Erdélyegyházmegyei énekeskönyv a róm. kath. kántorok, a nép és ifjúság használatára
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
Szenteltviz-hintéskor
Miseénekek
Énekek az oltári szentségről
Adventi énekek
Karácsonyi énekek
Ujévi énekek
Vizkereszti énekek
Nagyböjti énekek
Nagyhét
Virágvasárnapra
Nagycsütörtökön
Nagypéntekre
Jeremiás próféta siralmai
Jeremiás próféta imádsága
Nagyszombatra
Husvéti énekek
Buzaszentelésre és keresztjáró napokra
Áldozó csütörtökre
Pünkösdi énekek
Szentháromság vasárnapjára
Urnapjára
Az Ur Jézus Krisztusról
Jézus szent nevéről
Jézus szent szivéről
Urszine változásakor
A szent keresztről
A Boldogságos Szüz Máriáról
A Boldogságos Szüz némely ünnepére
Gyertyaszentelő Boldog Asszony ünnepére
Gyümölcsoltó Bódog Asszony ünnepére
A Hétfájdalmu Szüz emléknapjára
Mária, mint május hónapjára
Sarlós Boldog Asszony napjára
Kármelhegyi Boldog Asszony napjára
Havi Boldog Asszony napjára
Nagy Boldog Asszony napjára
A B. Szüz Sz. Szivének emlékére
Kisasszony napjára
Mária nevenapjára
A szent olvasó napjára
A B. Szüz Mária bemutatása napjára
A B. Szüz anyaságának emléknapjára
A Lurdi Szent Szüzhöz
Skapuláre Társulat éneke
Az örökös szent rózsafüzér éneke
Mária társulati ének
Fohász a Szent Családhoz
Általános használatra
A bold. Szüz Mária karversei
Az Angyalokról és Szentekről
Egy szent vértanuról
Több szent vértanuról
Egy szent hitvallóról
Több szent hitvallóról
Egy szent Szüz Vértanuról
Egy Szent szüzről
Akármely Szentről
Szent József pátriárkáról
Szent István első vértanuról
Szent János apostol és evangélistáról
Nepomuki szent Jánosról
Szüz szent Imre herczegről
Szerafikusz szent Ferenczről
Paduai szent Antalról
Szent Alajosról
Szent Márton püspökről
Szent Miklós püspökről
Szent Mária Magdolnáról
Szent Anna asszonyról
Krisztus Jézus nagy Anyjának
Magyar szent Erzsébet asszonyról
Mindenszentekről
Különféle énekek
Halotti énekek
Litániák
Hálaének (Te Deum)
Függelék. Rövid előjátékok és zárlejtések
Betüsoros tartalom
Előszó
Ez az énekeskönyv hosszu idő alatt készült. Szerzője ugyanis még a mult század hatvanas éveiben kezdette volt a Kájoni-féle énekeskönyvek III. kiadásában előforduló Erdélyben s különösen a Székelyföldön a róm. kath. hivő nép által kedvelt és gyakorolt ősrégi, szép egyházi énekek gyüjtését s miután azok hangjegyekkel nem voltak ellátva, nem annyira szövegeik, mint inkább feledékenységbe menni látszó dallamaiknak megörökitése végett.
Évtizedek óta lehetett hallani a székely nép vezetőségének ajkáról, egyesektől ugy, mint összejövetelek alkalmával az óhajt, hogy a Csiki vagy másképp Székely Kancionalet hangjegyekkel sajtó alá kellene rendezni. A Gyulafehérvárt megjelenő Közmüvelődés 1910. évi-47. és 50. számai hosszas cikkekben foglalkoztak vele. Különösen az utóbbi lelkesit, buzdit, bátorit és kér, hogy ne hagyjam annyiba a már általam impurumban elkészitett munkát s kinyomathatása céljából különféle módozatokat ajánl.
B. e. P. Sántha Angelusz szárhegyi sz. ferencrendi zárdafőnöknek e hirlapi cikkek olvasásakor az a gondolata támadt, hogy miután az ugynevezett Csiki Kancionale eredeti szerkesztője, P. Kájoni János szerzetes ott van eltemetve, ennek emlékeül a zárda hozzájárul a nyomdaköltségekhez, hogy a szerzetnek ezen kincse az utókor számára megmenthető legyen. - Igy vállalta magára P. Sántha - a szerkesztésen kivül - a munkának kiadását és minden egyéb ahoz tartozó ügyek intézését, P. Tima Dénes szentferencrendi szerzetes, nyug. tanitóképzői ének és zenetanár pedig az Andrássy-féle kiadásból (III.) az énekszövegek lemásolására ajánlkozott; de korai elhalálozásuk miatt alig tehettek valamit az igéreten tul. Ezért és még más indokokból a szerzet a szerzői és kiadói jogokat és kötelességeket teljesen átengedte alattirtnak.
