Nádai Pál
Az Universitas nyomdája, Nagyszombat - Buda - Pest
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
I. A magyar nyomdászat hőskorából
Prédikálószékek, sajtók és papírmalmok
A csíziók, planéták és a ponyva
II. Küzdelem a katolikus hitért
A határszéli Kis-Róma
A kétezerforintos nyomda
Százötvenezer kalendárium - egy évben
Régies könyvművészet
III. A latin egyetem nyomdája
Könyvírók és könyvolvasók
A jogásznemzet szolgálatában
A műhely élete
Mit csinált a kompaktor?
Nagyszombat alkonya
IV. Nemzeti és reformkorszak Budán
Kis-Róma után Kis-Bécs
Nyomdai korrektorok mint nemzetiségi politikusok
Ismeretlen nevű magyar nyomdász
Bacsányi haragszik, Petőfi korrigál
V. Betűk, könyvek, illusztrációk klasszikusai
Egy emberöltő és három stílus
Metszetek és kőnyomatú képek
Két könyvnyomtató dinasztia
Régi mesterszedők
Mintakönyvek ódon lapjai
Betűkönyvek ceruzajegyzetekkel
Két zseniális betűmetsző
A macskaszőr-ecset művésze
VI. Az Egyetemi Nyomda tetszhalála és feltámadása
Szabadságharc a korrektúraíveken
Mikor a számvevő-hivatalnok az úr
Az új élet sodrában
Előszó
Bátor lendülettel száguld fejlődésében a mi korunk és annál inkább érdekli az, ami "kezdetben vala". Az öntudatos haladás sohasem gőgös: tisztelettel néz a cammogó elődökre. A géprepülő meghatódottan nézi a hajdani lovaspostát és Stephenson ziháló kis lokomotívját megkoszorúzza az angol légügyi miniszter is. A technikai ábrándok hőskorából szívesen nézünk vissza a nemzetek művelődésének kezdeteire. Sohasem volt annyi fogékonyság az alchimisták vegykonyhái, a csillagászok planetáriumai, a régi papirosmalmok sötét zúzói iránt, mint a mi mostani kiállításainkon: Bécsben, Münchenben, Drezdában. Kíváncsiság és tisztelet vegyül össze ebben ama kézműves-úttörők irányában, akik műveltségük köveit hordozták. És ez a tisztelet még fokozódik a betűk, a könyv, a tudomány hajdani műhelyei láttára.
A háromszázötvenedik évébe fordult Egyetemi Nyomdára is ily szerető kíváncsisággal néz a betűknek minden munkása. Mert íme: egy élő energia a múltból. Folytonos, megszakítás nélküli életfolyama a legrégibb magyar iparüzemmé és egyúttal szellemi fejlődéstörténetünk élő kútforrásává avatja. Ki nem nézett még elfogódva öreg fákat, melyek árnyában régen híres emberek pihentek s nagy állóvizeket, amelyek felett évezredek óta húznak el a madarak örömben és szomorúságban? Egy nyomda mindnél kegyeletesebb és szentebb valami: Mert az ő árnyában az emberek híressé válnak. Mert az ő tükrében az elszálló évszázadok képe, szelleme ott is ragad.
Az Egyetemi Nyomda öt emberöltőt ért meg eddig. Valami furcsa, misztikus véletlen csaknem pontosan öt nagy eseményt iktat életébe minden hetvenedik év végén. Így ez az élet öt fejezetre tagolódik, öt hetvenéves ciklusra. Mi ez az ötszakaszos küzdelem a világ nagy fejlődésmenetében? Öt ütem, öt másodperc, de ennek a nemzetnek s ennek a műveltségnek mégis integráns része. Mindegyik ütem sajátos színeivel, melódiájával, drámai mozgásának ívével egy-egy korszak, amelyből tanulságokat lehet leszűrni.
Így látjuk, hogy az első ciklus az 1577-ben alapított nagyszombati jezsuita-nyomdának kezdetétől körülbelül 1640-ig tart, amikor az imbolygó nyomda mellé odaáll hatalmas hátvédnek a kialakult nagyszombati egyetem. Ez az első szakasz a népies termékek, kalendáriumok színétől kapja jellegét. De mikor megindul a második életszakasz s fut a nagy évszám (1711) felé, a jelleg megváltozik. A jogásznemzet, a tudósok, a hitvitázók, a dinasztikus érzésű katolikusok hatalmas küzdőtársa lesz a nyomda. A szatmári béke után, a távozó Rákóczi léptei nyomán a latin tudományos munka és a hivatalos tekintélyek pártolása állami színezetet ad az egykor kicsiny műhelynek. De ez a harmadik emberöltő egy zord akcentussal végződik. 1777-ben a megszüntetett jezsuita-rend nyomdája is befejezi nagyszombati életét. És Budán kezdődik a negyedik, mindeneknél dicsőségesebb korszak, hogy a szabadságharc ágyúdörgésével érjen véget. A magyarnyelvű és a szépen nyomtatott könyvért vívott küzdelem csöndes évtizedei ezek. Így tart ez 1849-től a világháború utánig. Amikor egy elevenebb és hihetőleg eredményesebb korszak kezdődik - Pesten.
Egy jubileumi könyvkiállítás a szemnek, egy ünnepi emlékkönyv az elme számára örökítette meg az Egyetemi Nyomda háromszázötven éves történetét. Az első a magyar nyomtatás és könyvkultusz barátainak készült. Az utóbbi talán inkább az irodalom- és művelődéstörténet munkásai számára. Ez a kis tanulmány a kettőnek tanulságait akarja összefoglalni dióhéjban. És talán még valamit: a magyar könyvnyomtatás egészébe, mint keretbe illeszteni bele az Egyetemi Nyomda fejlődéstörténetét. Megláttuk és láttatni akarjuk a nyomdában az életet s az életben az embereket. A tudós papokat, a szegény és szerény írókat, költőket és a zörgő faprések mellett a görnyedő munkást, a magyar tipográfust.
A történeti kutatómunkát elvégezték helyettünk Iványi Béla, Gárdonyi Albert és Czakó Elemér az említett ("A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda története" című) könyv szerzői. A hézagpótló adatokat a magyar nyomdatörténet kevésszámú monográfiái és lexikális művei szolgáltatták. A megíráshoz inspirációt, hangulatokat, szavakat a felhalmozott könyvek, a magyar századok e szép ajándékai kölcsönöztek. És ha helyenkint a nyomdatermékek szépségére, a könyvek archaikus értékeire, valamint alkotóik életsorsára a szokottnál nyomatékosabban utalunk, ez az erkölcsi és esztétikai tanulságok miatt történik. Hadd lássa és érezze minden magyar könyvcsináló, milyen munkát végeztek itt az elődök, míg az érzés magyarságát, a műveltség nyugati tartalmát és a szépségnek kozmikus formáit sikerült közös mederbe terelniök.