---

Tartalom

Bevezető
Sírrabló brigantinak számít-e a magyar jelkultúra eredetének kutatója?
Mandics György a viszokói jelekről töpreng
Mandics György tévesen értékeli Vásáry István cikkét a székely rovásírás eredetéről
Mandics György Szekeres István kínai teknősjeleiről
Mandics György a székely írás ókori forrásait feltételező elméletekről
Hány jele lehetett a székely írás szó- szótagoló változatának?
Mandics György téved a szentgyörgyvölgyi tehén jeleiről szólván
Mandics György a székely írás jelsorrendjéről
Mandics György a szentgyörgyvölgyi tehénszoborról
Mandics György a kazár írásról és az írás fogalmáról
Amitől egy analfabéta visszariad, azt a rettenthetetlen írástudó elolvassa?
A rovásírásforrai.hu értékelése Mandics György kötetéről
Mandics György: "Hogy durvább jelzőt ne használjunk"
Mit tanulhatnának a rovásírók Friedrich Engels példájából?
Válasz Mandics Györgynek "A magyarság jelképei" c. kötetemre adott kritikájára
A Kr. e. IV. évezredi gradesnicai edényjelek értelmezhető szimbolikája
Mandics György "Róvott múltunk" c. kötetéről
Egy Catal Hülyük-i szobron feltételezett "ország" képjelről
Léteznek e a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor székely jelekkel rokon jelei?
Mandics György a budapesti hun jelvényről
Mandics György a sumer-magyar írástörténeti kapcsolatokról
Mandics György a székely írás jelszámáról

---

Bevezetés

E cikkgyűjteményben Mandics György "Róvott múltunk" című zsengéjét értékeljük. A három kötetes mű közel 2000 oldalon ontja a hozzá nem értést, amelyet a szerző a Tudomány fennkölt papja pózában ad elő. E trilógia néhány írásrendszer megemlítése a felmerülő nagy kérdésekre való válaszadás nélkül. A szerző bemutatja a régi korok - esetenként a székely írásra hasonlító - írásrendszereit, de nem adja meg az összefüggések magyarázatát. Nem tud mit kezdeni a hasonlóságok sorával - pedig azok adtak neki lehetőséget a különböző írások egybesöprésére.

A rokonság és a hasonlóság magyarázatát az Írástörténeti Kutatóintézet által szervezett kutatás keretében sikerült megtalálnunk, s azt közre is adtuk. Akit érdekelt és megfelelő képességei voltak hozzá, az követhette a gondolatmenetet és a magáévá tehette a magyarázatot is. Mandics György az eredményeket máig sem érti, csak leszólja. A kritikai tevékenység azonban akkor jogos, ha a kritikus vállán nem lötyög a Tudomány köpenye.

Mandics György a szokatlan méretű trilógiájában összelapátolt minden írásemléket, amelyik őt a székely jelekre emlékeztette. Eközben nem tudjuk meg, hány jele is van a székely írásnak; milyen íráshasználati módokat használtak eleink; s hogy kik, mikor, hol és milyen célokra alkalmazták a magyar jelkészletet. Nem zavarta, hogy olyan írásrendszerek is a "Róvott múltunk" cím alá kerültek, amelyeknek a rovásírásírásunkhoz, vagy a múltunkhoz talán semmi köze sincs. E "módszerrel" se füle, se farka adathalmazt hord össze a hasonló írásrendszerek emlékeiből; amelyben elsőként ő maga nem igazodott el, majd az olvasók százai sem fognak. A kötetnek nincs áttekinthető rendező elve, semmi köze az alapos munkához. Csupán a szerző hozzá nem értésének nagyméretű emlékműve.

---