teremt. Az ELTE reneszánsz-kutató műhelyében (Reneszánsz tanulmányok MA, Európai és magyar reneszánsz doktori program) formálódó információtörténeti poétika a szövegeket ebben a kontextusban vizsgálja. Egyrészt arra kíváncsi, hogy a különböző korszakokban hogyan működtek, működhettek az információtovábbítás csatornái, másrészt az érdekli, hogy ezek a csatornák a különböző műfaji és formai tulajdonságokkal rendelkező szövegeket milyen befogadói környezet számára tették hozzáférhetővé.

Az Információtörténeti műhely e füzetének szerzői (BA, MA és doktori hallgatók, valamint doktorjelöltek) a magyar nyelvű költészet korai emlékeit, ill. ezek hálózati kritikai kiadásának lehetőségeit vizsgálják. A magyar nyelvű szövegekre igényt tartó olvasóközönség valamikor a 15. század folyamán jelent meg. Az új - ekkor még kizárólag egyházi olvasmányokra fogékony - réteg kialakulásának kézzel fogható jele az első magyar nyelvű könyv, a Jókai-kódex. Az ezt megelőző időszakból fennmaradt emlékek saját használatra vagy a lejegyző szűk környezete számára készült vendégszövegek voltak. A jellemzően latin környezetbe ágyazott népnyelvű részletekre más csak véletlenszerűen akadhatott rá. Ötven évvel később, a 15-16. század fordulóján az egyházi gyakorlathoz kapcsolódó magyar nyelvű írásbeliség, úgy tűnik, már differenciált olvasóközönséggel rendelkezett. A törzsszövegét tekintve valamikor 1526 előtt másolt - egy vers erejéig (Apáti Ferenc Cantilenája) világi szöveget is tartalmazó - Peer-kódexet nem egyházi közösség (apácák vagy szerzetesek), hanem világi megrendelő számára állították össze talán a nagyvázsonyi pálosok. A lassan formálódó olvasóközönség érdeklődésének kitágulását jelzi, hogy - majdnem száz évvel a Jókai-kódex után - 1536-ban megjelent az első magyar nyelvű, immár teljes egészében világi tematikájú könyv, Pesti Gábor Bécsben kinyomtatott Esopus- fordítása. Az időszak magyar nyelvű verstermése szegényes volt. A kezdetektől 1536-ig kevesebb mint száz verset ismerünk. A szövegek nagy többsége - nem meglepő módon - a liturgiához kapcsolódott. Világi témát feldolgozó vers alig másfél tucat maradt fenn.

A kötet anyagát az Országos Széchényi Könyvtár és az ELTE reneszánsz- kutató műhelye által a 100 éve született Gerézdi Rabán tiszteletére megrendezett, 2014. május 9-én az Országos Széchényi Könyvtárban megtartott konferencia előadásai adják. A konferencia szervezői - Balázs Debóra és Maróthy Szilvia - doktori hallgatók, akik a formálódó Digitális filológia osztály (DiFi) munkálatain keresztül új területeken segítik az OSZK digitalizálási munkálatait. A tanácskozásnak az Országos Széchényi Könyvtár adott otthont. Ezért az akkori megbízott főigazgatónak, Káldos Jánosnak mondunk köszönetet.

Bognár Péter
tudományos segédmunkatárs
ELTE Régi Magyar Irodalom Tanszék

---