Kosztolányi Dezső
Bölcsőtől a koporsóig
TARTALOM, ISMERTETŐ
Tartalom
ELSŐ RÉSZ
Palika
Pista
Feri
Andor
Sándor
Olivér
Mátyás
János
Péter
Mihály
Pál
MÁSODIK RÉSZ
Francia
Német
Angol
Olasz
Orosz
Japán
Spanyol
Török
Néger
Finn
HARMADIK RÉSZ
Édesapám
Rövidlátó, kövér öreganyám
Daliás nagyapám
Bohó nagybátyám
Ezüsthajó, szikár nagyanyám
NEGYEDIK RÉSZ
Bába
Katona
Borbély
Cukrász
Kardalosnő
Pincér
Zsoké
Primadonna
Pap
Úszómester
Kalauz
Model
Asztalos
Szemetes
Táncmester
Telefonos kisasszony
Szakács
Grófnő
Rikkancs
Diplomata
Mérnök
Repülő
Cseléd
Szolga
Képviselő
Kutyapecér
Házasságközvetítő
Tűzoltó
Gyorsíró
Kertész
Ügyvéd
Mentő
Könyvtáros
Fényképész
Koldus
Súgó
Úriasszony
Rendőr
Gyógyszerész
Ékszerész
Detektív
Cigány
Bohóc
Író
Sírásó
Ismertető
Lírája és epikája közötti művek egész sorát alkotta meg Kosztolányi. Ezek közül a Bölcsőtől a koporsóig című önvallomás a jobb novellákkal egyenértékű, s műfaji szempontból nálunk páratlan leleménynek számítható. E könyve alighanem a legfinomabb tollú magyar karcolatgyűjtemények közé sorolható. "Ilyen az ember, egyedüli példány" - merülhet fel az olvasóban a híres, kései Kosztolányi verssor e sokalakos, artisztikus riportázsok kapcsán. A kötet négy ciklusa közül az első "egytől száz évig" szólaltatja meg alakjait, a bölcsőben ringó csecsemőtől a sírja előtt álló aggastyánig, a második tíz idegen nemzeti karaktert, majd a leghosszabb: több tucat mesterséget képviselő alakot mutat be, míg az utolsóban egy csokornyi családi portrét kapunk - édesapjától "ezüsthajú, szikár nagyapjáig". Kosztolányit - miniatűr, esszészerű bevezető- és zárópasszusban éppúgy, mint kíváncsi kérdéseiben - a személyesség titka vonzza, s ahhoz segíti olvasóját, hogy a "másikat", a húsz vagy százévest, a töröknek, a finnek született ember sorsát, vagy - mesterségek körében például - a cukrász, a fényképész, sőt akár a kutyapecér, a sírásó életének mikéntjét, egyedi csodáját átélhesse. Van azért a kötetben valami, ami a "felszín" csillogó csodájára játszik, némi frivol "estikornélkodás" is. Talán csak a családi portrék lírai karcolataiban - mintegy személyes érdekeltséggel - mélyül sötét árnyalatúra, elfogultra az író tónusa. Ma már aligha elsősorban "valóságrajzokként" olvassuk ezt a Kosztolányi-kisprózát, hanem novelláinak kísérő csillagzat-csoportjaként, összefüggéseiben, a klasszikus író termékeny műhelyének egésze felől értelmezve. Ez az a könyv, amely nemes, ám nem fárasztó olvasmányként, szórakozásul bármikor, bárkinek öröme telhet benne.
Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői
https://legeza.oszk.hu