Mentovich Ferenc
Az uj világnézlet
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Vogt Károlyhoz
Előszó
Az anyag halhatatlan
Az anyag végtelen
Az anyag és erő viszonya
Nincsen életerő
Nincsenek természetfölötti erők, testetlen szellemek
Test és lélek
Nincsenek velünk született eszméink (innatae ideae)
A szabad akaratról
Az ujabb materialismus befolyása tudomány, művészet és erkölcsre
Zárszó
Előszó
Nemcsak a politikában, de a tudományok országában is vannak tévtanok, előitéletek, melyek útját állják a valódi fejlődésnek; de itt, mint ott, vannak elszánt akaratu bajnokok is, kik elegendő erőt éreznek magukban, megküzdeni a tévtanok makacsságával, és szembenézni az előitéletek sötét felhőiből czikázó villámokkal.
Ezek a politikában szabadelvüeknek, a tudományban materialistáknak nevezik magukat.
Hogyan? - fogja kérdeni a meglepett olvasó, - hát azok az oly feketére mázolt materialisták azt a nemes törekvést tűzték volna maguk elé, hogy a tudományokban uralkodó előitéleteket szellőztessék.
Nincs különben. A materialisták képezik a tudományokban a szabadelvüek pártját s nincs más czéljok, mint előitéletek helyett az igazságot juttatni diadalra.
Nem táplálják magukat illusiókkal; nem hiszik, hogy az általok hirdetett igazságok egy varázsütésre győzelemre juthassanak. Sokat kell izzadni, küzdeni, sok fekete tinta és keserű epe fog ömölni, mig ez időszak bekövetkezik: de azok egykori diadala iránt egy perczig sem esnek kétségbe.
Mindenesetre csüggesztő, ha elgondoljuk, hogy daczára annyi nemes törekvésnek, önfeláldozó hősies küzdelemnek, daczára annak, hogy minden czivilizált országban a nemesek, jók és értelmileg fölvilágosodottak a politikai szabadelvüek zászlója alá tartoznak: a polgári szabadság még a művelt Európában is - pár foltocska kivételével, - napjainkban még az éretlen gyümölcsök közé tartozik.
De reményre jogositó biztatást is olvashatni a történelem lapjairól.
A nagy Copernicus, midőn elsőbben kimondotta az igazságot, hogy a föld forog, a nap pedig helyt áll: az összes keresztyén világ ellenkező meggyőződésével állott szembe. Galilei, ki nemcsak tovább mondotta a csalhatatlan igazságot, de nagy ékesszólással előadott érveivel azt be is bizonyitotta: bebörtönzést szenvedett. A nagy férfiúnak - hogy a legelvetemedettebb gonosztevőkre mérni szokott büntetést és megaláztatást kikerülhesse, - térdenállva kellett az igazságot visszavonnia és meggyőződését elesküdnie. Mily megbotránkozást mutató bámész képeket vághattak az őt elitélő obscurus papok és szerzetesek, midőn e reáerőltetett szavak elmondása után: "Corde sincero et fide non ficta abjuro, maledico et detestor supradictos errores et haereses," hirtelen talpra állva, szikrázó szemekkel, félig elfojtott, de mégis hallható hangon igy szólott: "e pur si mouve" (s csak azért is forog). S ime ma már a legultramontánabb iskolamester is a föld forgása érveinek előadásával kezdi meg a geographia tanitását.
A mult század végén, mekkora ellenszegüléssel találkozott Lavoisiernek a phlogistont megtámadó föllépése: s ime ma, az általa hirdetett igazságok egy meghóditott birodalomnak: a magas polczon álló vegytannak élén ülnek diadalt. A phlogiston nem egyéb, élettelen mumiánál, melyet csak a természettudományok történelmét előadó tanár mutat fel olykor-olykor tanitványai előtt.
Nem szükölködünk az adatokban, melyek hangos tanuságot tesznek arról, hogy az egyszer kimondott igazság elvégre utat tud törni magának a legvastagabb előitéleteken keresztül.
Evégre azoknak, kik szivükön hordják az emberiség értelmi fejlődését, ismeretekben gazdagodását, nem kell egyebet tenniök, mint most suttogva vagy halkan, majd hangosan - mint a körülmények igénylik, - az egyszer kimondott igazságot továbbmondani; nem engedni, hogy földbe ásott kincs gyanánt eltemetve legyen, de olykor-olykor az emberek szemébe ragyogtatni.
