---

Tartalom

A RÉGMULT IDŐBŐL
A Székelyek Erdélyben
"Zandirhám"-ból
A székelyek Árpádnál Halics várában
A székely csillag
Réka szirtje
Márévára a Hargitán
A székely nemzet pohara
Komollói húnsánczokon
Laborvára
Kun Kocsárd
Mátyás királyról
Székelytámad
Háromszékben
Pókainé
A régi időből
Hős Damokos
Énekeljünk székely táborunkban
Szeőke Ambrus dala
Gyászének a holdvilági s feketehalmi harczról
Erdélyi hajdútáncz
Székely kuruczok dala
Székely vitézek éneke
Siculicidium
A madéfalvi veszedelemről
Madéfalva szomorú nótája
Madéfalván felállított emlékkőre
József császár Gagyban
Isten hozzád
A hazatérő katona

A SZABADSÁGHARCZ IDEJÉBŐL
Két ország ölelkezése
A székelyek Agyagfalván
Bem és a székely
Gábor Áron
A székelyekhez
A székely fogoly
A székelyek
Gábor Áron
Este jött a parancsolat
Gábor Áron
Ketten

SZÉKELYFÖLD ÉS NÉPE
A székelyek
Erdővidék
Erdélyben
A székely
Szabad székely dala
Emlék-táblák
A székelyekhez
Székelyföldön
Erdély
Nyikó mellett
Székely vagyok
Az én hazám
Éljen a bor
Szülőföldem
Góbék
Kivándorlás
Erdővidék
A székelyek
Székely történet
Gegő Elek emléke
A székelyeknek
A jó gyergyaiaknak
A Hargita
Székely riadó
Kriza bölcsőjénél
Mi volt eddig
Visszaemlékezés
Hazafelé
Székelyföldön
A Hargitáról
Arczkép előtt
Tengeren
A gyöngyélet
Románcz
Az obsitos
A maros-vásárhelyi (27-ik) honvédzászlóalj zászló-fölszentelési ünnepélyére
Székelyföldről
A székely fiatalsághoz
Riadó
Prológ
Székely fiú dala
Székelynek születtem
Aratás után
A mi házunk
Prolog
Székely vagyok
A régi eszmény
Ilonka hugom emlékkönyvébe
Székely fiú
Székely leány
Száll a lelkem
A Székelyföldről
Akármilyen kincset
Egy székely nevelőintézet
Áldja meg az Isten
Székely legény
A fővárosban
Ha szólni fog a trombita
Háromszéken valaha
A székely nótákból
A székely nép
Szülőhazám

NÉPBALLADÁK ÉS REGÉK
A fogoly katona
Kerekes Izsák
Kőmives Kelemenné
Dániel Imre
Ördög útja
A kőosztováta
Szőcs Marcsa
Ugron János
Bándi úrfi
Dakó Sándor
Bíró Máté
Váradi József
János úrfi
Teleki Évi
Kispál Imre
Déne Józsi

NÉPDALOK
Bekecs alatt
Addig bánom
Seprik a szentgyörgyi utczát
Korond között
Kereszturon
Dal
Az az igaz
Farsangi nóta
Vörös dió levele
Székely dal
Már angyalom
Csíki tarka tarisznya
Jaj az én életem
Száldobosi székely legény
Kiöntött a Tatrang vize
Hej csobothi
Gidófalvi toronyba
Bodolai széles utcza
Háromszéki legény dala
Timafala Köröszturral

---

Előszó

Megállván egy pillanatra e könyv kapujában, látom a keleti égen azt a ragyogó fehér utat, mely a halottaikból feltámadott hún vitézek paripáinak lába nyomán verődött... Látom Csaba királyfit s vitézeit, kik a hadak útján robognak végig s leszállanak a keleti ég alján: még egyszer szétverni a székelyek ellenségeit...

Im, e könyvnek olvastán a gyönyörű hún rege megelevenedik lelkemben. Mi történt? Hallom a székelyek csillagának, a Szaturnus csillagnak üzenetét: bajba' van a székely! És hallom Csaba királyfi riadóját: fel, fel, vitézek! És feltámadnak a halott vitézek, végig száguldnak a csillagos ég boltozatján, sebes szélnél sebesebben, a gondolatnál is sebesebben...

A csudaszép rege megujult. Egykor a hún vitézek, ma a költők szállanak le a keleti ég alján. A hadak útja mellett egy másik út verődik: a költők útja ez. Eljöttek szárnyas lovaikon, hogy hitet öntsenek, egy szebb jövendő hitét a csüggedő szívekbe...

Kedves gondolat volt a beszterczei székely társaságtól, midőn e könyvet szólította segítségül. Otthont akar teremteni a székely iparos fiuknak s a költőkhöz fordul: jertek, jertek, bajba' van a székely!

És eljöttek mind, a kik a hívó szót hallották. Eljöttek: a halottak és az élők. Az olvasó csudát lát, mesébe illő csudát: Nincs nép a föld kerekén, mely annyiszor ihlette volna meg a költőket, mint a székely. Ime, egy egész kötet, mely a Székelyföld multjából, jelenéből sarjadzott ki. Egy kötet, mely valójában csak egy részecskéje annak, mit a Székelyföldről és népéről, ennek a népnek multjáról verses formában költőink írtak az idők során. A költők díszes serege tett tanuságot e népnek kiválóságairól - szebb tanuság képzelhető-e ennél?

Ezer esztendő viharai erősen megviselték a székely népet. Ezer esztendőn át volt védője a magyar hazának a keleti határon, s im most ő is védelemre szorul... Legyengült, leszegényedett... Itt a tizenkettedik óra, hogy az anyaország melengető szárnyai alá vegye. Már látjuk is e szárnyak rebbenését. Már halljuk a biztató szót. Úgy tetszik nekünk, pirkad már a keleti ég alján... Virrad. Egy szebb jövendő képe mosolyog felénk.

Áldott legyen a nevük mindazoknak, kik e szebb jövendő apostolaivá szegődtek...

Budapest, 1908. A Feltámadás ünnepén
Benedek Elek

---