---

Tartalom

Bevezetés
"Mi, magyarországi Brunszvikok"
1799 májusában történt
Bécs, Buda, Alsókorompa
A Holdfényszonáta Giuliettája
Jozefin, az "Egyedüli Kedves"
Karolina, a "huncut grófnő"
Beethoven barátja: Brunszvik Ferenc
"Tisztelt, nagyon tisztelt Teréz"
A Brunszvik család és a "Halhatatlan Kedves"-rejtély
"Eljött Martonvásárra..."
Martonvásár, a magyarországi Beethoven-kultusz központja
Rövidítések
Jegyzetek
Irodalom
Beethoven és Brunszvik család fennmaradt levelei
A Brunszvik családdal kapcsolatos Beethoven-művek jegyzéke
Beethoven életének főbb állomásai

---

Bevezetés

Ludwig van Beethoven már a kortárs zenerajongók körében is nagy népszerűségnek örvendett. Számos ház volt, sőt: palota, kastély, ahol mindig szívesen látták és kitüntető kedvességgel vették őt körül. Ám - legalábbis Romain Rolland ránk, magyarokra nézve különösen hízelgő megállapítása szerint - "egyetlen házban sem talált üdébb és hívebb, testvéribb barátságra, mint a Brunszvik családban."

A grófi família és Beethoven közé a zene vert hidat, s jelentette mindvégig az egyik legfőbb, a kiterjedt család tagjainak többségét tekintve pedig az egyedüli összekötő kapcsot. A Mester "fizetés nélküli titkára" és első életrajzírója, Anton Schindler szerint "géniuszának biztos felismerése és megértése, s nem puszta csodálata volt az, ami Beethovent valamely barátjához fűzte". A Brunszvik testvérek - Teréz, Ferenc, Jozefin, Karolina - és unokatestvérük, Giulietta Guicciardi már csak emiatt is közel álltak hozzá, ők ugyanis mindnyájan született zenei tehetségek, s a nagy zenei titán műveinek értő és ihletett tolmácsolói voltak.

Beethoven és a Brunszvik család kapcsolata a mester és tanítványai, illetve a művész és rajongói közti szokásos viszonynál szinte kezdettől fogva több volt. E zene teremtette kapcsolatból őszinte férfibarátság, gyorsan hamvába hullt szalmaláng-szerelem, kivételes nemes lelkek közti éteri vonzalom és évekig tartó szenvedélyes nagy szerelem egyaránt fakadt.

Brunszvik Ferencet, kinek nevét az op. 57 Appassionata-szonáta ajánlása őrzi, már a kortársak is a Mester barátjaként emlegették. Sokan tudtak arról is, hogy nővére, Teréz Beethoven tanítványa volt, mégpedig magától Teréztől, aki ezt élete végéig büszkén emlegette, nem gondolva arra, hogy emiatt - mint Rolland írja - "emléke köré miféle feltevések állványzatát emeli majd a kíváncsi utókor".

A sokáig Beethoven titokzatos kedvesének tartott Teréz alakja mellett húgáé, Jozefiné háttérbe szorult, Giulietta Brunszvikokkal való rokonságáról pedig nemigen esett szó, így a család és Beethoven kapcsolatának kulcsfigurái hosszú időn át Ferenc és Teréz voltak.

1957-ben aztán szenzációs dokumentumok kerültek napvilágra: Beethoven Jozefinhez címzett szerelmes levelei és az asszony néhány válaszfogalmazványa. Ekkor egy csapásra Jozefin került a Brunszvik-Beethoven kapcsolat kutatásának homlokterébe. A kérdés egyik legkiválóbb ismerője, Harry Goldschmidt szerint "a barátra és testvérre való átállás" csak azután következett be, hogy az elsődleges Beethoven-Jozefin viszony 1807 táján "láthatóan helyrehozhatatlanul megfeneklett". A szerelmesek szakítása azonban nem okozott törést a család és a nagy zenei géniusz kapcsolatában, olyannyira nem, hogy az - mint Teréz írja - "a Mester élete végéig tartott".

