---

Tartalom

Ajánlás helyett
Előszó: Gondolatok sodrása
Bevezetésként erről a stílusról

1. RÉSZ: HITVALLÓ GONDOLATOK
Küldetés
Isten gyermeke vagyok
Folyamatok
Kérdés, kérdés után
Célok és irányok
Elmondom őszintén
Milyen a jó író?
A valóság roppant terhe
Lepecsételt kútfő
Hallani vélem hangodat
Szívem pitvaraiban
Az emeljen zászlót az igazságért
A világ világossága
A kép megörökítve
Rontsd le az ősi oszlopot!
Mintha mégis dalolna
Könny áztatta remény
Csendes megérkezés
A csend kapujában
Figyeljetek!
Meddő pillanatok
Elszálló emlékek
Kevélység
Mert az Ige, bizony küzd!
Kegyelmi sugarak
Micsoda tékozlás
Vigasztalás
Szívünk együtt szárnyal
A csillagokon túl
A félelem foglyának
Tüzek lobbannak
Magvetés
Forrásnál
Adventi üzenet
Tűz a Szó!
Szívem zsoltára
Koldusként érkeztem
Őrködsz felettem
Puszták magányos vándora
Eljegyeztelek magamnak örökre
Egek kárpitjára hasított üzenet
A titkos szoba csendben eltöltött percei
Amikor megáll az idő

2. RÉSZ: ISTEN TEREMTETT VILÁGA
Ha megkérdezném
Legyen hitetek Istenben!
Isten csodálatos világa
Napsugarak
A kezdet
Sugarak
Fényszitálás
Úton-útfélen
Tágas mezők
Nyárutó
Láthatatlan titkok
Csillagfényben
Elmosott aszály
Őszi szellőtánc
Hajnalpír
Az élet világossága
Felkel a nap
Milyen közel van hozzánk az Isten!
Parázsló hajnal
Mesebeli égbolt
Ősz
Tüzek
Sugárüzenet
Pirkad
Ilyen az ősz
Ámulat
Szeptember
Őszi borongásban
Amikor megjelenik a fény
Hallani vélem hangodat
Fakó arccal kelt ma fel a nap
A fény dala
Karmazsin égbolt
Hajnali fények
Búcsúznak a fák
Amire egy falevél taníthat
Őszi színjáték
Érintés
Csendes imádság

3. RÉSZ: SIRALMAIM
Színpad vagy valós élet?
Valami megváltozott
Lelkek pusztája
Sasok siralmai
Jajkiáltás
Pusztai nyájak
Meddig?
Díszesen és mégis kifosztva
Eltiporva
Űzött vadként érkeztem hozzád
A lélek gyógyulása
Belegyökerezve az Igazságba
Mindnyájan rabszolgák voltunk
Talán, még alig tudunk valamit a szeretetről
Holnapra nyíló kapu
Kőtömbök közt
Megsebezve
Néhány dolog summája
Évértékelés
"Avagy őrizője vagyok az én testvéremnek?"
Az Úr az én bástyám

Kedves olvasóm, végül
Befejezés

---

Ajánlás

A mai iszonyúan felgyorsult világunkban nemigen jut időnk elcsendesedésre, olvasásra. Mivel folyamatosan rohanunk, ebből kifolyólag elszalasztunk olyan pillanatokat (fel sem ismerjük őket!), amikben az Isten üzenni szeretne nekünk. Nem vesszük észre ezeket az égi életjeleket, az útmutató fényeket, melyek körülöttünk és bennünk hírt adnak Isten jóságos jelenlétéről. Másrészt, ha lassítunk, észrevehetjük ezeket a dolgokat, élvezhetjük őket, és dicsőíthetjük mindezekért az Urat hálaadással.

Guti Tünde is egy ilyen fáklyaláng. Írásaiban saját életét állítja az Ige fényébe, az Istenben megélt szeretetet. Megtapasztalta az Úr kegyelmét és jóságát, a "minden reggel megújuló" (Jsir. 3,22) irgalmát. Megőrizte mindezeket a szívében, és most felragyogtatja mindenkinek küldetéstudattal, az Isten jelenlétéről szóló fáklyalángot. Olyan gyönyörűen írja Pál: "A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel." Kol. 3,16.

Guti Tünde írásai arra biztatnak minket, hogy mi is vizsgáljuk meg önmagunkat, s adjuk tovább a fáklyalángot Isten munkájáról életünkben: adjuk tovább családunkban, barátainknak, ismeretségi körünkben, munkahelyünkön, a világban.

Tovább adod? Bízom benne, hogy így lesz.

Leleszi Balázs Károly

---