---

Tartalom

1. Bevezetés

2. Beágyazottságtól a partnerségig

3. A történelmi háttér

4. Születéstörténetek
4.1. "Életem legjobb döntése volt." (Pedagógus interjúból)
4.2. "A jó keresztény kussol". (Önkormányzati képviselő)
4.3. "Egészen groteszk, igazi magyar történet". (Egy szülői interjúból)

5. Főszereplők, "helyi hősök"
5.1. Lakosság, szülők, civil szervezetek
5.2. Pedagógusok és igazgatók
5.3. Felekezetek és gyülekezetek
5.4. Országos és helyi hatóságok
5.5. A történet vége

6. Tanulságok

Hivatkozások

---

Absztrakt

A rendszerváltozás első szakaszában (kb. 1988-1994) néhány iskola "ökumenikus" iskolává alakult át Magyarországon. Az ökumenikus ebben az összefüggésben olyan iskolát jelentett, aminek vallásos, de nem felekezeti jellegű helyi nevelési terve és pedagógiai programja volt, amelyet a szülők és a pedagógusok állítottak össze. Ugyanakkor - az 1985-ös oktatási törvény értelmében - ezeknek az iskoláknak a fönntartói a tanácsok/önkormányzatok maradtak. A szerzők az "ökumenikus iskolai" mozgalmat úgy tekintik, mint történeti példáját az iskola társadalmasításának abban a folyamatban, amelyben a helyi lakosság az előző rendszer alól megszabadult. Három esettanulmányt készítettünk egykori ökumenikus iskolákkal, hogy megállapíthassuk, tulajdonképpen kik kezdeményezték ezt a társadalmasítást. Megállapítottuk, hogy a fiatal, közép- vagy felsőfokon iskolázott, jó anyagi körülmények közt élő középosztályi szülők voltak a legsikeresebbek, ha őket vagy az iskola, vagy a helyi felekezetek támogatták. A helyhatóságok és a magasabb egyházi vezetők inkább ellenezték mintsem támogatták volna ezeket a kezdeményezéseket. A pedagógusok részben elzárkóztak, részben azonban nagyon támogatóknak bizonyultak. A "társadalmasítás" "helyi hőse" pedig egy-egy iskolaigazgató volt, összefogva a szülők valamelyik kiemelkedő vezetőjével.

---