---

Tartalom

Bevezetés
1. §. A cenzura első nyomai Magyarországban
2. §. Az előzetes cenzura életbeléptetése
3. §. A cenzurának állandósítása és továbbfejlesztése III. Károly alatt
4. §. A cenzurának teljes kialakulása Mária Terézia alatt
5. §. A magyar cenzurának az osztrák alá való fokozatos rendelése

---

Bevezetés

Az államnak feladata a közjó előmozdítása és biztosítása, tehát mindannak előteremtése, ami az alattvalók jólétét biztosítja, és mindannak elhárítása vagy eltávolítása, ami a közjóval ellenkezik, ami az alattvalók javát, békéjét, vallásosságát és erkölcsösségét veszélyezteti. Mihelyt a társadalomnak alapjait veszélyezteti valami, a felsőbbségnek, bármennyire híve a gondolkodási szabadságnak, lelkiismereti szabadságnak és sajtószabadságnak, közbe kell lépnie, mert minden államnak támasza és talpköve a tiszta erkölcs, amely a vallásosságon épül föl. A vallás és erkölcs meg nem szüntethető korlátjai a sajtószabadságnak. Ha a sajtó ezeket a korlátokat nem veszi tekintetbe, akkor az államnak joga, sőt a körülmények szerint kötelessége is, hogy kényszerítő hatalmával éljen.

Egyháznak és államnak természetjogi kötelessége, minden tételes jogtól függetlenül, hogy erejéhez mérten síkraszálljon a rossz sajtótermékek ellen. Ezen joghoz eddig nemcsak az egyház, hanem minden állam is ragaszkodott és oly mérvű sajtószabadság, hogy rossz, erkölcstelen és veszedelmes eszméket is büntetlenül lehessen terjeszteni, eddig még sehol sem létesült és hihetőleg nem is létesül soha.

Más kérdés azonban az, vajjon megfelelőbb-e a praeventiv eljárás vagy pedig a repressiv, azaz vajjon az állam igazi gyámkodást gyakoroljon-e és minden szabadabb mozgást már előre meggátoljon és lehetetlenné tegyen előzetes cenzura által, vagy pedig szabadjára hagyja a sajtót és csak valóságos kihágások, sajtóvétségek esetén avatkozzék be utólag elkobzással, betiltással, a postai szállítás megvonásával és egyéb súlyosabb büntetésekkel is.

Manap minden művelt államban nagymérvű sajtószabadság uralkodik és általában csak utólagos büntetések fordulnak elő. Magyarországban (és Ausztriában) 1848-ig nem volt sajtószabadság, hanem az állam a protestantizmus fellépésétől kezdve az előzetes cenzurát gyakorolta. Miután ugyanis az egyház a rossz és veszedelmes sajtótermékek ellen életbeléptette az előzetes cenzurát, az állam is csakhamar követte ezt a példát. Eleinte az állami felsőbbség még ragaszkodott a keresztény állam eszméjéhez és a hit egységének és tisztaságának érdekében gyakorolta a cenzurát, későbben azonban más célokból, főleg az államhatalom megóvása céljából, tehát politikából is igénybe vette, aminek folytán egyre zsarnokibb lett és egyre jobban elfajult a cenzura.

Megjegyzendő azonban, hogy bár a magyar protestánsok és velük együtt Fináczy úgy tüntetik fel a dolgot, mintha csak a Habsburgok vették volna igénybe a cenzurát és birodalmukat hermetice el akarták volna zárni a külföld szabadabb eszmeáramlatai és műveltsége elől, Európának majd minden országában volt többé-kevésbbé szigorú állami cenzura, még pedig egyes protestáns országokban a Habsburgokénál sokkal zsarnokibb cenzura, miként Hilgers Der Index der verbot. Bücher c. könyvében a 206. laptól kezdve egész részletesen olvasható.

---