---

Tartalom

1. Dr. Semjén Zsolt ajánlása

2. Szász Jenő: Nemzeti, aki jogot véd!

3. Előszó

4. Bevezető gondolatok, előzmények, módszerek

5. A nyelvi jogok természete
5.1. Nyelv és jog
5.2. A "kisebbségi nyelv"
5.3. Az eljárásbeli nyelvhasználat területei
5.4. A nyelvvédelem újszerű megközelítése: a közösség felől
5.4.1. A kisebbségi érdekképviselet színterei
5.4.2. Érdekképviselet a nemzetközi kapcsolatokban
5.4.3. Érdekképviselet az anyaállam felé
5.4.4. Érdekképviselet a többségi államban
5.4.5. Hagyományos és újszerű nyelvvédelem
5.4.6. Az állami nyelvvédelem osztályozása; a nyelvi jogok területisége
5.5. Nyelvi jogok az ET és az EBESZ dokumentumaiban
5.5.1. A Keretegyezményről
5.5.2. A Nyelvi chartáról
5.5.3. Szemelvények a strasbourgi esetjogból
5.5.4. Az EBESZ ajánlásairól
5.6. Nyelvhasználathoz való jog, mint alapjog (?)
5.6.1. Következtetés: a kisebbségek anyanyelvhasználata egy kulturális alapjog, amelyet helyi szinten lehet hatékonyan érvényesíteni

6. A magyarországi határon túli politika fejlődése
6.1. A határon túli nemzeti közösségek (kisebbségek) születése
6.2. A rendszerváltozás és intézmény-kialakítás korszaka
6.3. A politikai kapcsolatfelvétel korszaka
6.3.1. Szemelvények a státusztörvények történetéből
6.4. A gazdasági támogatás korszaka - szimbólumok nélkül
6.5. A társnemzeti korszak
6.5.1. A kedvezményes honosítás előtörténete egy évtizeddel korábbi kutatás alapján
6.5.2. Alaptörvény és új nemzetpolitika
6.6. Merre tovább határon túli politika?

7. Második körkép a hivatalos nyelvhasználatról
7.1. Bevezető a körképhez
7.2. Felvidék (Szlovákia)
7.2.1. Áttekintés
7.2.2. Élet a húszas évektől Csehszlovákiában
7.2.3. A bécsi döntésektől a lakosságcseréig
7.2.4. A kommunizmus alatt
7.2.5. Szakadás: a Szlovák Köztársaság születése
7.2.6. Alkotmányos rendelkezések
7.2.7. A hivatalos nyelvhasználat
7.3. Kárpátalja (Ukrajna)
7.3.1. Áttekintés
7.3.2. Az elcsatolásig
7.3.3. A bécsi döntésig
7.3.4. A második világháború után
7.3.5. A jég megtörése
7.3.6. Az ukrán válság
7.3.7. Alkotmányos rendelkezések
7.3.8. A hivatalos nyelvhasználat
7.4. Erdély (Románia)
7.4.1. Áttekintés
7.4.2. Nyelvi jogok és jogpolitika a második bécsi döntésig
7.4.3. A totalitárius Románia
7.4.4. Forradalom és fordulat
7.4.5. Alkotmányos rendelkezések
7.4.6. Hivatalos nyelvhasználat
7.5. A volt déli országrészek
7.5.1. Áttekintés
7.5.2. Alkotmányos rendelkezések
7.5.3. Hivatalos nyelvhasználat Szerbiában
7.5.4. Hivatalos nyelvhasználat Horvátországban
7.5.5. Hivatalos nyelvhasználat Szlovéniában
7.6. Várvidék (Ausztria)
7.6.1. Áttekintés
7.6.2. Hivatalos nyelvhasználat
7.7. Nemzetiségi anyanyelvhasználat Magyarországon
7.7.1. A nemzetiségi jog első száz éve
7.7.2. Alkotmányos szabályok és kisebbségi autonómia
7.7.3. Az eljárási nyelvhasználat szabályozása

8. Merre tovább nyelvi jogok?

9. Felhasznált források jegyzéke

---

Ajánlás

Minden nemzet egyszeri és megismételhetetlen értékgazdagság, amit csak és kizárólag az adott nemzet adhat az egyetemes emberiségnek. Ezért minden nemzetnek, így a magyarságnak is elsődleges kötelessége, hogy saját kultúráját, örökségét, gazdagságát az egész emberiség számára elérhetővé tegye. Magyarnak lenni, a magyar nemzethez tartozni nagy adománya a Gondviselésnek. Történelmünk ugyan sok próbatételnek vetetett alá, idegen hatalmak határoztak sorsunk fölött, külhonba kényszerültünk vagy szétszórattunk, de mégis megmaradtunk. Magyarország Kormánya a választók felhatalmazásával 2010-óta olyan nemzetpolitikát folytat, mely minden magyart megszólít a világban. Összetartozásunkat törvénybe foglaltuk, a honosítás által pedig nemzettársakból honfitársakká erősödtünk, mára a határok felett közjogilag is egy a nemzet.

Megpróbáltatásainkban megtartó, elszakíthatatlan kötelékünk a Kárpát- medencétől a diaszpóra távoli közösségeiig, egyedi és megismételhetetlen gyönyörű anyanyelvünk. Ha ápoljuk, éltetjük, a magyar szó is megtart bennünket. A magyar nemzet megmaradásához szükség van a magyar nyelv védelmére, a kulturális, történelmi tudatra, azaz a sorsközösség tudatára. A magyar nyelv az összetartozás ismérve és a megmaradás záloga. Őriznünk kell, sokszor harcolnunk is kell érte, mert a külhonban néha bizony megpróbálják ezt is elvenni tőlünk.

A Nemzetstratégiai Kutatóintézet gondozásában most megjelenő kötet egy teljes Kárpát-medencei körképet nyújt a külhoni magyarok anyanyelvhasználati jogairól, és mint olyan, hiánypótló és aktuális kiadvány. Egészen kiváló példája annak, hogy a magyar nyelvstratégia mennyire elválaszthatatlan része a magyar nemzetstratégiának. A legnagyobb magyartól, Széchenyi Istvántól sokszor idézett mondás – ami jelen kiadvány címét is adja –, miszerint "nyelvében él a nemzet", a Kárpát-medence külhoni közösségeiben, a magyar megmaradás alapelve, sőt legfőbb törvénye. A vegyes házasságok, vagy a különböző államok nyelvén folytatott iskolai és egyetemi tanulmányok előbb-utóbb a magyar világ beszűküléséhez, rosszabb esetben nemzeti kultúránk külhoni elsorvadásához vezethetnek. Különösen érvényes ez a szórványra, de a diaszpórára is. Azért, hogy ez ne így legyen, Alaptörvényünkben kinyilvánítottuk, Magyarország felelősséget visel a külhoni közösségeinkért, anyanyelvünk megmaradásáért is.

"A magyar nyelv: létem, jövőm és reményem". Juhász Gyula gondolatával ajánlom szíves figyelmükbe a Nemzetstratégiai Kutatóintézet kötetét, Gerencsér Balázs munkáját.

Dr. Semjén Zsolt
miniszterelnök-helyettes

---