---

Tartalom

Bevezetés
Szabó József: Gondolatok a kultúrandragógiáról
Bánhegyi Dóra: A Semsey kastély és múzeum
Barta Fruzsina: A Debreceni Református Kollégium múzeumának múzeumpedagógiai és múzeumandragógiai tevékenysége
Jász Anita: Széchényi Ferenc Tájmúzeum
Szücs Szabina: Edelényi kastélysziget
Magyar Anita: Herman Ottó Múzeum
Salánki Beáta: A Magyar Természettudományi Múzeum andragógiai tevékenységének bemutatása
Erdei Éva: A Szentendrei Skanzen múzeumpedagógiai és múzeumandragógiai tevékenysége
Lelt Dániel: A Sóstói Múzeumfalu andragógiai szerepe
Bíró Tamás László: Holló László Emlékház Holló László Baráti Kör
Mermeze György Gergő: A Déri Múzeum múzeumpedagógiai-múzeumandragógiai tevékenységének bemutatása
Biró Edit Erzsébet: A Törley Pezsgőgyár és a Törley Gyűjtemény és Látogatóközpont
Szabó Mária: A Wosinsky Mór Megyei Múzeum múzeumandragógiai tevékenysége
Valánszki Enikő: A Tisza-tavi Ökocentrum andragógiai szerepének vizsgálata
Izer Boglárka Noémi: A Nemzeti Művelődési Intézet kultúrandragógiai megközelítésből
Tóth Aliz: Az OKM Alfa-programja keretében megvalósuló múzeumandragógiai képzéssorozat, avagy: hogyan képezzük a múzeumi frontszemélyzetet?
Deák Orsolya: A Múzeumpedagógia és múzeumandragógia vizsgálata az Iparművészeti Múzeum kapcsán
Kerényi B. Eszter: Görög példák a múzeum világából
Németh Petra: Egymásért, egy másért - múzeumandragógia és múzeumpedagógia a fogyatékkal élők világában
Pintérné Herczeg Andrea: Szórakoztatva tanulni, tanulva szórakozni a szabadtéri néprajzi múzeumban örökség műhelyek
Kovács Éva Marianna - Oravec-Kis Éva: Elzárva és integrálva Éles Csaba: A műemlékváros mint múzeum
Boháti Dóra, Mihályfi Judit: "Lásd, halld, érezd!" Múzeumi kultúraközvetítés fogyatékkal élők számára
Kuttner Ádám: "A hét műtárgya" múzeumi facebook alkalmazás bemutatása
Szabó József: Múzeumandragógia az informális tanulás szolgálatában

---

Bevezetés

A Debreceni Egyetem Neveléstudományok Intézetének Andragógia Tanszékén 2011-ben kezdődött és negyedik éve folyik a múzeumandragógia oktatása. A cél az volt, hogy kérdőíves és interjúval támogatott kutatással vizsgáljuk a múzeumokban a múzeumpedagógiai és múzeumandragógiai tevékenységet. A hazai piaci változások és a nemzetközi trendek is arra irányították a figyelmet, hogy a múzeumi kultúraközvetítésben egyre nagyobb szerepet kapnak az informális és non-formális tanulási lehetőségeket támogató megoldások. Ezzel együtt a gyermek és diák célcsoport mellett egyre fontosabbá váltak a felnőttek, a családok, és a nyugdíjasok. Fontosnak tartottuk tehát, hogy megvizsgáljuk, a múzeumok, illetve egyéb intézmények mennyire készültek fel a változásokra, milyen technikai megoldásokat alkalmaznak, és a szakembergárda mennyiben képes megfelelni az új elvárásoknak. A szakirodalom rámutat arra, hogy a külföldi múzeumok döntő többsége (főleg a fejlett országokban) a felnőtteket és az időseket tekinti a meghatározó piacnak, többek között azért is, mert a programokon keresztül visszatérő látogatókat tudnak szerezni, és emellett a múzeum egyéb szolgáltatásait is tudják ajánlani számukra. Mindezek mellett meghatározó szerepet játszhatnak a helyi társadalom építésében és működésében, erősíthetik az identitástudatot, új ismereteket nyújtanak a térség múltjáról, a legfontosabb eseményekről.

A vizsgálatokat elsősorban Észak- és Kelet-Magyarországon végeztük. Megállapítottuk, hogy a 1997. évi CXL. törvény módosítását követően a muzeális intézmények átalakultak, és többek között a finanszírozás változása miatt is egyre nagyobb szerepet vállalnak a helyi közösségi művelődésben, közösségi rendezvények szervezésében és lebonyolításában. Azt a következtetést is levonhattuk, hogy a múzeumi kultúraközvetítéshez hasonló módszerek más területeken is érvényesülnek. Ilyen többek között az Agóra, az állat- és növénykertek, botanikus kertek, látogató centrumok, kulturális intézmények, egyedi kulturális- és oktatási központok, stb. Így jutottunk arra a következtetésre, hogy egy magasabb kategória bevezetése szükséges, ez lett a kultúrandragógia. Az eredményeink feltárták az új fogalmi kategória bevezetésének indokoltságát. A kutatás rávilágított arra, hogy valóban működnek és a lakosság körében keresettek a múzeumokban már megszokott módszereket, vagy néha azoknak az intézményre szabott eszközrendszerét használó szervezetek. Pozitív képet jelent, hogy szinte mindenütt az andragógiai, sőt néhány esetben a gerontagógiai tevékenység egyre nagyobb szerephez jut. Azt is sikerült feltárnunk, hogy a legtöbb helyen, főleg a múzeumokban még mindig a múzeumpedagógia egyfajta leágazásaként végzik a felnőtteknek összeállított programokat. Több esetben azt is tapasztalhattuk, hogy a megfelelő ismeretek és a felkészültség hiánya miatt a felnőttek elérése, a programokba történő bevonása nem mindig sikeres.

A kötet második felében a kultúrandragógia témakörébe besorolható, a Debrecenben rendezett 3. Múzeumandragógia konferencia tanulmányai találhatók. Pontosan ezek az előadások és írások voltak azok, amelyek alapján úgy láttam, szükséges egy, a múzeumandragógián túlmutató, azt magában foglaló szint meghatározása, lényegében így született meg a kultúrandragógia, mint új fogalom.

Szabó József

---