---

Tartalom

Kőbe zárt egyháztörténelem (dr. Márkus Mihály)
A reformáció előtt és után

Abaújvár
Anarcs
Beregdaróc
Boldva
Csaroda
Csenger
Csengersima
Decs
Edelény
Felsőregmec
Gacsály
Göncruszka
Gyügye
Karcsa
Kisszekeres
Korlát
Litér
Miskolc-Avas
Nagyharsány
Nagyszekeres
Nyírbátor
Ócsa
Ragály
Rakacaszend
Rudabánya
Sajószentpéter
Sonkád
Szabolcs
Szalonna
Szamostatárfalva
Szamosújlak
Szerencs
Szikszó
Túrricse
Vámosatya
Vámosoroszi
Vizsoly
Vörösberény
Zubogy

Jegyzetek
Irodalom

---

Előszó

A reformációt, a Krisztus által alapított anyaszentegyház belső megújulását és eredeti formájára való "visszaalakítását" sokan nevezték tévesen a régebbi időkben is, napjainkban is "hitújításnak". Mind a reformátorok, mind az azt követő nemzedékek visszautasították ezt a vádat valamennyi korban. Hitünk szerint a protestáns egyházat nem Luther Márton vagy Kálvin János alapította: mi is hittel valljuk, hogy a kétezer éves kereszténység a mi történelmünk is.

Lőrincz Zoltán könyve ehhez kínál történelmi és művészettörténeti szemléltető anyagot. A reformáció századában a régi krónikák szerint a történelmi Magyarország többsége protestánssá lett. A templomokból a képeket, a szobrokat ugyan az esetek többségében kivitték reformátor eleink, de az épület, a kőbe zárt örökség megmaradt. Az ország középső harmadában, a török hódoltság területén épület alig úszta meg azt a viharos 150 esztendőt. Az ócsai templom a ritka szép kivételekhez tartozik: annyira sosem pusztult el, hogy ne lehetett volna eredeti vagy eredetihez közelítő formában helyreállítani. Az ország nyugati részéhen maradt meg legkisebb százalékban a protestantizmus - itt hiába keresnénk református egyházi használatban lévő középkori templomokat. Azonban a török hódoltságtól északra és keletre - a könyv tanúsága szerint - szép számmal maradtak fenn e műemlék épületeink. (Ha a mai Szlovákia, Ukrajna, illetve Románia területére lépünk, a református használatban lévő középkori templomok száma megsokszorozódik.)

Lőrincz Zoltán a teológus szemével látja és láttatja a templomot, a szent helyet - a művészettörténész szakértelmével pedig pontos leírását adja.

A református egyház kétezer éves, a magyar reformátusság ezeréves folytonosságát bizonyítják ezek a kőbe zárt emlékek. A református istentiszteleti rend, a református gyülekezeti kegyesség, az élő hitű református közösség évszázadokon át megtalálta a helyét a középkortól megörökölt templomokban. Bízunk benne, hogy a további évszázadokban ugyanígy megtalálja majd otthonát mindegyik református gyülekezet a több száz esztendős templomában is!

Dr. Márkus Mihály

---