Varga Csaba
A metafilozófia gyönyörűsége
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Az új gondolkodási pozíció gyönyörűsége (bevezetés helyett)
Az új világlátvány
A megértés első szintjének előkészítése
1. Előzetes megközelítések (az alapkategóriákról)
2. A barbár "tudástársadalom" negatív vízió
3. A barbárság hosszú története Közép-Európában
4. A tudományos elmélet esélyei
5. A szupraparadigma fogalma
6. Új valóság, avagy a valóság új hipotézise?
7. A globalizáció kvalitatív modellje
8. A lokalizáció paradigmája
9. A világszerkezet, avagy térszerkezet újdonsága
10. Intelligens téridő elmélet
11. Új tudások a tudás új szerepéhez
12. Új társadalom, avagy a társadalom új szubsztanciája
14. A hagyományalapú tudástársadalom
15. Szupertechnológiai paradigma
16. Új gazdaságelmélet - tudástársadalomgazdaság-tan
17. Az állam és a demokrácia jövője
18. Istentan a tudáskorban
19. A tudat, mint titok és akadály, és mint a legfontosabb lehetőség
20. Új hipotézisek az emberről
21. A változás elmélete
22. Reflexiók és javaslatok
Fontosabb irodalom
A metaelmélet hipotézise
A nézőpont nyugodt keresése
Az elemi felismerés nyilvánvalósága
A metaelméleti alappozíciók
Az új csúcsfogalmak rendszere
Az elméletépítés korlátai és lehetőségei
Ki néz kit, és hogyan néz?
Az integrált metamódszertan
Mi a metaelmélet előzetes hipotézise?
Fizika és metafizika
A metavalóság első értelmezése - méghozzá úgy, hogy most elválasztjuk a metatudattól
A logikai-fogalmi rendszer-posztrendszer alaprendje
Amennyire lehet metatudat nélküli a metavalóság hipotézise
A metavalóság négy tartományának szintén előzetes koncepciója
A négy valóságlépcső különböző értelmezései
A metavalóság szerkezete - a metatudat szerkezete nélkül
A metatudat definiálása - elválasztva a metavalóságtól
A metaelmélet logikai csúcspontja
Az elméleti szintézis - avagy a metaelmélet (tizenegy pólusú) szerkezete
Újabb paradigmaváltás(ok)?
Fontosabb irodalom
Egyesített elmélet: metafilozófia
1. (Új életérzés, új élettudás)
2. (Új tudás, új tudomány)
3. (Új természettudomány vagy új tudomány előtt?)
4. (Feltevések az új logikáról és a logikai térről)
5. (Vizsgáljuk meg: ki és mi az Egész?)
6. (A tudomány új jelenségei és az új kölcsönhatások)
7. (A modell-szabadság és tudat-alternatívák)
8. (Egyesített filozófia és folyamat-szerkezete)
9. (A metafilozófia gömb-modellje)
10. (Világ- és tudatszerkezet hipotézise)
11. (Befejezésül néhány mondat a személyes történetről)
Fontosabb irodalom
A globalizáció metafilozófiája
Nyitány
1. Az új globális-lokális problémaleltár
2. Az univerzális és/vagy globális erőtér és domináns hatásai
3. Az új globlokális valóság vezető tézisei
4. A globális belső erőtér, avagy a lokalizáció
5. A történelem és a történelmi tudat új értelmezése
6. A globális (kollektív) tudat és változatai
7. A globlokális tudat és tudatosság vezető tézisei
8. A globalizáció új elmélete és/vagy filozófiája
Bevezetés
Új gondolkodási pozíció gyakran akkor születik meg, ha a gondolkodó elme a történelem aktuális viharai okozta megalázások, fájdalmak miatt kénytelen új felismerésekre jutni, ha az embert elzárják az új gondolatok elől, s ezért szintén kénytelen önmaga újraértelmezni mindent, vagy például, ha a tudós minden válasz-bőség ellenére visszavonul saját szellemi kolostorába és tudatosan végiggondolja az új kérdésfelvetéseket.
Nekünk és másoknak Közép-Európában vagy Magyarországon az elmúlt ötven évben mind a három lehetőség megadatott. Talán még ennél több is. Mindenesetre bármilyen komisz korban éltünk és élünk, a korlátlan-végtelen szellemi szabadságról nem mondhattunk le.
Hiába éltünk viszont a huszadik század második felében, esélyünk sem volt arra, hogy az ötvenes vagy a hatvanas években Ramana Maharsi tanítványai legyünk az indiai Arunácsala hegy tövében. Vagy arra sem volt lehetőségünk, hogy az új szellemi téridőben együttdolgozzunk Frithjof Schuonnal, vagy Karl Popperrel és jóval később Ken Wilberrel.
