A pedagógiai kultúraváltás lehetőségei
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Bevezetés
I. KÖRNYEZETI FELTÉTELEK
Kapusi Angéla - Ugrai János: Reformok hullámcsapásai között. Oktatáspolitikai változások és a pedagógiai kultúraváltás lehetőségei
Vas Enikő: 180 kilométer - körkép és kórkép a megyéről
II. ELMÉLETI MEGKÖZELÍTÉSEK
Knausz Imre: Adalékok a pedagógiai kultúra értelmezéséhez
Einhorn Ágnes: Pedagógiai kultúraváltás - de hogyan?
Kovácsné Duró Andrea: Az értékelési kultúra változása
Simon Zoltán: Az interkulturális pedagógia elveinek gyakorlati alkalmazása, megújító szerepe a hátrányos helyzetű (kisebbségi) tanulók oktatásában
Lubinszki Mária: Betekintés az egzisztenciális pedagógiába: a kiégés értelmezése és megelőzése
Nótin Ágnes: A stresszel való megküzdés a pedagógusi pályán pszichológiai nézőpontból
Karlovitz János Tibor: Szociális igazságosság és felnőttképzés
III. VÁLASZOK - REMÉNYEK
K. Nagy Emese: A pedagógushallgatók tanári kompetenciáinak fejlesztése a komplex instrukciós program segítségével
Nagy Judit: Adalékok a tanárképzés újabb módszereihez. A miskolci hallgatói mentorprogram működése és lehetséges hozadéka a tanárrá válás folyamatában
Kecskés Judit: Együtthaladó, az iskolai lemorzsolódást csökkentő jó gyakorlatok egyike
Karlowits-Juhász Orchidea: Társadalom, igazságosság, felelősségvállalás
Bevezetés
"Valahol utat tévesztettünk." A magyarországi közgondolkodáshoz tradicionálisan közel áll ez a jelennel, az elképzelhető jövővel szembeni elégedetlenség. És hagyományosan váltakozik az ezzel az érzéssel párosuló apátia a tenni akarással, a kiútkeresés meg-megújuló vágyával. A 20. század - és a korábbi idők - magyar történelme akár ezeknek a váltakozó érzéseknek a sorozataként is leírható.
Aligha vitatható, hogy az úttévesztés vagy legalábbis annak a gondolata a legújabb kori magyar pedagógiai gondolkodást és iskolakultúrát is megkörnyékezte. Az Európai Unióban a magyar diákok a legrosszabbak között teljesítenek angoltudásban, az iskolában tanult informatikai és közgazdasági műveltség vagy a demokratikus és empatikus attitűdök terén. Az ezredforduló sokakat meglepő PISA-eredményei rávilágítottak arra, hogy a hagyományos tantárgyak által elvileg megkövetelt ismeretek, készségek, képességek kapcsán is súlyos hiányosságokat mutatnak a magyar iskolában tanulók.
A közoktatást éppúgy az egymás után sorjázó, egymásra rakódó, egymás eredményeit be nem váró reformlöketek jellemzik, mint a pedagógusképzést. Már az 1989-90-es rendszerváltás idején a reformoktól való tartózkodás, megcsömörlés jellemezte a pedagógusok általános hangulatát. Ehhez képest viszont négy-öt évenként újabb átfogó változtatásokat élhettek meg az oktatási rendszerben dolgozók. Konstanssá vált az a helyzet, hogy egy-egy újonnan bevezetett intézkedéssel párhuzamosan a felsőbb évfolyamokon még éveken át élnek a korábbi reform követelményei. Majd mikor azok kikopnak a rendszerből, akkor az addigi újat váltják fel egy még újabbal... Széles körben vált dominánssá a kiszámíthatatlanság érzése, amit nem feltétlenül egészít ki a kollektív és egyéni változásmenedzselés sikerébe vetett hit.
A kiszámíthatóság hiányának közepette is körvonalazódnak bizonyos töretlen, s kötetünk szempontjából kiemelkedő fontosságú trendek. A társadalmi és kulturális olló lépten-nyomon nyílik. A magyarországi közvéleményt csak a primer rossz eredményei rázták meg a hivatkozott PISA-felmérésnek, pedig a nyers számok mögött még riasztóbb jelenség húzódik meg. A legjobb oktatást kapó néhány százaléknyi diák tudásszintje egészen más dimenzióban értelmezendő, mint a leszakadó társadalmi rétegek, tömegek iskolai teljesítménye. Igen erős a polarizáció főváros-vidék, város-falu, de még megyeszékhely-kisváros viszonylatban is. Súlyos a szakképzésbe kerülő, egyébként is kontraszelektált diákság további lemaradása. S minden tekintetben drámai a magyarországi cigányság iskolai teljesítménye, illetve faluban és mélyszegénységben élő gyermekekkel foglalkozó iskolák átlagos színvonala.
