Fülszöveg

Az olvasó számára ismerősnek tűnhetnek Pákovics Miklós Örökké hibiszkuszok című új regényének hősei. Nem véletlenül. Avila és Nieves, a két rokonszenves szerelmes, a furcsa gyógyászati felfogásáról híres Tudela doktor, Plöm-Plöm kisasszony, az odaadó asszisztensnő, Monroy, a tengert az ügynökségért feláldozó hajóskapitány, Severin Severino, többszörös lakástulajdonos és lehetséges gyilkos, Juan Antonio Miranbell, kávéfőzésben és festészetben egyaránt kiérdemesült művész, valamint a nagyvonalúságot magas szinten művelő Rodrigo Alameda de Villaflores márki szerepeltek már a szerző Hordozható mennyország című könyvében évekkel ezelőtt.

Bármilyen hihetetlen, a felsoroltak egyszerűen vissza akartak térni, talán az emberséges szerzői bánásmód miatt, talán azért, mert a történések színhelye egy paradicsomi sziget, ahol a klíma kellemes, az éjszaka, csakúgy, mint a nappal könnyelműségre csábító, a titkok pedig meglehetősen különösek, olykor vérfagyasztóak.

Pákovics Miklós valóban kíméletesen bánik a szereplőkkel. Nem ábrázolja őket bolondosabbnak, mint amilyenek, gondtalanabbnak sem, mint amennyire az egzotikus miliő ezt indokolná. Mindenkinek megvan a maga baja, rigolyája, álma. Mindegyik vágyódik valamire, leginkább szeretetre.