Az igazság, bizonyos tekintetben, jóltevőbb a napnál. Mig a nap vakságot, sötétséget borit a merészen beletekinteni elég vakmerő szemekre: az igazság sugarai lassan-lassan eloszlatják az azokon nyugvó hályogot, szétűzik a lélekről az előitéletek éjnél sötétebb ködét.
Az igazságot ily odábbmondó, szemekbe ragyogtató szerepre szántuk el magunkat, midőn e könyvecske közrebocsátását elhatároztuk. Érdemes olvasóink közül sokan észre fogják venni, hogy ennek öt első czikke - némely kisebb változtatások s a közbeszőtt polémia kivételével, - az "Ország Tükre” czimű folyóiratunkban is megjelent. Eleinte úgy akartuk, hogy e sokak által olvasott, a tudományos tárgyaknak is helyet engedő, gonddal szerkesztett lapban adjuk az ujabb materialismus teljes ismertetését; több oldalról ismerőseink, barátinktól hozzánk intézett azon figyelmeztetés következtében azonban, hogy sokkal helyesebb volna "tanulmányainkat" egy külön kötetben adni világ elé, mint a melyből kedvezőbb alkalma lehetne az olvasónak az ujabb materialismus kérdéseivel megismerkedni, mintha azokat egy terjedelmes folyóirat hasábjairól kell innen-onnan összeböngészni: elhatároztuk, önállóan folytatni és fejezni be nevezett lapban megkezdett czikkeinket.
Nincs egyéb czélunk, mint alkalmat szolgáltatni az érdemes olvasónak, hogy tudomást szerezhessen arról: mit állit, mit sürget, mit követel az "ujabb materialismus," mely már is oly ijesztő kisértet alakjában van a magyar olvasó közönség előtt bemutatva, mely ellen nagyérdemü tudósunk, Brassai - mint Vulkán az Olymp tetején - az erdélyi múzeumegylet gyülésein, évkönyveiben mennyköveket kovácsol; köztiszteletben álló költőnk és publicistánk, báró Eötvös, aphorismákban csatároz; kitünő aesthetikai miveltségű barátunk, Gyulai Pál, az elbeszélő költészet virágos kertéből haragos darázsként mérges fulánkot öltöget, s melynek káros befolyásától a költészetre s átalában a müvészet és erkölcsre jeles itészünk, Greguss Ágost, annyira meg van ijedve. Ugy hiszszük, axioma gyanánt áll, mikép az igazság - ha nem bitorolja, de valóban megérdemli e nevezetet, - csak az előitéleteknek lehet ártalmára: művészet, erkölcs és vallásra jótékony hatást kell gyakorolnia. Hogy pedig az ujabb materialismus sarkalatos elvei igaztalanok volnának, azt sem Greguss, sem Liebig, sem Wagner Rudolf, sem legközelebbről Brassai egyetlen ténynyel is be nem bizonyitották.
Nem kötünk semmi különös igényeket jelen dolgozatunkhoz; nem hiszszük, hogy egyetlen egyet is megnyerjünk olvasóink közül az ujabb materialismus ügyének. A philosophia által századok óta táplált és megizmosodott előitéletek bilincsei még minálunk is - mindamellett, hogy a hegelianismus, schellingianismus évtizedekkel ezelőtt némely tudósaink által hozzánk is átplántálni megkisérlett törekvése, a magyar józan értelmen hajótörést szenvedett, - erősebbek, mintsem oly gyenge erő, mint a minővel mi rendelkezhetünk, egyszerre széttéphetné. Mi teljesen megelégszünk, ha lesz olvasóink közt egy-kettő, ki dolgozatunk figyelmes és elfogulatlan átlapozása után, következő megjegyzéssel teszi azt le kezeiből: "az ördög még sem oly fekete, mint a milyennek festik!" vagy: "bizony, bizony nem tudom, melyik részen van az igazság!"
Nem láttuk, hogy a leggyengébb-féle hályog is az orvos első orvosságára már eloszlott volna a szemekről.
Nem láttuk, hogy a legerősebb vihar is képes lett volna az égen borongó sötét felleget egyszerre letépni: elsőbb csak megritkitja, megvékonyitja azt s csak ezután süthet ki alóla a nap jóltévő sugara.
Megelégszünk, ha csak kételyt ébresztünk is az érdemes olvasóban, porban játszó fiacskájáról, unokájáról bizonyosak vagyunk, hogy tudományos meggyőződését tekintve: az ujabb materialismus zászlója alá fog tartozni.
A szerző