Mindezt tetézi a demográfiai lejtmenet. Magyarországon 1976 óta folyamatosan csökken az újszülöttek száma. A most 36-40 év körüli korosztály népessége durván a duplája volt a mostani években születők számának. A fogyás felerősíti a vidéki, szegényebb régiók hanyatlását, ahonnan az elvándorlás is számottevő. Ily módon egész térségek öregednek el, vagy válnak szinte teljesen - javarészt képzetlen, munkanélküli, létminimumot meg sem közelítő körülmények között élő - romák lakta vidékké.
E problémák Észak-Magyarországon, s különösen Borsod-Abaúj-Zemplén megyében koncentrálódnak a leginkább. A megye máig nem heverte ki a szocialista gazdasági berendezkedés s azon belül a nehézipar (bányászat, kohászat, gépgyártás) 25 évvel ezelőtti csődjét. A gazdasági struktúraváltás az ország legkiszolgáltatottabb körzetei közé sorolta Borsodot. A térség problémáit nagymértékben fokozza, hogy a szocialista rendszer összeomlása a megyeszékhelyet, Miskolcot is a partvonalra szorította. Az ország korábban második legnépesebb városa elveszítette lakosságának negyedét, ipari termelésének több mint a felét. Miskolc az egyetlen olyan megyeszékhely Magyarországon, amelyik nem képes saját közvetlen vonzáskörzetét a legerősebb kistérséggé emelni saját megyéjében. A város egyes negyedei megindultak a leszakadás, a visszafordíthatatlannak tűnő szegregáció útján. Komoly gondot okoz mind a bűnözés, mind pedig a szociálisan rászorulók ellátása. De a legsúlyosabb problémát az jelenti, hogy az itt lakók menthetetlenül végletekben kezdenek el gondolkodni, s különösen fogékonyak a radikális megoldások ígéretére, előítéletesek és agresszívak.
Igaz, feltétlenül tegyük hozzá, az elmúlt évtizedben egy-két biztató fejlemény árnyalja a negatív képet. Néhány multinacionális nagyvállalat megtelepülése mellett határozott lendületet vett a település néhány idegenforgalmilag fontos részének rekonstrukciója; jól sikerült, hagyománnyá vált kulturális rendezvények és egy inkább élettel teli belváros mutatja, hogy talán-talán nem szorul végleg zsákutcába Miskolc.
Ebben a szociokulturális közegben a Miskolci Egyetem Tanárképző Intézete legfontosabb feladatának magától értetődően azt tekinti, hogy saját eszközeivel segítsen a régió pedagógusainak, iskoláinak - s rajtuk keresztül, közvetve a nehéz sorsú gyermekeknek. Egyaránt tisztában vagyunk a helyzet súlyosságával, a probléma komplexitásával és általában a pedagógusok reformok, innovációk iránti közönyével. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy változtatások bevezetése vagy ösztönzése nélkül a fenti folyamatok nem fognak megfordulni, netán megszűnni. Csak még súlyosabb lesz a helyzet, ha nem próbálunk rajta változtatni.
Pedagógiai kultúraváltásra van szükség. Most, azonnal el kell kezdenünk ezért tenni. Hiszen ha végigtekintünk a legújabb kori nyugat-európai neveléselméleti és didaktikai fejleményeken, ha benézünk egy hollandiai, svéd - de akár csak egy osztrák - iskolába, tanterembe, évtizedes elmaradásokat fedezhetünk fel Magyarországon.
...
Ez a tanulmánykötet intézetünk mintegy tucatnyi munkatársának és a munkánkhoz közvetlenül kapcsolódó "külsősöknek" az írásait tartalmazza. Egy egyetemi tanszék, intézet mindig nagyon sokfelől rekrutálódik, a tagok különböző előélettel, szakmai tapasztalatokkal és meggyőződésekkel rendelkeznek. Ezek a különbségek egy intenzív, tudatosan célorientált együttműködés során csökkennek, átalakulnak - de azért persze valamennyire megmaradnak. És úgy érezzük, ennek az intenzív, célorientált szakmai munkának mi még csak az elején járunk. Szakmai közösségünk épülésében még sok-sok feladat vár ránk, s csak később várható egy egységes, kifejezetten a most zajló fejlesztő munka eredményeit mérlegelő, elemző, sokszerzős kötet publikálása.
Bár a kellős közepén vagyunk egy sokszor revelatív élményekkel járó fejlesztési folyamatnak, arról most még letisztult tudósítással nem szolgálhatunk. Helyette leltárt készítünk arról, hogy honnan indultunk, milyen szakmai alapjai vannak vállalásainknak, terveinknek, eddigi eredményeinknek - és kudarcainknak, kételyeinknek is.
Ez a kötet azzal a céllal is készül, hogy szorult helyzetünkben újabb és újabb ötletet, ösztönzést adjanak olvasóink - s hogy elősegítsünk egy szakmai kommunikációt, amelyből mi is és talán az olvasó is profitálhat.