Tubay Tiziano
A székely írás kutatásának története
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Lectori benevolo salutem!
Köszönetnyilvánítás
1. A modern kutatások kezdetei és előzményei
1.1. A székely ábécé és Bél Mátyás
1.2. A XIX. századi hamisítványok és kritikájuk. Az első vizsgálóbizottság a század végén
1.3. Az első korpuszok
1.3.1. "A régi hún-székely írásról"
1.4. Az írásrendszerrel kapcsolatos kételyek a XIX. század végén
1.5. Fischer Károly Antal monográfiája
1.6. Nagy Géza és a keleti türk írásokkal való hasonlóság
1.7. A második vizsgálóbizottság
2. Sebestyén Gyula munkássága
2.1. "Rovás és rovásírás"
2.2. Sebestyén kisebb írásai
2.3. "A magyar rovásírás hiteles emlékei" és a könyv hatása. Hozzászólások és kiigazítások
3. Az emlékek korpuszának bővülése
3.1. A Bögözi Felirat
3.2. A Székelyderzsi Felirat
4. Németh Gyula és a székely írás őstörténeti tárgyalása
4.1. "A régi magyar írás eredete" és Melich János hozzászólása
4.2. "A magyar rovásírás"
5. Jakubovich Emil és a székely írás első ábécéi
6. A Miskoczi Csulyak Istvánhoz kapcsolódó későbbi fejlemények
7. Egy korszak vége. Híradás a Homoródkarácsonyfalvai Feliratról
8. A székely írás kutatása a XX. század második felében
8.1. Két évtizednyi szünet
8.2. A kutatások újraindulása. Vásáry István összefoglalása a székely írás kutatásáról
8.2.1. Az Alsószentmihályfalvai Felirat
8.2.2. Kéziratokon felfedezett emlékek
9. Törekvés az ismert emlékek összeírására: a Ferenczi-testvérek
10. Korpuszértelmezés: Róna-Tas András és a Mátyás-kori humanisták
11. A Dálnoki Felirat
12. Napjaink kutatásának közvetlen előzményei. Két könyv a székely írásról
12.1. Monográfia a Bolognai Rovásemlékről
12.2. Konferencia és konferenciakötet a Kárpát-medencei rovásírásokról
12.2.1. A Rugonfalvai Felirat
13. A feliratos emlékek bővülése 1990 után
13.1. A Vargyasi Felirat
13.2. Régészek vitája: Ferenczi felvetései
13.3. A bővülő korpusz újabb elemei
13.3.1. A Székelydályai Felirat és a korai emlékek
13.3.2. A Gelencei Felirat
13.3.3. Bonyhai Moga Mihály siménfalvai bejegyzései
13.4. Ismeretterjesztő és népszerűsítő írások
13.5. Régészek vitája: Benkő válasza Ferenczi Gézának
13.6. Benkő Elek újabb összefoglalása
13.7. Merész állítások: Vékony Gábor munkássága
14. Az ezredforduló után
14.1. A Nikolsburgi Ábécé rejtélyei: tprus
14.2. A Nikolsburgi Ábécét megőrző ősnyomtatvány felkutatása
15. Napjaink fejleményei
15.1. Az MTA Őstörténeti témacsoportjának nyilatkozata
15.2. Sándor Klára: A székely írás nyomában
15.2.1. A Halomi és a Bodrog-Alsóbűi Felirat kérdése
15.2.2. Az emlékek összeírása
15.3. Zsupos Zoltán levéltári kutatásai
16. Etsik finis?
Bibliográfia
Képek
Index
Előszó
100 esztendeje jelent meg Sebestyén Gyula monográiája, A magyar rovásírás hiteles emlékei, a székely írás kutatásának máig meghatározó alapműve. A könyv jelentőségéből annak ellenére sem vesztett, hogy azóta a hiteles emlékek száma megsokszorozódott, keletkezésüket tekintve pedig mind a kéziratos, mind a feliratos emlékek esetében ismerünk olyat, ami a Sebestyén összegyűjtötte emlékeket időben biztosan megelőzi. A könyv, amit az olvasó kezében tart, a székely írás kutatásának történetét mutatja be. Tisztelettel adózik Sebestyén Gyula emlékének és művének.
Sebestyén természetesen nem dolgozott előzmények nélkül, sem a székely írással kapcsolatos több évszázadnyi vélekedések vázlatának készítésekor, sem a szóbajöhető emlékek összegyűjtésekor vagy hitelességük vizsgálatakor. Módszerességével a korábbi munkákat messze felülmúlta, mégha azóta több kérdésben ő is meghaladottá vált. Az előzmények közül kiemelkedik Szabó Károly három részletben napvilágot látott munkája. Részletes tudománytörténeti összefoglalása révén Szabó kiváló alapot kínált ahhoz, hogy a XIX. század derekáig megjelent írásokat áttekintsük. Az áttekintés során nem elégedtünk meg a Szabónál olvasható idézetek használatával, törekedtünk az eredeti szövegek (kéziratok, nyomtatványok) kézbevételére, a kéziratok esetében megadtuk elérhetőségüket és jelzetüket. A munkát könnyítette, hogy számos nyomtatvány digitalizálva hozzáférhető, többször idő és pénz híján, a (főleg külhoni és külföldi gyűjteményekben őrzött) kéziratok fényképhasonmásaiból dolgoztunk.
A XIX. század utolsó negyedében Hunfalvy Pál, Szabó vitapartnerének szegődött, és határozottan tagadta a székely írás ősiségét. Réthy Lászlóval az írásrendszert a XVII-XVIII. században szerkesztett hamisítványnak vallották, széles körben ingatva meg annak hitelét. Az írásrendszer megítélésében csak Nagy Géza régész hozott fordulatot a század végén, amikor az orhoni türk feliratok jeleivel rokonította a székely írást. Ő alapozta meg a Németh Gyula által később részletesebben kidolgozott őstörténeti keretet. Nagy munkásságát Sebestyén Gyula előzményeként mutatjuk be.
