Bevezető

Mielőtt a feldolgozott állományról és a kötetek egykori tulajdonosairól illetve "részgyűjteményeikről" beszélnék, vázlatosan szeretném ismertetni a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium könyvtárának kialakulását, fejlődésének néhány mozzanatát. A könyvtárra vonatkozó első említés 1727-ből származik, amikor az iskola rektora Erdélyi P. Sámuel négy darab könyvet adományozott az iskolának, megteremtve ezzel a könyvtár alapját. Ezek közül kettőt ebben az összeállításban találunk. (Johann Alsted: Logicae systema (1614); Caspar Barlaeus: Logica major (1625)) Erdélyi 1723 januárjában került Debrecenből az iskola élére, ahol két éven keresztül működött. Az ő kézírásában maradt ránk az iskola első latin nyelvű törvénye is. Az állomány növekedése a hagyományos úton történt. A beszerzésről az egyház gondoskodott, de az iskola rektorai, igazgatói, a volt diákok, a városban szolgáló lelkészek ajándékaként illetve haláluk után örököseik adományaival is szaporodott az alma mater tékája. 1758 és 1799 között több könyvjegyzéket állítottak össze. Az első összeírásból kiderül, hogy a szerény gyűjtemény kizárólag az iskolai oktatást szolgálta. Túri Dániel rektor az itt talált 12 darab mellé, további 27, ajándékként vagy vétel útján bekerült könyvet vett számba. A gyarapodás sorrendjét nem ismerjük, mert a rektorok változó alapossággal rögzítették az állomány alakulását, de a jegyzékekben fennmaradt és a possessor bejegyzésekből megállapítható, hogy a könyvek száma az 1790-es évek közepén elérte a 300 darabot. Az 1799-es összeírásban már több mint 300 kötet szerepelt. Az akkori állományban előkelő helyet foglaltak el az antik szerzők latin nyelvű munkái, ami alapját képezte a grammatikai, poétikai és retorikai oktatásnak. Feltűnően sok volt a filozófiai, természettudományi és földrajzi tárgyú könyv, ugyanakkor kevés a teológia jellegű munka és a szépirodalom. A XVIII században Debrecen szellemi hatása formálta az állomány arculatát, Hatvani István, Maróti György munkái, a felvilágosodás természettudományi és filozófiai művei naprakészen jelentek meg a gyűjteményben. A XIX. század első harmadának kedvezőtlen, az oktatás, és vele együtt a gyűjtemény színvonalát is visszavető folyamatai - a Martinovics mozgalom utáni megtorlások, az értelmiség tevékenységét korlátozó intézkedések - a gimnáziumot sem kerülték el. 1825-től a tanárok állandósításával, a gimnázium hétosztályossá történő átszervezésével és nyilvánossá válásával jelentősen emelkedett az oktatás színvonala. A minőségi oktatás megfelelő könyvtárat igényelt. E célból hozták létre 1826-ban Szikszay Benjámin rektorprofesszor kezdeményezésére a könyvtárfejlesztő alapítványt. Ekkor került be a debreceni anyanyelvű tankönyvkiadás szinte minden műve. A rendszeres beszerzések mellett különböző testületi- és magángyűjtemények anyagával is növekedett a könyvtár. 1839-ben, a rövid életű (1833-ban alakult)vásárhelyi olvasótársaság 694, majd 1847- ben Nagy Ferenc megyei ügyész 375 darabos gyűjteménye gazdagította a könyvtárat. (Nagy Ferenc alapító tagja volt a már említett olvasó társaságnak és ő írta Vásárhelyről az első tudományos igényű leírást is, Hód-Mező-Vásárhely városa rövid rajzolatja címmel, ami a Tudományos Gyűjteményben jelent meg 1819-ben.)Az állomány további gyarapodására fontos gyűjteménytörténeti adatokat találunk az iskola 1914- ig kiadott évkönyveiben. Itt pontosan közölték az adományozó nevét illetve az adományozott könyv címét néhol kiadási évét is. Ezek közül most csak azokat az adományozókat említem meg, kiknek könyveikkel e gyűjteményben is találkozunk. Szél Sámuel lelkész örökösei 202 darabot (1871/72-es évkönyv), Vajda Sámuelé 269 művet 356 kötetben és 47 füzetben valamint Dobossy Lajos Kaszap Mihály hagyatékából 45 művet 49 kötetben és 39 füzetben ajándékoztak az iskolának (1873/74). Tüzetesen végigböngészve az évkönyvekben közreadott "gyarapodási jegyzékeket" további fontos adatokat találtam néhány XVII századi nyomtatványról. Endrei Aladár ajándékaként került ide az 1601-ben kiadott Aesopus mesegyűjtemény (1879/80-as évkönyv), Teski Mariskától az 1661-ben megjelent Károli biblia-fordítás (1895/96-os évkönyv), Garzó Imrétől, az intézmény egykori igazgatójától egy Amszterdamban, 1612-ben kiadott Európa térkép és egy Cicero összes (1606) (1901/02-es évkönyv), valamint Szomor Dezső ügyvédtől a Pottendorfban 1668-ban kiadott magyar törvénytár (1908/09-es évkönyv). A XX században két jelentős adománnyal gyarapodott a könyvtár, 1938-ban Baranyi Elek orvos, bibliofil könyvgyűjtő könyvtárával, és 1957-ben a Kossuth-díját a gimnáziumra áldozó Németh László kollekciójával lett gazdagabb az intézmény.

Az általam feldolgozott XVII. századi állományban a legjelentősebb "részgyűjtemény" Baranyi Eleké (1862–1910), akinek magánkönyvtárából itt 43 darabot találunk meg. A második legtöbb könyvet tartalmazó állomány Gál Dániel (1796-1863) református lelkésztől származik, akinek 35 könyvében szerepel tulajdonosi bejegyzése. Ezt Kis Bálint (1772-1853) szentesi lelkésznek 16 darabból álló gyűjteménye követi, majd 12-12 kötettel veszprémi Bereczk Ferenc, Rázsó Lajos. 10 kötetben Bíró Mihály, 9-ben Peleskei János, 6-ban süllyei Komáromi Mihály kézjegyét találhatjuk. Bereczk Péter (1764-1811) 5, Szél Sámuel (1797–1871) 4, Kaszap Mihály (1794 -1870) 3, Tóth Ferenc (1790-1869) 3, Vajda Sámuel (1791-1873) 3, Erdélyi P. Sámuel (XVIII. sz.) 2 kötettel szerepel ezen összeállításban. Életrajzukat illetve a róluk feltalált adatokat a bevezető végén a személyek betűrendjében közlöm.

...