Ádám László
Urak
TARTALOM, BEVEZETŐ
Tartalom
URAK
NEVÜK
AZ ÍROTT TÖRTÉNELEM ELŐTTI IDŐK
Őskőkor
Középső kőkor
Újkőkor
Kő-rézkor
Bronzkor
Vaskor
A SZKÍTÁK ELŐ-ÁZSIÁBAN
Ishqigulu nép: esküdtek
Madaiak lázadása
Kimmerek
Asszíria végnapjai
Visszatérés Kelet-Európába
Az egyiptomi kaland
A szkíta derékhad hazatérése
Szkíták az Aras völgyében
Kelet-Európa pusztáin
DÉLKELET-EURÓPA, ILLETVE A KÁRPÁT-MEDENCE A SZKÍTÁK IDEJÉBEN
Szigony népe
Forrásaink
Szigonyosok
Lakóhelyük
Eredetük
Öltözetük
Nevük
Eltérő vélemények
Összegzés
KELET-EURÓPA A KIRÁLYI SZKÍTÁK IDEJÉBEN
Az Istros és a Túr között
A Túr és a Boristen között
A Boristen és a Dana között
A Dana és a Lég között
Az Urál hegység vidéke
Az urak országának északi határa
A PERZSÁK EURÓPAI HADJÁRATA
SZKÍTA ISTENSÉGEK
A SZKÍTÁK EREDETMONDÁJA
AVAR, AZ ÉSZAKON TÚLI
ESKÜDTEK NAGYURAI
URAK A TRÁK-SZKÍTÁK FÖLDJÉN
SZUROMADAIAK
Cirákok
Zuárdok és mádiak
ALÁNOK
KAJLA SZARVÚ KOLOS
SZKÍTA NAGYURAK A KRÍM-FÉLSZIGETEN
A krími szkíták városa
ESKÜDÖTTEK NYELVE
A kezdetek
A bizonyítékok
A szkíta kifejezések tartalma iráni nyelvekből levezethető
A Tarim-medencében letelepedett szakák iratai
Az oszét nép nyelve és neve
A szkíta szószedet
Szkíta források
Idegen források
Hajlítgatás, toldozgatás-foldozgatás
Kiábrándító kuszaság
Szkíta szavak visszafejtése görögből
Esküdt és magyar
A SZKÍTA SZÓFEJTÉSEK JEGYZÉKE
FORRÁSOK
Bevezető
Az urak (Iyrkai; Ourgoi; Urogi) névvel illetett nép a szkíták - saját szóhasználatukban esküdtek, esküdöttek - szövetségéhez tartozott. Kisebb szövetségük megnevezése Esküdtek (Skythoi), másképpen Esküdöttek (Skolotoi). Az esküdött népek írott történelme az urakkal kezdődik. Az urartuiak, valamivel később pedig az asszírok jegyezték fel cselekedeteiket az i. e. 8., illetve a 7. században, amikor betörtek Elő-Ázsiába.
Az urak, pontosabban elődeik, Kelet-Európa keleti felének, a Déli-Urál vidékének őstelepesei voltak. Jelek szerint legalább a földtörténeti jelenkor kezdete, a középső kőkor óta helyben laktak. Szálláshelyük a Volga középső szakaszánál, az erdős puszták övében lehetett. Birtokaikat keleten az Urál folyó, nyugaton a Don határolta. Eme kelet-európaiak elődei pedig az eurázsiai puszta mamutvadászai voltak.
Az urak elődei alighanem valamennyi szkíta nép ősei is. Népességük minden irányba bocsátott ki rajokat. Nagyobb számban Délkelet- és Közép-Európába, Közép- és Belső-Ázsiába, valamint az Indiai-félszigetre jutottak, s az ott élő népességekkel ötvöződtek, illetve önálló szkíta néppé lettek.
Az urak népe - gyakorta királyi szkítáknak is nevezzük majd őket - az i. e. 8. században megoszlott. Egy csapatuk - magukat tősesküdt (thyssagetai) névvel illették - visszamaradt az ősi lakóhelyen, az Urál folyó és a Donyec között. Többségük elhagyta szálláshelyét, és a kelet-európai puszta nyugati felében telepedett le. Egy csoportjuk pedig hadi vállalkozásba fogott Elő- Ázsiában.
Az i. e. 7. és a 6. század fordulóján a portyázók visszatértek Kelet-Európába, kisebb csoportjaik azonban Urartu, Anatólia stb. területén telepedtek le. A visszatérők a Kaukázus északi előterét, a Kubány folyó környékét szállták meg. A magukkal ragadott madaiaknak, szarmatáknak, a Don mellékén, a bal parton jelöltek ki lakóhelyet.
A szkíta derékhad, kik a vállalkozásban nem vettek részt, ekkortájt már elfoglalta szálláshelyeit a kelet-európai puszta nyugati felében. Nagyjából a Donyec és a Dnyeper között - a füves és az erdős puszták övében - találjuk őket, székhelyüket pedig a Dnyeper középső szakaszánál.
A királyiak költözködése kimozdította szálláshelyéről - a Kaukázus északi előteréből, a Don és a Dnyeper közéről - a kelet-európai puszta korábbi szkíta lakóinak egy részét. A korai szkítáknak nevezettek az i. e. 8. században nyugat felé vonultak, elfoglalták a kelet-európai puszta nyugati végeit, az Al-Duna lapályát, valamint az Erdélyi-medencét, az Alföldet és a Kisalföld északi részét. Egy csoportjuk megjelent Közép-Európában, a mai Lengyelország területén is.
Az i. e. 4-3. században, alighanem a gazdasági fejlődés és a népesség gyarapodása nyomán, Európában jelentős változások zajlottak. A Duna mentén kelták vándoroltak kelet felé. A kelet-európai pusztán nyugat felé törtek a szuromadaiak. Ennek kapcsán a Kubány völgyéből egy szkíta csoport - valószínűleg a madaiak urainak egy része - a Dnyeper mellékére költözött. A királyi szkíták is mozgolódtak, a makedónok azonban az i. e. 4. század végén megakasztották terjeszkedésüket a Keleti-Balkánon. Az i. e. 3. században a szuromadaiak a szkíták és a görögök birtokain pusztítottak, és nyugatról a kelták is betörtek a királyi területekre. Az urak, a meg-megújuló támadások miatt, az i. e. 3. században visszavonultak a kelet-európai puszta nyugati sarkába, és székhelyüket a Krím-félszigetre helyezték át.
A királyi szkíták az i. e. 2. században elvesztették vezető szerepüket a kelet-európai pusztán. Helyüket testvérnép - a szarmatáknak nevezett jászik, az alán szövetség részesei - foglalták el. A királyi szkíták vezető törzsének népessége a Krím-félszigetre, illetőleg a Dnyeszter és a Déli-Bug alsó szakaszának környékéhez tömörült. Kisebb birodalmuk - Mikra Scythia, Kis-Szkítia (i. e. kb. 250-i. sz. kb. 200.) - neve utóbb a mai Dobrudzsa területére szállott át, ahol az i. e. 2. században szintén feltűntek. A nép egy része valószínűleg az alánok közé vegyült, s velük az Alföldre vándorolt.