Előszó

Ezen hazafijúi Igyekezetnek, Nemzetem' eleibe való ki-állításában, nem az, kívánt-végem, hogy az által, Verszerzői nevet készitsek magamnak - az, ha szinte méltóbb érdemet kíván is ezen tsekélységnél, még is - sokkal alatsonyabb tzél, az enyimnél. Te benned, édes' Nyelvünk iránt, edj jóltévő buzgóságot - edj hazafiúi szent hevet gerjeszteni Nemzetem! - óh édes remény! - ez az én fö-czélom - engedj azzal a' kevély ditsőséggel 's boldog gyönyörűséggel élnem, hogy kívánt végem' el érhessem! Nyög a' hazai lélek mindenfele, edj irtóztató jövendőnek el látása miatt! - szomorú álom lepte meg a' nemes elméket! - el-holt a' Kilenczven' táján tsirázó, 's még is - óh szerentsés emlékezet! - még is már ragyogó Nemzet' szépsége! 's edj komor éjszaka - a vak tudatlanság' borzasztó éjje repülő nyilainak fénye kőzt mutatja meg ásott sírját edj Nemzetnek! - Ott, ott abban a' veremben, meljet Nyelve' meg-útálásával, az idegeneknek szeretetével, 's gondatlanságával készitett magának - ott fog Nyelvével edjütt, lelke, 's Nemzeti létele el rothadni!

Még edj reménység, - edj édes bizodalom nyújtja gyengéded világát! - ennek utólsó szikrája alatt űl, Nemzetünk' rémítö halála! - A' te Nagy Lelked, a' te nemes szíved, a' te Hazád iránt ezerszer mutatott jóltévő szerelmed ez a' remény Nemzet! - Ha nem könyörűlsz magadon - kérlelhetetlenséged temet el téged'!

Mert mitsoda edj Nemzet' halála, mikor semmi ellenség nem háborgatja, 's egyéb veszedelmek sem sértegetik - hanem Nyelvének elveszte? De Nyelvével edjütt elvész neve is - hogy halála teljes légyen! - ezer a' példa előttünk!

Ezt az irtóztató félelmet jajgatja a' Haza, ezen tsekély versekben - ennek elfordításáért, 's Nyelvének Közönségesé való tétetéseért esedezik! - áh engedd magadat kérésére hajtatni, 's hozzája enyhűlni Nagy Nemzet! 's ha most nem is, mint hogy nem lehet, legalább közelebbi jövő Gyűléseden, légy már érzékeny iránta.

Ha ezen czélomat a' vagy tsak valamelj részben - a' vagy tsak annyiban is el érhetem, hogy ez által némelj Haza fijakban, de kivált képen azokban, a' kiktől Nyelvünknek élete vagy halála nem kevéssé függ, tsak edj buzgó sohajttást fel éleszthetek-is - meg útálván minden rágalmazást, minden megútálást - én boldog vagyok! 's gyöngyörűségemnek nints mása! mert nints nagyobb Gyönyörüség mint a' Haza' boldogságának 's ditsőségének érzése!

Mellynek ezközlését, vegyétek ti is munkába, ti a kik mind tekintetetekkel, mind lelketek' tehetségeivel annak meg szerzésére Nálamnál többet tehettek! 's nemzeti háladatosság, tisztelet, 's magatokkalvaló meg elégedés kövesse Nemes Tetteteket! -