---

Tartalom

Előszó
I. Zsebkendők lobognak, elindul a karaván
II. Három határon keresztül
III. A virágok és művészetek városában
IV, Magyar ének zsong Szent Péter sírja mellett
V. Százhetvennégyezer vértanú sírja között. Beszél a Colosseum
VI. Bolyongás a Vatikánban
VII. A Szentatya színe előtt
VIII. A fasiszta kiállítás termeiben
IX. "Vedi Napoli...!" Pompei romjai között
X. Római epizód
XI. Pillanatfelvételek
XII. Szent Antal városában
XIII. Velence
XIV. Hazafelé

Függelék:
1. Boldoggáavatási ünnepség a Szent Péter bazilikában
2. Egy kis emlékcsokor

---

Előszó

Előszó bizonyára furcsán talál ilyen kisterjedelmű könyvecskéhez, amely nem is tartalmaz semmi magyaráznivalót. Nem nagyigényű, egyszerű, de őszinte soraiban azokat a benyomásokat rögzítettem meg, amelyeket az "Erdélyi Lapok" f. évi május 2-án rendezett olaszországi zarándokutazása tett reám.

Senki sem szereti azonban, ha irása csalódást kelt. Azért én is szükségesnek látom előre figyelmeztetni az olvasót, hogy mit ne keressen ebben a könyvben. Elsősorban ne keressen irodalmat, mert pillanatig sem volt szándékomban azt nyújtani: útközben írott tudósításokból, ujságom számára itthon papirravetett visszaemlékezésekből, színes riportokból és útinoteszem lemásolt lapjaiból verődtek össze a következő oldalak. Művészettörténetet, történelmet se keressen az olvasó soraim között. Itália szépségeit, művészi gazdagságát számtalan vaskos könyv tárja fel és magyarázza s ezek megállapításait ismételgetni céltalan, ostoba dolog lett volna tőlem. Avval pedig, hogy tíznapos társasutazás után eredeti művészi megállapításaim és fölfedezéseim lettek volna, nem akarok hazugul dicsekedni. Végül pedig ne várja senki, hogy holmi Baedecker-pótlóval, útikalauzzal, vagy más effélével szolgálok. Ebben a nemben is vannak igen kiváló magyar könyvek, de különben sem akarhattam ilyent alkotni: hiszen magam is vadidegen voltam Olaszország városaiban.

Hát akkor mi ez a könyv?

Utinapló, lehetőleg hű beszámoló az "Erdélyi Lapok" társasutazásáról, amelyen kétszázhetvenkét erdélyi magyar vett részt. A magyar karaván utazásának krónikája, az utasok kollektív hangulatának - sokszor a saját hangulatomnak is - könnyű, napilapba való kifejezése, néhány villanó észrevétel, a társasutazás humoros epizódjainak párvonalas rajza: ennyi az egész, sem több, sem kevesebb.

Miért jelenik meg könyvalakban?

Mert szeretném azt hinni, hogy a többi résztvevők számára is olyan kedves, feledhetetlenül szép volt ez az utazás, mint az én számomra. És ha sikerült csakugyan hűen beszámolnom az út külső és belső mozzanatairól, akkor azt hiszem, utitársaim szivesen fogadják tőlem utiemlékül ezt a könyvecskét. Elsősorban azok számára iródott tehát, akik résztvettek az olaszországi társasutazáson. Emlékezet-pótlónak készült, mert az idő mulik s az ember felejt... De azoknak is szerezhet néhány derűs, talán hasznos percet, akik ezután akarják meglátogatni Rómát, vagy bármilyen okból érdeklődnek Olaszország iránt. Ilyen olvasóim egyszerűen átlapozzák majd azokat a helyeket, amelyek nem általános érdeküek.

Nem mulaszthatom el, hogy köszönetét mondjak ezen a helyen az "Erdélyi Lapok" Igazgatóságának, amely társasutazásának megrendezése és velem szemben megnyilvánult jóakarata révén az irótoll szegény erdélyi szolgájának is lehetővé tette, hogy meglássa a kék olasz eget. Köszönöm Perédi György szerkesztő barátomnak is, hogy rendelkezésemre bocsátotta e könyv végén közölt érdekes riportját s ezáltal terjedelmesebbé, tartalmasabbá és vonzóbbá tette könyvecskémet. Végül köszönöm amatőr-fényképész utitársaimnak azokat a képeket, amelyeket szerény kis munkám diszitésére és illusztrálására megküldöttek.

Ezeket akartam előrebocsátani feljegyzéseimnek megjelenése alkalmából.

Kolozsváron, 1933. július 1-én.
DSIDA JENŐ.

---