---

Tartalom

I. KÖTET

I. Karácson napján
II. Ugyanazon ünnepen
III. Ugyanakkor
IV. Ugyanakkor
V. Ujév napján
VI. Ugyanazon ünnepen
VII. Vízkereszt napján. (Homilia.)
VIII. Ugyanazon ünnepen
IX. Ugyanakkor
X. Nagycsütörtökön
XI. Nagypénteken
XII. Husvét napján
XIII. Ugyanazon ünnepen
XIV. Ugyanazon ünnepen
XV. Ugyanakkor
XVI. Ugyanakkor
XVII. Ugyanakkor
XVIII. Urunk mennybemenetele napján
XIX. Ugyanazon ünnepen
XX. Pünkösd napján
XXI. Ugyanazon ünnepen
XXII. Ugyanazon ünnepen
XXIII. Ugyanakkor
XXIV. Urnapján
XXV. Ugyanazon ünnepen
XXVI. Ugyanakkor
XXVII. Ugyanakkor
XXVIII. Ugyanakkor
XXIX. Jézus sz. szive ünnepén

II. KÖTET

I. Mária fogantatása ünnepén
II. Ugyanazon ünnepen
III. Ugyanazon ünnepen
IV. Ugyanakkor
V. Gyümölcsoltó Boldogasszony napján
VI. Nagy-Boldogasszony napján
VII. Ugyanazon ünnepen
VIII. Mindenszentek napján
IX. Egyháznapján
X. Quinquagesima Vasárnapon
XI. Ugyanakkor
XII. Ugyanakkor
XIII. Husvét után IV. Vasárnapon
XIV. Szegletkő betételkor
XV. Kalvária fölszenteléskor
XVI. Ugyanakkor
XVII. Templom fölszenteléskor
XVIII. Primitziára
XIX. Az év utolsó napján

NAGYBÖJTI BESZÉDEK. Vallás-erkölcsi állapotunkról
XX. A hittőli elhidegülés okai
XXI. Az ész kevélysége
XXII. A szív vágyai
XXIII. A szem kivánsága: a haszonvágy
XXIV. A test kivánsága: az élvezetvágy
XXV. Gyógyszer: az önmegtagadás

---

Előszó

Egyházi beszédek vagy azért jelennek meg nyomtatásban, hogy valamelly nevezetesebb rendkivüli szertartásnak emlékét fenntartsák, vagy azért, hogy az egyházi szónoklat terén példányok gyanánt szolgáljanak, vagy még azért is, hogy, mint épületes olvasmányok, az utókor használatára is fennmaradjanak.

Ez utóbbi czél lebegett leginkább előttem, midőn magamban elhatározám, hogy elmondott, és részben már ki is nyomatott egyházi beszédeimből két kötetnyit saját választásom szerint közrebocsássak.

Az egyházi szónoklatra papságom kezdete óta mindig gondosan készültem; azokban eredetiségre, s értelmességre törekedtem inkább, mint külékességre. Tárgyul többnyire hitigazságokat vettem fel, s igyekeztem a legmélyebb titkokat is alaposan és érthetőleg előadni; meg valék győződve, hogy csak azon egyházi szónok épít tartósan, a ki beszédét a Szentírás, és a sz. atyák tekintélyére építi. A szónoklati szabatosságot is szem előtt tartandónak véltem; kitérésekkel rögtöni hatást eszközölni lehet, de tartós meggyőződést - nem.

Ezeket nem annyira beszédeim jellemzéseül, mint inkább fiatal paptársaimnak némi figyelmeztetésül hozám fel. Mennyire közelitettem meg Isten segedelmével a czélt, mellyre törekedtem, olvasóim itélendik meg. Annyi igaz, hogy én inkább örültem azon, ha hallgatag megilletődés, mintha dicsérő kifakadás lett beszédeim eredménye. Soha sem felejtkeztem meg sz. Pál intéséről, hogy "sem a ki ültet valami, sem a ki öntöz; hanem minden az Isten, ki a növekedést adja." (I. Korinth. III., 4.)

Minthogy, kivéve papságom három első éveit, rendesen lelkipásztori hivatalt nem viseltem; csak nagyobb ünnepeken, jelesebb egyházi szertartások alkalmával, vagy nagyböjtön léptem a szószékre. És ha e körülményt a lelkipásztorokra nézve, kik örömestebb veszik az egyházi évkört magában foglaló beszédsorozatot, mentségül kell fölemlítenem; más részről ajánlatul szolgálhat, hogy e beszédek a két Magyarhonban harmincz évi nagy időközben, különböző, többnyire vallásra nézve is vegyes, de kiválólag mivelt hallgatóság előtt tartattak. Az időköz, mellyben készültek, édesanyai nyelvünk fejlődésének legszebb kora vala; azért is jónak véltem beszédeim kelti éveit feljegyezni; noha el nem titkolhatom, hogy a régibbek styljén itt-ott javitgattam. Sokat veszt ugyan a beszéd elevenségéből, ha az élőhang és érzelem adta súlyt a szó nélkülözi; de más részt, ha könyvből olvastatik, tartósabb lehet hatása, az olvasónak van ideje a mondottakat elmélettel is kisérni.

A korszülte eszmék érdekessége időhaladtával csökkenni szokott, a hit igazságainak és a ker. erkölcsi oktatásoknak előadása, változzék bár a modor, nem avul el.

Ez értelemben beszédeim átalános homlokiratát képezze a nemzetek apostolának eme mondata: "Az én beszédem és az én prédikálásom nem ékeskedék az emberi bölcseségnek elaltató kifejezéseivel; hanem hathatósága a Lélektől, és fennső erőtől vala." (I. Korinth. II. 4.)

Fogadjátok hát Krisztusban kedves paptársaim, és minden rendü keresztény hivek! és olvassátok, használjátok ezen egyházi beszédeket, mellyek semmi megkülönböztetésre igényt nem tartanak, a magát nem kereső hit kegyes érzületével, miként azokat a szerző nyilvánosság elé bocsátja és Isten dicsőségére felajánlja.

Irtam Nagyváradon sz. Mihályhó 6-án 1860.

---