Neményi Imre
Ifjúsági könyvtárak és ifjúsági olvasmányok a nevelés szolgálatában
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
I. Bevezetés
II. Az ifjúsági könyvtárak fejlődésének története
III. Az ifjúsági olvasmányok fontossága: paedagógiai és socialpolitikai nézőpontból
IV. Az ifjúsági olvasmány megválasztása: psychológiai és általános nevelési nézőpontból
V. Mikor olvassanak gyermekeink?
VI. Hogyan olvassanak gyermekeink?
VII. A képeskönyvek és az illustratiók
VIII. Az ifjúsági könyvtárak kezelése
Bevezetés
...
A nyolczvanas évek második felében, mint tanár, előszeretettel és nagyon sokat foglalkoztam ifjúsági irodalmunkkal. Későbben, mint igazgató, hat éven keresztül mindíg magam kezeltem az iskola ifjúsági könyvtárát: részint azért, hogy figyelemmel kisérhessem ifjúsági irodalmunk fejlődését; másrészt pedig avégből, hogy növendékeimnél az ifjúsági olvasmányok nevelő hatását irányíthassam és megfigyelhessem. Sok érdekes és tanulságos tapasztalattal gazdagodtam eközben. Tapasztalataimról akkor számot is adtam egyik szaklapban közzé tett hosszabb czikksorozatban, valamint az újpesti állami polgári leányiskolának 1888. évi "Értesítő"-jében közzé tett terjedelmesebb értekezésemben.
Újabban, különösen azóta, hogy Wlassics minister, az ügynek tervbe vett országos rendezése által a közfigyelmet erre a kérdésre is ráterelte, a könyv-író és könyvfogyasztó közönség egyaránt, sokat foglalkozik az ifjúsági irodalom misériáival.
De, hogy az ifjúsági irodalomnak- meg az iskolai ifjúsági könyvtáraknak napjainkban oly sűrűn felpanaszolt bajai nem újabb keletű betegségek, hanem nagyon is krónikus nyavalya, ezt bizonyítja egyebek között az a tény is, hogy közvetlen tapasztalataim alapján, már a fentebb megjelölt időben sürgettem az ifjúsági könyvtárak berendezésének- meg a nevelés szolgálatában való értékesítésüknek paedagógiai alapokon való szabályozását, - és ugyanakkor az ifjúsági iratoknak az iskolai ifjúsági könyvtárakba történő bebocsájtásuk előtt való szigorú recensióját is szóvá tettem.
...
Későbben hogy elszármaztam a tanári pályáról, a bureaukratikus állással járó ezernyi ezer elfoglaltság megakadályozott abban, hogy ezzel a nagyfontosságú kérdéssel tovább is behatóbban foglalkozzam. Szem elől az ügyet mindazonáltal nem tévesztettem. Sőt élénk figyelemmel kísértem a mozgalmakat, mik ezen a téren itthon és külföldön végbementek. Amit így évek hosszú során által láttam és tapasztaltam, az vajmi kevés örömet okozott.
Láttam, hogy az egész művelt külföld felismeri és kellőképpen értékeli az ifjúsági irodalomnak messzekiható, nagyfontosságú horderejét, - és láttam, hogy az ifjúsági irodalom kérdését szinte főfontosságú nemzeti ügygyé emelik mindenütt. Angliában nagy pályadíjakkal csábítják a legkiválóbb művészeket az ifjúsági iratok illustrátiójára; Francziaországban az Akadémia veszi gondjaiba az ifjúsági irodalmat. A németek, a sokszor gúny tárgyává tett, de inkább buzgó utánzást, mint gúnyt érdemlő alaposságukkal, még sokkal messzebb mennek. Nagy vehementiával és kitartással valóságos irtó háborút indítanak az ifjúsági "Schundlitteratur" ellen, - és nem eredménytelenül. Nem nézve a szerzőnek sem nevét, sem állását, kérlelhetetlen kíméletlenséggel gázolnak keresztül mindenen, amit ítéletük károsnak tart. De még ezzel sem elégednek meg. Kimondják a sententiát, hogy az ifjúsági irodalomban károsnak bélyegezendő már az olyan munka is, amelyről nem mondhatni több jót, mint annyit, hogy "nem ártalmas." Igy azután Indexre kerül száz meg száz olyan munka, mely annak előtte elterjedt, közkeletű, talán éppen kedvelt olvasmány volt.
...
A német szülőknek és tanítóknak már ezrekre menő kötetek czímét tartalmazó katalógusok állanak rendelkezésükre az olyan ifjúsági munkákról, melyek gondos és feltétlenül megbízható szakértői vizsgálat alapján ajánltatnak a gyermekeknek olvasmányul. A "német alaposság" azonban nem nyugodott meg ennyiben; hanem a gyermekek neme szerint is külön-külön osztályozta az ifjúsági olvasmányokat, különböző kategóriákba sorozva a 8 éves korig használható-; azután a 8-10, 10-12, 12-14 és 14-17 éves korú fiúk és leányok részére ajánlható olvasmányokat.
És míg a külföldön ilyen pezsgő élet mutatkozik ezen a téren, azalatt minálunk itthon "csend honol a bérczeken." És ez a csend valóban "irtóztató." A nembánomságnak ebben a nagy csendességében dudva és paréj vígan burjánzik fel és gomba-módra szaporán tenyészik a maszlag és a szamár-tövis. Mint zöldelő sziget a vizek végtelenéből, ottan-ottan egy-egy Istentől hivatott írónak a munkája is feltűnik ugyan, de észre ki veszi? A Pósa Lajos könyvét vagy a Benedek Elekét ép oly kevéssé ismerteti vagy ajánlja valaki, ha csak nem a könyv czímlapján a költőnek a neve maga, mint amily kevéssé jut valakinek eszébe, hogy az Ollósy Balambérok férczelményei ellen intő szavát felemelje.
Másutt még az utolsó tanító-egyesület; sőt még a falusi tanítótestületek vagy vidéki városok tanító- és tanártestületei is sorompóba lépnek és - tehetségükhez mérten - kiveszik részüket az ilyen életbevágó és par excellence paedagógiai kérdésnek megoldásából.
Nálunk, talán a legelőkelőbb és méltán nagy tekintélynek örvendő iskola-ügyi testületünk, "a Magyar Paedagógiai Társaság" indíthatná meg e téren az üdvös mozgalmat. [...] A "Magyar Paedagógiai Társaság"-nak megvan minden előfeltétele arra nézve, hogy culturális életünk egyik vezető tényezőjévé és paedagógiai kérdésekben pedig országos tekintélylyé emelkedjék. Tudós, tetterős, munkakedvelő, inventióval teljes, elfogulatlan és szókimondó férfiú áll élén a "M.P. Társaság"-nak, mely sok lelkes, buzgó és ügyszeretettől hevülő, hivatásérzettől mélyen áthatott szakembert zár a kebelébe: adjon a "M.P. Társaság" nekik tért, hogy a közjót tehetségük és hajlamaik szerint munkálhassák. Ha munkásságát egészben nem is tereli rögtön a jelzettem új irányba, de már most megalakíthatja "Ifjúsági irodalmi szakosztály"-át, mely megalakulása után azonnal lásson munkához; még pedig kitartással, lelkesedéssel, megalkuvás nélkül és törhetetlen energiával.
Ennél hazafiasabb, magyarabb, nemzetibb és úgy culturális mint pedig social-politikai nézőpontból érdemesebb munkássággal a "Magyar Paedagógiai Társaság" egy új iránynak tevékenységét nem indíthatja meg.