---

Tartalom

ELŐSZÓ
LECTORI SALUTEM
BEVEZETÉS
A PROTESTÁNS TEMPLOMÉPÍTÉSZET KÉRDÉSEI
A MAGYAR REFORMÁTUS TEMPLOMÉPÍTÉSZET KUTATÁSÁNAK EDDIGI TÖRTÉNETE
AZ ÚJ TEMPLOMOK
  A megrendelő
  Az építészet
  Néhány építész megközelítésmódja
  Út vagy zsákutca?
  Egy lehetséges példa
GÖDÖRHÁZI GONDOLATOK
JEGYZETEK
ÚJ TEMPLOMAINK RÖVID BEMUTATÁSA
ÖKUMENIKUS TEMPLOMOK
MELLÉKLETEK

---

Bevezetés

Közelmúltunk politikai fordulata (1989/90) után új igényként jelentkezett a szakrális építészet mind tartalmi, mind formai kérdéseinek az újragondolása, különösen a református egyházon belül. Nemcsak azért, mert több mint negyven év után ez szükségszerű, hanem azért is, mert a meginduló templomépítészet arra irányítja a kutatók figyelmét, hogy tisztázzák a modern református templomépítészet liturgikus követelményeit, feldolgozzák az új emlékanyagot, a feltárt művek tanulságait megosszák a jövő nemzedékkel. Tulajdonképpen e három elemben már benne is van a dolgozat váza. A politikai-társadalmi-egyházi változások azonban önmagukban a református egyházon belül sem predesztinálják a létrejövő építészetet és azon túl a művészet önnön kvalitásait, sőt a kutatás során feltárul a kálvinizmus és a hazai építészet kapcsolatának sajátos, különös, ambivalens jellege is.

A szakrális tér problematikája egyidős az építészet, a művészet, az emberiség művelődéstörténetével, bármennyire is klasszikus kérdésfelvetésről van szó, kortársainknak is választ kell adniuk, illetve újra kell gondolniuk ezt az építész- és művészettörténetben éppúgy fontos, mint az egyháztörténetben lényeges kérdést. Márkus Mihály, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, fontosnak tartja kijelenteni: "A református gyülekezet (ha valóban méltó a nevéhez) - az Úr háza népe, az Úr asztala körül ülő, az Ura szavát hallgató nagycsalád rendszerű közösség. Ennek az alapelvnek már nem szabad az építőművész álmai áldozatává válnia, épp ellenkezőleg: az építőművésznek minden református templom megalkotásakor ezt kell művészien újrafogalmaznia a templombelső kialakításával." A gyakorló egyházi vezető a templombelső református kialakításában látja a jövő templomépítésének fő feladatát. Megállapítása meglepő, hogy csak ezen a területen lát megoldandó feladatokat, másfelől érthető óhaja egy jól átgondolt, esztétikus templombelső vágya, hiszen éppen itt tapasztalható a legvirágzóbb eklektika, amelyre majd még visszatérünk. Vizsgálódásainkat 1990-től indítjuk, mivel ez tűnik a legkézenfekvőbbnek. Takács Béla szerint 1950-90 közötti években 6-7 templom épült reformátusnak, így nem képeznek jelentős emlékanyagot. Az e korban készült jelentősebb templomokat viszont Rév Ilona már részben feldolgozta, illetve más tanulmányok bemutatták. Sok esetben az Állami Egyházügyi Hivatal bizonyos megkötöttségei - lehetőleg ne legyen karakterisztikus templomforma, a történelem sajátos visszaköszönése - stilárisan korlátozták az építtetők és építészek fantáziáját, terveiket imaház szintjére degradálták, s úgy gondolom, így nem lehet egyedül liturgiai igényeket kielégítő őszinte megoldásról beszélni. Az 1990 előtt épült alkotások semmi újat nem hoznak témánk szempontjából, amennyiben igen, az adott esetben a visszacsatolás megtörténik.

Munkámban megpróbáltam az épített és természeti tér viszonyát, az épület és környezet kapcsolatát, az anyag és szerkezet viszonyát is bemutatni. Néha ez azért okozott problémát, mert az építtetők ilyen vagy olyan okból eltértek az eredeti tervezői elgondolásoktól. A viszonyrendszer így megváltozott, ennek vannak belső (elfogyott a pénz), de külső okai is. Tiszaújvároson a templom befejezését követően néhány méterre az épülettől egy Penny Marketet építettek.

Perret szinte klasszikussá vált "az építészet a tér szervezésének művészete" definícióját végiggondolva mutatjuk be az új református templomok számbavételével a korra jellemző, a kor szemléletét tükröző kompozíciókat. Ez alatt nemcsak a belső teret kell érteni, hanem a külsőt is, a városképet, a faluképet, s ezentúl a templomépület külső formáját is.

Georg Germann alapvető munkájában "A protestáns templomépítészet a művészet­történet-tudomány mostohagyermeké"-nek nevezi kutatási területünket. A szerző summás megállapítása nemcsak a svájci fejlődés alapos feltárásának hiányosságait érzékelteti, hanem egyúttal jelzi a magyar anyag feldolgozásának szükségességét is. Az utóbbi évek publikációi igyekeznek pótolni a hiányt, elsősorban az 1945 előtt épült templomok bemutatásával, de a református liturgia igényeit figyelembe vevő kortárs építészet elvi kérdéseinek tisztázása mind a mai napig nem történt meg. Dolgozatunk erre is megpróbált választ adni.

---