Tartalom

Bevezető

Espersit János hírét igazából - a József Attila irodalmon kívül - talán csak könyvei őrzik. A hódmezővásárhelyi újságírónak, a makói ügyvédnek, a radikális köztársasági politikusnak, Tornyai János barátjának, a művészetek mecénásának tisztes neve lassan felejtődik, halványuló alakjára könyvei, legendás hírű tékája vet el nem múló fényt, neve a Gutenberg galaxis sorsával fonódott össze örökre. Espersit elsősorban az az ember, aki utolsó fillérjén is könyvet vásárolt, a szépmesterségekért minden áldozatra kész volt, s akinek elhíresült könyvesháza a magyar irodalomtörténet két halhatatlanjának, Juhász Gyulának és József Attilának adott menedéket, otthont, békés munkahelyet.

A tépett lelkű, árva Juhász Gyula így emlékezett barátjára: "... Espersit János idealista volt a szó legtisztább, legnemesebb értelmében. Idealizmusa nem is volt e földre való és mégis az élet nagyszerű szeretetében nyilatkozott meg. Leírta például Kosztolányival, Babitscsal, Oláh Gáborral folytatott egész levelezésemet, lemásolta Ady Endre összes verseit, jegyzetekkel látta el őket és nagy tanulmányt akart írni róluk. Úgy tudom, hogy regényírásra is gondolt, és lehet, hogy tervezett regényét titokban meg is írta. Életében az volt a legmeghatóbb, hogy nem csak mecénás volt, hanem erején felül volt mecénás. Mindig támogatnia kellett néhány művészt, költőt, festőt. Ez lelki szükség volt nála."

...

A gyűjtő igényesen válogatott könyveinek esztétikumát az egységes külső és az ex libris adta. Könyvkötői az általában sötét tónusú félvászon kötéshez kétféle papírt használtak; a gerinc és a könyv sarkainak burkolása elütött a kötéstábla többi részétől; a gerincre vízszintesen, több sorban aranyozták föl a szerző nevét és a címet. Espersit színazonosságra törekedett magyar, idegennyelvű könyveinek és a folyóiratoknak köttetésénél. A jelesebb kiadói kötésű könyveket meghagyta eredeti alakjában.

Az Espersit-könyvtárat nagyszámú irodalmi, kulturális, társadalomtudományi folyóirat, évkönyv, kalendárium egészítette ki. A 32 gyűjtemény 1932-ben 176 kötési egység periodikummal érkezett Vásárhelyre, ezekből jelenleg is megvan 132 kötet. Tucatnyi folyóiratnak legalább három évfolyamon át előfizetője volt (legalábbis ezt mutatja a meglévő anyag). Legtovább a Nyugatot járatta, ennek 1909-től 1928-ig húsz, József Attila, Juhász Gyula és Móra Ferenc kezenyomát őrző évfolyama található a vásárhelyi könyvtárban. Három vagy több évfolyama volt meg könyvtárában a Budapesti Szemlének, az Ethnographiának, A Gyűjtőnek, a Huszadik Századnak, az Irodalomtörténetnek, a Jövendőnek, a Szabadgondolatnak, a Századoknak, a Századunknak, a Szocializmusnak, (ezek javarészt meg is vannak), de az érdeklődésének határait kijelölő színskála magában foglalta a Könyvbarátok Lapja, a Literatúra, a Magyar Bibliofil Szemle, és a Széphalom egy-két évfolyamát is.