Tartalom

Bevezetés

Bethlen Gábor oly korban élt, midőn az Európában szerte dúló háború megingatott, vagy megdöntött néhány trónt és felizgatta a változásokra törekvő államférfiak képzeletét. Bethlen phantasiája is termékeny volt tervekben, gyakran el is indúlt oly úton, mely könnyen örvényekbe csalhatta volna, de hirtelen visszafordúlt, mihelyt észrevette, hogy a veszélynek bármi távoli eshetősége fenyegeti. Innen van, hogy Bethlen pályája nyugtalannak és nehezen áttekinthetőnek tűnik fel.

Zavarják ez áttekintést azok a történetírók, a kik azt hirdetik, hogy Bethlen a nikolsburgi béke után a császárral akart szövetkezni a szultán ellen. Bethlen pályáját nem így kell ketté osztanunk. A fejedelem soha sem gondolt komolyan arra, hogy lemondjon a szultán pártfogásáról, vagy hogy egyenesen a török ellen fordúljon. A harminczéves háború kitörése téríti új mezőre Bethlen tevékenységét. Addig arra volt gondja, hogy rendezze kis országának zilált viszonyait, hogy minél hivebb pártfogójává tegye a szultánt, s hogy védelmezze magát a bécsi udvar folyton megújuló támadásai ellen. A nagy háború kitörése után a védelmi helyzet fentartása fölöslegessé vált; Bethlen most támadni kezdett. Folyton megújuló támadásainak czélja az volt, hogy Erdély határain túl a magyar királyság területén minél nagyobb birodalmat alapítson, melynek élén dynastiája mint közvetitő hatalom szerepeljen a római császár és a szultán közt. Voltak pillanatok e nagy küzdelem elején, midőn lehetségesnek látszott a katholikus császárság megdöntése, vagy a cseh korona megszerzése. De ezek csak múló pillanatok voltak. Bethlen alapgondolata, mely különböző formában mindig felújul, mind három támadása alatt az volt, hogy megszerezze a közvetítői szerepet a két hatalom közt.

Csupán hatalmi törekvéseiről szóltunk, mert ezeknek czéljait kellett tisztáznunk. De e törekvéseiben egyszersmind ki vannak fejezve érzelmei is. Ifjúkorának benyomásai mélyen meggyökereztették lelkében azt a hitet, hogy Erdély, a magyarság és a protestantizmus meg nem állhatnak a török pártfogása nélkül. Bármily különösnek látszott olykor viselete, bár sokszor kinálgatta szolgálatait a bécsi udvarnak, lelke mélyén soha sem felejtette el Basta és Belgiojoso korát.