A fenti cimen ismeretes énekeskönyvet először Cancionale Catholicum cim alatt P. Kájoni János szentferencrendi áldozár szerkesztette és nyomatta Csiksomlyón 1676. évben. Ezt másodszor szintén Cancionale Catholicum cimmel ujra szerkesztette és kiadta P. Balázs Ágoston szentferencrendi szerzetes Csiksomlyón 1719-ben. A harmadik kiadást rendezte s annak Keresztény katholikusok egyházi Énekeskönyve cimet adva ujra szerkesztette és kiadta P. Andrássy Rafael szentferencrendi szerzetes 1805-ben Csiksomlyón. Ez utóbbiban, nem értve ide a toldalékot, vagyis a Kath. Kántorok czeremóniás könyvét, van 463 ének. Ezek között 75 a Kájoni (I.), 85 a Balázs Á. (II.) Kancionaleiból, 303 pedig a Szentmihályi Mihály kanonoknak Egerben 1769-ben nyomatott Énekes könyvéből van véve. A mostani, negyedik kiadás Erdélyegyházmegyei Énekeskönyv cimen a fent elősoroltaktól egészen eltérőleg uj beosztással, hangjegyekkel és rendes versalakban irt szöveggel jelenik meg.
Az emlitett munkák utolsó kiadása óta (1805.) sok e nembeli énekeskönyv, mint a Tárkányi-Énektár, Kapossy: Egyházi énekek, Nemesovics: Egyházi Énekeskönyv, Hennig: Egyházi Énekek, közelebbről Kersch: Sursum corda s több más, kisebb terjedelmü munka látott napvilágot, de ezek közül minden jelességük mellett legalább Erdélyben még idáig egy sem pótolta az előbb emlitett Kájoni-féle énekeskönyvet, mert ez sok olyan szép, régi éneket tartalmaz, amelyek amazok egyikében sem találhatók fel, miért is sok hitközségben ma is inkább a hangjegyek nélkül való régi énekeskönyvet használják.
Szerzőnek főtörekvése tehát, mint előbb is jelezve volt, oda irányult, hogy boldogult édesapja s több jeles öreg kartársa és a nép ajkáról hallás után elsajátitott énekek dallamainak hangjegyekkel való ellátása s eképp azok egységesitése által b. e. P. Simon P. Jukundián kitünő tanitóképző intézeti igazgató, ének és zenetanárának hasonló célu szép énekgyüjteményét is felhasználva az utókor számára megmentse az ősrégi, szép egyházi népénekeket, különösen azok dallamait, amig azok még megmenthetők.
E gyüjteményben tehát olyan énekek vannak megörökitve, amelyekre vonatkozólag gróf Majláth G. Károly erdélyi püspök ur 1920. évi 3636. sz. a. egyházmegyéje lelkészei-, kántorai- és tanitóihoz intézett lelkes főpásztori szózatában ezeket mondja:
"Szeretném a régi, szép, buzgósággal és hittel telt magyar énekeket templomainkba visszahozni. E célból elrendelem: a) hogy az iskolában ugy a lelkészek, mint a tanitók nagyobb gondot forditsanak az énektanitásra. Legyen gondjuk arra, hogy a szokásos egyházi énekeket a gyermekek már itt tanulják meg. Igyekezzenek összegyüjteni a még élő kántoroktól a régi, szép énekeket, melyekben annyi fenséges gondolat van s melyekhez annyi dicső emlék füződik."
Énekeskönyvünk összeállitásánál főirányelv az vala, hogy a régi énekek szövegei saját eredetiségükben ugyan, de a jelenkori irmodorban jelenjenek meg, mely munkát felsőbb megbizás folytán dr. Jénáki Ferenc gimn. tanár ur volt szives végezni, továbbá, hogy abban a régiek mellé Erdélyben a nép által megszeretett s már használatban levő uj énekek is helyet foglaljanak.
Ami a dallamok harmonizálását illeti, sok énekdallamnak zenekisérete vegyeskar számára négyesnek is (kvartett) használható.
Hogy mennyire értem el kitüzött célomat, annak megitélését a szakértő közönségre bizom s egyben kijelentem, hogy minden szükséges, jóakaratu megjegyzést, illetve birálatot köszönettel fogadok.
Legfőbb óhajom, hogy e szerény munka Isten dicsőségére, a kath. hitbuzgó nép és ifjuság lelki épülésére szolgáljon.
Csikszentmárton, 1921. november 15.
A. szerkesztő