Előszó

A Magyar Nyomdászok Társasága, a Magyarországi Grafikai és Rokoniparosok Főnök-Egyesülete megbízásából az idén Budapesten tartandó nemzetközi nyomdászkongresszus alkalmából vendégei tiszteletére és a kongresszusra felfigyelő közönség okulására, országnak-világnak nemzeti nyomtatványkiállítást rendez. Meg akarja mutatni, mit tudott és mit tud a magyar nyomdászat. Kiállította a legszebb magyar könyveket, hogy lássuk a csúcsteljesítményeit; kiállította a különböző korok és stílusok sok jellegzetes kiadványát, hogy szemléltesse termelése átlagos minőségét; s a nyomtatványok legkülönfélébb fajait képviselő példányok tömegével, továbbá grafikonokkal, térképekkel és statisztikákkal fogalmat ad e termelés mennyiségéről is. Mindezzel megvilágítja jelentőségét az általános kultúra, a nemzet és a Kárpátok medencéjében élt és élő egyének millióinak életében. A kiállítás nagy erkölcsi toborzóerőt fejt ki, nemcsak a nyomdászatunk, hanem a magyarság megbecsülése érdekében is.

...

Megmérhetetlen a nyomdászat szerepe az emberiség, a nemzet és az egyén életében. A korszakokat alakító eszméknek, előbb a humanizmusnak, aztán reformációnak, antireformációnak, felvilágosodásnak, politikai szabadságmozgalmaknak, nemzeti ébredésnek stb. ő volt a szekere, a szállítója, postása, ügynöke, szócsöve. A magyar irodalom és tudomány termékeit ő adta közkézre. A sajtó tartja nyilván a napieseményeket, melyekből a történelem lesz. Az egyént pedig végigkíséri életében. Nemcsak azzal, hogy olvasmányokat ad kezébe, melyekkel naponta több órát tölt el, hanem sajtótermékekkel szegélyezi élete útját a születési anyakönyvi kivonattól és keresztlevéltől kezdve a főbb állomásokat jelző iskolai bizonyítványokon, kinevezési okmányokon, házassági levélen, gyermekei bejelentésein át egészen a gyászjelentésig.

Közben a napnak szinte minden órájában nyomdatermékekkel van dolgunk: villamosjegy, postabélyeg, pénzesbankó, be- és kijelentőlapok, adóív, útlevél, hivatalos értesítvények, blanketták végeláthatatlan sorban fordulnak meg kezünkön. Mindez oly természetes, annyira hozzátartozik az élethez, hogy fel sem tűnik, csak az ilyen nyomtatványkiállítás emlékeztet a papír- és nyomdaipar csodálatraméltó teljesítőképességére.

Ezekre a dolgokra figyelmeztet a kiállítás, amikor idézi nyomdászatunk multját és megcsillogtatja ezerszínű impozáns jelenét és abban a további és még nagyobb arányú fejlődés feltételeit.

A kiállítás rendezői a könyvtörténetünk szempontjából sok fontos anyagot mutattak be, melyet így aligha lehet mégegyszer együttlátni. Ezért az itt közreadott katalógus nemcsak egyszerű kalauza a kiállításnak, hanem a jövőben gyakran forrásként használt emléke is marad.

Budapesten, 1937 augusztus hó.

Fitz József,
az Országos Széchenyi Könyvtár
főigazgatója