A székely írás igazi hőskora a XX. század első fele volt, amely korszak bemutatása e könyv lapjain is jelentős terjedelmet kívánt. Sebestyén Gyula és Németh Gyula mellett a korszak harmadik jelentős alakjaként Jakubovich Emil tartozik ide. Olyan jelentős emlékekkel gyarapította ismereteinket, mint a Nikolsburgi Ábécé vagy a Székelyderzsi Felirat, bemutatta és elemezte a fennmaradt legkorábbi ábécéket.
A székely írás kutatásának aranykorát csendes évtizedek követték. A kutatások újraindulásában Németh egyik tanítványa, Vásáry István helyzetértékelő dolgozatának szerepe emelhető ki. Vásáryt követe Ferenczi Géza és testvére, Ferenczi István régész, akik a székely írás korpuszát rendszerezték. Az örvendetesen bővülő régészeti anyagot a ’90-es években Benkő Elek összegezte. Az újabban felfedezett emlékek felosztásában vezérfonalként ezek a szövegek igen hasznosnak bizonyultak.
Történtek kísérletek a korpusz és a krónikások elbeszélésének összekapcsolására és értelmezésére is. A Mátyás-kori humanistáknak a székely írás történetében betöltött szerepéről Róna-Tas András töprengett. Horváth Iván a kéziratos anyag felülvizsgálatának szükségességét hirdette. Sejtését - miszerint a Nikolsburgi Ábécé esetleg kései hamisítvány - tanítványaival, köztük e sorok írójával közösen cáfolta, mikor a pergamenlapot hordozó, lappangó ősnyomtatványt Nürnbergben felleltük. Szelp Szabolcs révén tisztázódott, hogy az ősnyomtatvány birtokosa, Philippus de Penczicz személyében azonosítható az ábécé lejegyzője. Az utóbbi negyedszázadban a kéziratos anyag feldolgozásában is történtek előrelépések. Például a legterjedelmesebb emlék - egy székely írással írt, a szentek állandó ünnepeit tartalmazó naptár, székely ábécével és bibliai személy - és helynevekből álló írásmutatvánnyal - kiadása. Ez Sándor Klára szegedi nyelvésznek köszönhetően önálló monográfiában, pontos leírással és filológiai elemzéssel lett hozzáférhető. Ő szerkesztette azt a konferenciakötetet is, amely a Kárpát-medencei rovásírásokkal és a székely írással foglalkozó egynapos tudományos ülés anyagát bocsátotta közre. Bár a bölcsészeti kutatások fősodrában továbbra is hiábavaló volna keresnünk, az utóbbi évtizedekben egyértelműen megélénkült a székely írás utáni tudományos érdeklődés. A legkülönbözőbb helyeken közölt, kisebb terjedelmű írások alig írhatók össze. E (főként folyóiratokban megjelent) cikkek tárgyalásában a megjelenés időrendjét törekedtünk követni, hacsak egyéb szempontok (mint a nehéz hozzáférhetőség miatti visszhangtalanság) más szerkesztői döntést nem indokoltak. A tudományos igénnyel írtaknál nagyságrendileg nagyobb mennyiségben készültek naiv írások, de ezek áttekintését nem tekintetük feladatunknak.
A legutóbbi tudományos igényű írásokat Benkő Elek régész és Sándor Klára nyelvész jegyzi. Benkő legutóbbi kétkötetes munkájában is fejezetet szentelt a székely írásnak, ez főként a székelyföldi régészeti emlékek távlati áttekintését adja. Sándor Klára monográfiája az elmúlt időszak legátfogóbb munkája. 2014 tavaszán jelent meg a Typotex kiadó gondozásában, ahol Sándor előző könyve, a Nyelvrokonság és hunhagyomány is napvilágot látott. Benkő és Sándor voltak az MTA Magyar őstörténeti témacsoportjának 2012. június 14-i, székely írással kapcsolatos ülésének az előadói is. Az ülésen, a tudományban szokatlan módon, nyilatkozatot fogadtak el az írásrendszerrel kapcsolatban. A Magyar Tudományos Akadémián Magyar őstörténet. Tudomány és hagyományőrzés címmel, 2013. április 17-18-án megrendezett konferencián szintén Sándor és Benkő tartott előadást a székely írásról. Az előadások írásos változatát tartalmazó konferenciakötet röviddel e kutatástörténeti munka kéziratának zárása előtt került ki a sajtóból.
Jelentős anyagot kell áttekintenie annak, aki a székely írással kapcsolatos vizsgálódásba kíván kezdeni. Noha három kézikönyv és két egyetemi tankönyv is tárgyalja rovásírás vagy székely rovásírás terminus alatt, arra mind ez idáig senki sem vállalkozott, hogy a székely írás kutatásának történetét és az elért eredményeket kritikus szemmel végigkövesse. Ez az égető és inspiráló hiány ösztönzött arra, hogy a mesterszakos diplomamunkámban magam kíséreljem meg egy kutatástörténeti vázlat kidolgozását. Lehetségessé vált a tanulmány kiadása. Ahhoz, hogy segédkönyvként haszonnal szolgálhasson, szükségesnek tűnt alakítani a fejezetek felosztásán és bővíteni a könyvet azzal, amiről korábban a terjedelmi kötöttségek miatt le kellet mondani. Mindez egy újabb esztendőt igényelt.
Budapesten, 2015. június 7-én, Úrnapján, Krisztus Szentséges Testének és Vérének ünnepén