---

Tartalom

I. BEVEZETÉS
1. A tárgykör és feladat
2. A feldolgozás szemlélete és módszerek
3. Szakkifejezések és forrásanyag

TÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEK

II. POLGÁRI KAPITALISTA HAGYATÉK
1. Társadalmi-politikai viszonyok
2. A művelődés társadalmi bázisa az olvasóközönség
3. A könyvkiadás és sajtóügy ellenőrzése
4. Könyv- és lapkiadás
5. Bibliográfia, dokumentáció
6. Könyvtárak

III. SZOCIALISTA ÖRÖKSÉG
1. Az írásbeli közlés rendszerének új elemei a munkás- és paraszt-mozgalmak keretében
2. Szabó Ervin életműve
3. A Magyar Tanácsköztársaság forradalmi kezdeményezései, fontosabb elvi és gyakorlati eredményei

AZ ÚJ MAGYAR OLVASÁSI, KÖNYV- ÉS KÖNYVTÁRI KULTÚRA

IV. TÁRSADALMI ALAPOK ÉS ÖSSZEFÜGGÉSEK: AZ ÚJ OLVASÓKÖZÖNSÉG
1. A fejlődés fő szakaszai
2. Az olvasóközönség
3. Az olvasók szükségletei és igényei, az olvasmányok hatása
4. Fontosabb biológiai tényezők
5. Társadalmi tényezők
6. Kulturális környezet és színvonal

V. AZ ÚJ MAGYAR KÖNYVKULTÚRA
1. A könyvkiadás és könyvterjesztés új szervezete
2. Könyvek, hírlapok, folyóiratok
3. Az új magyar könyvművészet és újszerű könyvgyűjtés

VI. AZ ÚJ MAGYAR KÖNYVTÁRI KULTÚRA
1. A könyvtári rendszer kialakulása
2. Tudományos és szakkönyvtárak
3. Gyermek- és ifjúsági könyvtárak
4. Iskolai könyvtárak
5. Könyvtár és dokumentáció
6. Központi szervek és intézmények

VISSZAPILLANTÁS ÉS ELŐRETEKINTÉS

JEGYZETEK

---

Bevezetés

E tanulmány tárgya és feladata az új magyar szocialista olvasási, könyv- és könyvtári kultúra kialakulásának megvilágítása. Annak a nagy fejlődésnek és gyökeres átalakulásnak a bemutatása és értékelése, ami nálunk az olvasóközönség létszámában, összetételében és színvonalában, s ezzel párhuzamosan az írásbeli közlés rendszerében a társadalmi célok és funkciók, a tartalom és a szervezet, formák és módszerek tekintetében a kapitalizmusból a szocializmusba való forradalmi átmenet folyamatában 1945-től a második világháború végétől és a német megszállás megszűnésétől 1965-ig, a szocializmus alapjainak lerakásáig és a második ötéves tervidőszak befejeződéséig végbement. E két évtized során a szocialista politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális forradalom egyik jelentős eredményeként olvasóközönségünk többszörösére bővült, s a növekvő szükségleteknek megfelelően könyv- és lapkiadásunk, valamint könyv- és lapterjesztésünk, a házi és közkönyvtáraink, bibliográfiai és dokumentációs tevékenységünk megközelítően hasonló mértékben fejlődtek és tartalmukban is teljesen átalakultak. Mindössze két évtized alatt az ellenforradalmi korszak szűk, alacsony színvonalú, céljában és tartalmában haladás ellenes írásbeliségét a szocialista társadalom kiterjedt és fejlett, színvonalas, céljaiban és tartalmában forradalmian haladó olvasási, könyv- és könyvtári kultúrája váltotta fel, s e téren az elmaradott országok sorából az egyetemes fejlődés élvonalának a közelébe zárkóztunk fel.

A tárgykört és feladatot azonban a vizsgálódás tanulságai alapján bizonyos mértékig módosítani: bővíteni és szűkíteni kellett. A bővítést a történeti előzmények feltárása tette szükségessé. Részletesebb vizsgálat alá kellett venni a közvetlen előzményekből a két világháború közötti ellenforradalmi korszak polgári kapitalista hagyatékát és az írásbeli közlési rendszernek már a hazai forradalmi mozgalmak keretében létrejött szocialista elemeit, valamint az első szocialista forradalom, a Magyar Tanácsköztársaság alapelveit, terveit és kezdeményezéseit. A kétféle örökség elhatárolása, jellegének és arányainak megvilágítása jelzi azt is, hogy a szocializmus alapozásának idején az írásbeli közlés rendszerének kiugró fejlődése nem előzmények nélkül jött létre, hanem történelmileg és társadalmilag esedékes láncszeme volt az egy hosszú folyamatnak, amely végre kedvező körülmények között szükségszerűen bekövetkezett és gazdag lehetőségeinek megfelelően nagyméretekben és gyökeresen más minőségben kibontakozott. A tárgykör és feladat szűkítése pedig abban állott, hogy az 1945-től 1965-ig végbement fejlődés sokféle folyamatából és tényeiből ki kellett emelni azokat, amelyek a vizsgálódás során a leglényegesebbeknek bizonyultak, és a többit ezek köré kellett csoportosítani.

Három ilyen alapvetően fontos tényező, ill. súlyponti terület kínálkozott részletes feldolgozásra. Az egyik: az olvasóközönség és az olvasási kultúra alakulása. A másik: az írásbeli közlés új, szocialista rendszerének kiformálódása és megszerveződése. A harmadik pedig: a kettő kölcsönös összefüggése és dialektikus egymásrahatása. A három, ha nem is tartalmazza a fejlődés egészét, együtt mégis alkalmas arra, hogy áttekintést adjon a döntő történelmi átalakulás lényegéről.

A szűkítés és súlypontozás követelményeinek megfelelően nem kapott helyet ebben a tanulmányban az írásbeli közlés rendszerének több olyan területe vagy összefüggése, amelyik a teljességhez hozzátartozik, szerepe a rendszer egészében nélkülözhetetlen is, de itt most mellőzhetőnek látszott. Így pl. az írásművek és kiadványok létrehozásával kapcsolatos szerzői és szerkesztői tevékenységek, jogi és gazdasági viszonyok, a kiadványok megformálásához szükséges anyagok és technikai berendezések és az ezekkel kapcsolatos munkafolyamatok vizsgálata. Elkészült, de e tanulmány keretébe már nem fért be, külön meg is jelent, a szakkutatás és a szakemberképzés helyzetének és problémáinak vizsgálata, elsősorban a könyvtárakra és könyvtárosokra vonatkozóan.

---