---

Tartalom

Bevezetés
Az egyházi könyvtilalom s birálat az ó-korban
A könyvtilalom a közép-korban
A könyvtilalom az uj-korban
A legujabb törvény magyarázata
  1. §. Előzmények
  2. §. A könyvolvasás
  3. §. A könyvkiadás
  4. §. A könyvterjesztés
  5. §. A könyvbirálat
Függelék: Az "Officiorum ac munerum" cz. konstituczió

---

Bevezetés

Az anyaszentegyháznak isteni Alapitójától nyert rendeltetése lévén a népeket és nemzeteket tanitani s az örök üdvösségre vezérelni, e jogát és kötelességét kétféle módon gyakorolja. Hirdeti, tanitja az igazságot, a mit hinnünk s cselekednünk kell, másrészt óvja, védelmezi a rábizott tant a tévelyek s a rosszakaratú támadások ellen. Mindig voltak és lesznek, kik az igazságot elhomályositani,megdönteni akarják s czéljuk elérésére felhasználják a szó hatalmát, az irás mesterségét. Az irásba foglalt téves tanok a legveszedelmesebbek, mert ezek "manent perpetuo et semper nobiscum adsunt, nobiscum peregrinantur, nobiscum domi sedent et eorum penetrant cubicula, ad quae improbo et occulto auctori adilus non pateret." Colmar József Lajos, Mainz nagyszellemű püspöke, a rossz könyvet "nagy, tán legnagyobb rossznak" tartja; XIII. Leo Ő Szentsége "pessimum venenum"-nak, a legveszedelmesebb méregnek nevezi azon konstitucziójában, a melylyel ezúttal foglalkozunk. A mily nemes, üdvös hatása van a jó könyveknek a lélekre, ép oly károsak s veszedelmesek a rosszak. Ezek megmételyezik a szivet, kiirtják a nemesebb érzelmeket, megzavarják az elmét, kételyt és sötétséget támasztanak benne s kétségbeesésbe, kárhozatba ejtik az elvakított embert.

A korunkat jellemző hitetlenség, egyházellenes áramlat épen az úgynevezett műveltebb s befolyásos körökben, nagyrészt a kárhozatos sajtótermékek hatásának tulajdonitható. A nevelés és oktatás egyik fő, ha nem legfőbb tényezőjének, az olvasmányoknak megválasztásánál nem járunk el kellő figyelemmel s körültekintéssel. Az oly könyveket, melyek vallási s erkölcsi szempontból gyanúsaknak látszanak, minden aggodalom nélkül veszszük kezünkbe. Ha a szerző nem támadja meg a vallást, sőt némi jóindulattal nyilatkozik felőle, már meg vagyunk vele elégedve. Ha pedig vallási közönbösséget hirdet, valamely hitigazságot megtámad, az egyház isteni eredetét tagadja, annak látható fejét gyülölséggel illeti, világra szóló működését kicsinyli, uralom- s kincsvágyról vádolja s egyéb nemtelen ráfogásokkal illeti: mindezek fölött szemet hunyunk. S mi magunk, katholikusok is, mennyire okai vagyunk a rossz sajtó terjedésének! Nemcsak veszszük s olvassuk a vallásunkat s egyházunkat sértő műveket; de még ajánljuk is azokat s reklámmal hirdetjük katholikus lapjainkban.

Ily viszonyok közt csak örömmel tölthet el bennünket, ha az egyház feje, a hit- s erkölcstan legfőbb őre, a reá bizott kincsek megvédelmezésében tekintetét oda irányitja, a honnan a legnagyobb veszedelem fenyeget, arra az óriási hatalomra, "mely a nyomtatott betüben rejlik, rejlik pedig azért, mert azoknak száma, kik önszellemök s műveltségök erejéből képesek magoknak valamely sajtótermék tartalmának az igazsághoz való viszonyáról, tehát értékes vagy értéktelen, - s a mi itt a fő: igaz vagy hazug, tehát a hit- és erkölcsre nézve előnyös-, közönbös-, vagy káros voltáról kellő itéletet képezni, elenyészőleg csekély azokéhoz viszonyitva, a kik erre nem képesek, de meg azokéhoz is, kiket az "intemperantia scribendi," mint Ő Szentsége mondja, a telhetetlen s mi féket sem ismerő irási viszketeg, nem ritkán bámulatos tudatlansággal, még gyakrabban szándékos rosszakarattal járva, karöltve nap-nap mellett arra ösztönöz, hogy tévedező elméjök szüleményeivel áraszszák el a világot.

Ő Szentsége XIII. Leo pápa 1897. évi január hó 25-én "Officiorum ac munerum" kezdetű konstitucziót bocsátott ki, melylyel az volt czélja, hogy "az anyaszentegyháznak a könyvtilalom körüli szabványait, melyek az utóbbi századokban az idők viszonyaihoz képest már ismételten bizonyos változásokon mentek keresztül, megujitott, napjaink körülményeinek s követelményeinek megfelelő alakban és tartalommal hozza a hivők emlékezetébe."

...

Az index librorum prohibitorum, tiltott könyvek jegyzéke tágabb értelemben minden oly könyvek sorozata, a melyeknek olvasása s birása valamely felsőbb (akár egyházi akár világi) hatalom által meg van tiltva. Szükebb, kánoni értelemben pedig oly könyveknek a legfőbb egyházi tekintély megbizása folytán készitett s kihirdetett jegyzéke, a melyek a hitet, a jó erkölcsöt veszélyeztetik s ez okból azok olvasása s birása a hivőknek tilos.

A censura, egyházi könyvbirálat tágabb értelemben nem egyéb, mint az egyháznak ama kezdettől fogva igényelt s gyakorolt joga, melynél fogva a hittel s jó erkölcscsel ellenkező iratokat, könyveket eltilthatja; szorosabb értelemben pedig az egyháznak ama hatalma és jogosultsága, hogy az ujonan keletkezett iratokat kinyomatásuk előtt megvizsgálhatja a czélból: nem ellenkeznek-e az őrizetére bizott hit- és erkölcstannal s e birálat eredményétől teszi függővé azok sajtó alá bocsátását.

Jelen szerény értekezésnek feladata lesz e tilalom és birálat keletkezését, történeti kifejlődését röviden vázolni s különösen kimutatni azt, hogy a czimben idézett apostoli konstituczió szerint miként értelmezendő az egyháznak ide vonatkozó s napjainkban érvényes törvénye.

---