A Beethoven-Brunszvik kérdéskör kutatásának az elmúlt harminc évben született eredményei (pl. Harry Goldschmidt művei, a bonni Beethoven-Haus munkatársainak publikációi) sajnálatos módon nem találtak utat a magyar Olvasóközönséghez. Marie-Elisabeth Tellenbach "Beethoven und seine 'unsterbliche Geliebte' Josephine Gräfin Brunswick" (Beethoven és 'halhatatlan Kedvese', Brunszvik Jozefin grófnő) című, és a Brunszvik család többi tagjáról is sok új adatot közlő könyvét illetően hasonló a helyzet. A német írónő 1983-ban Zürichben megjelent kötetével méltó emléket állított Jozefinnek - helyettünk, magyarok helyett is. Ennek ellenére könyve nálunk ma sem ismert. Nem csoda tehát, hogy a magyar közvélemény nagy része még most is Brunszvik Terézben látja Beethoven 'Halhatatlan Kedvesét', jóllehet ezt a hipotézist a kutatás már évtizedekkel ezelőtt elvetette.

Beethovennek, a 'hangok költőjének' (szerette, ha így nevezik: Tondichter) sok kiváló tudós és író állított már emléket. Velük nem tudunk, és nem is óhajtunk versenyre kelni. Könyvünk főszereplői a martonvásári Brunszvikok, Beethoven barátai, kiknek nevét több beethoveni remekmű ajánlása őrzi. A Brunszvikok, akiknek oroszlánrészük volt abban, hogy a zeneköltő közel került hozzánk, magyarokhoz. Az ő meghívásukra látogatott el Budára, Alsókorompára és Martonvásárra. Nagy valószínűséggel nekik köszönhető az is, hogy 1800-ban sor került a Mester egyetlen budai vendégszereplésére, mint ahogyan részük lehetett abban is, hogy Beethoven két alkalmi darabot (István király, Athén romjai) írt a pesti Német Színház megnyitójára (1812).

E sorok írója nem zenetudós, nem is író, hanem történész, kinek megadatott, hogy a hajdani Brunszvik kastély múlt lehelletét árasztó falai között dolgozzon, és bogozgassa immár egy évtizede a Brunszvik család és Martonvásár múltjának összefonódott szálait. E könyv ebben a nem mindennapi környezetben született, karnyújtásnyira azoktól a titkokat őrző, matuzsálem korú fáktól, amelyek hajdan mint zsenge fácskák Terézt, Jozefint, sőt Beethovent is látták.

A Beethoven-Brunszvik kérdéskör külföldi kutatási eredményeinek és a hazai irodalom legjavának összefoglalásán túl e kötet új kutatási eredményeket is tartalmaz. Szeretnénk ugyanis ráirányítani a figyelmet olyan összefüggésekre, tényekre és sajátos mozaik-adatokra, amelyeket csak mi, magyarok juttathatunk a nemzetközi Beethoven-kutatás véráramlatába. Mindezek ellenére kiadványunk - ezt külön hangsúlyozzuk - nem "komolykodó tudományos munka". Elsődleges célja a tudományos eredmények népszerűsítése, az érdeklődő, igényes Olvasók, figyelemfelkeltő tájékoztatása.

Brunszvik Ferenc, Beethoven barátja kiváló gazda volt, a martonvásári mintauradalom megalkotója. Hajdani kastélya, amelyben a Beethoven Emlékmúzeum is otthont kapott, az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetének fő épülete. A mezőgazdaság és muzsika, a kutatómunka jelene és a zenetörténeti múlt sajátos egységbe forrnak itt össze. A martonvásári intézet Beethoven emlékének ápolását megtisztelő kötelességének tekinti. Ennek jele e kis Brunszvik-Beethoveniana közreadása is - köszönet érte!

Martonvásár, 1993. június 7.

---