1968 előtt a szellemileg elszigetelt Magyarországon mindenekelőtt - az országba titokban becsempészett - Korunk szellemi körképe című könyvből tájékozódtunk és gondolkodásunkra a legnagyobb hatással Jean-Paul Sartre és Teilhard de Chardin volt. És párhuzamosan értelmeztük Marx fiatalkori műveit és többek között más német filozófusokat, például Hegelt és Martin Heideggert.
Az ezredforduló előtt és után is egyszerre olvastuk az elméleti fizikusokat (Albert Einsteint, Niels Bohrt és másokat, különösen az új kvantumfizikusokat) és társadalomtudósokat, teológusokat, például Francis Fukuyamát, Simone Weilt vagy Villigis Jägert. Akár még a drasztikus elzártságban, akár már az 1989-es rendszerváltás előtti korlátozott nyitottságban éltünk, a személyes szellemi tájékozódásunkat alapvetően meghatározta a szinte minden irányú kíváncsiság.
Nem csak az új tudásokat kerestük, hanem az új életformák lehetőségeit is. Olykor keserűen vettük tudomásul, hogy nem élünk a középkorban, s nem vagyunk se kardforgatók, se szerzetesek, így nem léphetünk be például a magyar pálos rendbe. Az egyik valószínűleg legmagasabb minőségű rendbe.
Ha már kívül voltunk és maradtunk azokon a szellemi-lelki ajtókon, amelyeknek küszöbét szerettük volna átlépni, úgy döntöttünk, hogy akkor legalább a virtuális kolostorfalon nyitjuk ki az ablakot. Ha lehet, mindjárt szélesre tárjuk.
A virtuális kolostor nyitott ablaka mögött kinyílt - vagy nyílás közben van - a belső, az igazi ablak. Aki legalább a kettős ablakot sejti, vagy érzékeli, az már közelebb van a horizonton túli mennyországhoz. Aki tehát megtapasztalja a kettős, vagy többszörös valóságot, az már alkalmas filozófusnak, vagy bármi másnak is.
Nem volt és nincs okunk törődni avval, hogy esetleg az első ablakot azok a barátaink az arcunkba vágják, akik tagadják a második ablak létezését. Az arcunkba csapódó ablaküveg persze felhasítja bőrünket. Csakhogy még több szilánk vágódik a bőrünkbe, ha beleragadunk, beleégünk az első - naturális, fizikai - valóságba.
Az igazság időtlen idők óta látható és felfogható. Sok valóság, sok tudat, sok vallás van, de a sokféle sokaság nem csak horizontálisan terjed ki, hiszen a valóság- és tudatszintek hierarchikusan is egymás alá/fölé rendeltek, s a hierarchia végtelenbe futó csúcsán már minden Egy. EgyIgazság. A tökéletes logikai rendszer - szimbólumként is - gömbformájú, de a közepe és a héja egyaránt a végtelennel azonos.
Magunk már nem szeretnék semmi különösebbet, ha ez a metafilozófiai könyv megjelent. A tanulmányok megírásával egyúttal folytatódott az önkéntes kiüresedés, s a kontemplatív szemlélődés, és/vagy a magasabb tudatállapotokat előkészítő meditáció.
A kötetben a gyönyörűséges metafilozófiai alaptézisek finoman mondatokká és szövegekké testesültek. Ezzel a könyvvel sem akarunk senkit meggyőzni, s nem különösebben zavar minket majd, ha kritikaként esetleg a fejünkhöz vágják. Hadd repüljön az arcunknak ez az üvegszilánk is, mint az éles, vakító fény.
...
A metafilozófia legfőbb édes gyönyörűsége az, hogy kicsit olyan, mint az átlátszó, vagy félrelibbenő függöny, ami mögött fel-felsejlik - noha még olykor sűrű, tömény, egybefüggő a köd - az Egyetlen Valóság/Nemvalóság. A fénylő kupola: az Önvaló. Az Egy Valósága/Tudata.
A végtelen béke lehetősége kint és bent. Mint tudjuk, a filozófia szükségképpen gondolat, s a gondolat vitathatatlanul az elme terméke, így a filozófia önmagában tagadhatatlanul illúzió. Az Egyetlen Valóságnak azonban nem csak a sokrétegű ablak a része, hanem az ablakot kitöltő és ablakokat nyitogató gondolat is.
Így a metafilozófia, avagy az egyesített filozófia (a tudomány, a művészet, a vallás magasrendű egysége) maga az újrateremtett, realizált Abszolútum. Rosszabb esetben "csak" a megnyilvánult univerzális intelligencia. Ha valaki minden, vagy majdnem minden ablakot kitárt, azon át már régen nem ő beszél, hanem az Abszolútum gondol vele, beszél belőle.
Budapest-Nagykovácsi, 2008 június
Varga Csaba