Jósika Miklós
Emlékirat
TARTALOM, UTÓSZÓ
Tartalom
ELSŐ KÖTET
Gyermekkor. 1794
Serdülő korom. 1804-1812
MÁSODIK KÖTET
Katona korom
HARMADIK KÖTET
A congressus alatt
NEGYEDIK KÖTET
Út az ismeretlen felé
Utószó
Utószó
Ezen szavakkal fejezi be az ünnepelt szerző "Emlékiratának" IV. kötetét. - Szándokát, hogy jegyzeteit a legujabb időig folytassa, nem valósithatta. Az előttünk fekvő kötetnek végfejezetet ugyszólván már betegágyában irá meg. Szenvedései mindinkább növekedtek, mig munkás életének a haza legnagyobb fájdalmára, az e f. é. február 27-én bekövetkezett halála véget nem vetett. Ezen műben birjuk legszellemdúsabb s legnépszerübb iróink egyikének utolsó irodalmi dolgozatát, azon irónak, ki 30 év óta az összes magyar olvasó-közönséget számtalan elmeterményeivel gyönyörködteté. És habár részünkről fölötte sajnáljuk, hogy éltének későbbi eseményeit már nem jegyezheté föl, mégis másrészről megnyugtatásunkra szolgál, hogy azon köztiszteletben álló hires férfi életéből legalább azon följegyzések maradtak s tartattak fenn, melyek éltének legfontosabb részét: fiatal- és férfikorát, s első föllépését irói pályáján, ismertetik meg.
Pest, julius 1-én 1865.
A kiadó