---

Tartalom

Néhány szó vidéki könyvtáraink rendezéséről
Adatok a gróf Nádasdy-család néhai könyvtárának történetéhez
A gróf Nádasdy-család jelenlegi könyvtárának megalapítása
A törzskönyvtár elenchusa
A könyvtár története és ismertetése
  A) Hittudomány
  B) Bölcsészet és története
  Bb) Aesthetika és művészettan
  Bc) Neveléstudomány
  C) Jogtudomány
  D) Államtudományok
  E) Görög és latin classicai irodalom
  Fa) Angol szépirodalom
  Fb) Francia szépirodalom
  Fc) Olasz és spanyol szépirodalom
  Fd) Német szépirodalom
  Fe) Magyar szépirodalom
  Ga) Egyetemes történelem
  Gb) Vegyes történelem
  Ge) Hazai történelem
  H) Földirat és utazások
  I) Természetrajz
  K) Természettudományok
  L) Gazdászat
  M) Nyelvtudományok
  N) Encyclopaediák
  O) Vegyestartalmu könyvek és gúnyiratok
  P) Vegyestartalmu folyóiratok, napilapok, naptárak, címtárak, alkalmi költemények és beszédek
  R) Térképek
  S) Zeneirodalom
Metszetgyűjtemény
A könyvtár régi kézirata; ősnyomtatványai (incunabula); részint magyar nyelvű, részint külföldi nyelvű de magyarországi vonatkozású kiadványai, ritkaságai

---

Előszó

Midőn a gróf Nádasdy-család nádasd-ladányi könyvtárának rendezésével foglalkoztam, már-már elhatározott szándékom volt, hogy Johann Georg Seizinger: Theorie und Praxis der Bibliothekswissenschaft. Dresden. 1863. című művét, - mely nekem a rendezés közben irányadóm, tájékoztatóm volt, - hálából magyarra fordítom.

E szándékom megvalósításáról azonban a rendezés befejezésekor azért mondottam le, mert valamint mások, úgy a magam szerény nézete szerint is, - jóllehet csak ezen könyvtár rendezése körül szerzett tapasztalataimra támaszkodva is - többet használok a bibliographiai irodalomnak a közvetlen tapasztalatokból merített ismeretek közlésével, mint a már meglevő ismeretek tolmácsolásával.

Midőn tehát a könyvtár rendezésének befejeztével, jelen - a nádasd-ladányi könyvtár történetét és ismertetését tárgyazó - kis füzet megírása- és kiadására magamat elhatároztam, a többek közt különösen azon hazafias szándék is lebegett szemeim előtt, hátha e kis fáradsággal hasznára lehetek a jó ügynek, hátha e sorok olvasása után mások is kedvet kapnak, ezen, - eddig még csak kevesek által művelt - téren munkálkodni, bibliographiai igazán szerény irodalmunkat gyarapítani, kincsekben annyira gazdag, de hozzáférhetetlen vidéki könyvtárainkat rendezni.

Igaz ugyan, hogy a legközelebb múlt két évtized alatt, - hála nemzetünk öntudatra ébredésének, - általános érdeklődés kezd gerjedni fényes nagy múltunk iránt minden irányban, úgy a könyvtárrendezés terén is. Nem lehet tagadni, hogy sok városi, községi, püspöki, káptalani, szerzetesrendi és magán családi könyv- és levéltár rendeztetett és nyilt meg, hogy a buvárkodó szellemeknek kitárja eddigelé homályban-elfeledten heverő okiratait, poros könyveit és térképeit, melyek által rég lezajlott századok s elenyészett idők eseményei egészen új világításban tűnnek fel a szemlélő előtt. "Hiszen mindannak, a mit az emberi szellem valaha képzelt, sejtett, gondolt, hitt, álmodott, tévesztett vagy eltalált, valamint annak a mire vágyott, a min örült vagy buslakodott, küzdelmeinek, erényeinek, bűneinek, nagyságának, törpeségének mégis leghívebb letéteményese az írás és könyvek. E holt betűk teszik a művelt népek testamentumát... Az emberiség egyetemes élete ezer meg ezer különböző nyilatkozataiban itt van legteljesebben összefoglalva s megörökítve." (Dr. Bihari Péter: Általános hazai és művelődéstörténet. Budapest, 1884.) De dacára a fennemlített örvendetes mozgalomnak, a mint ezt a Magyar Könyv-Szemle erre hivatott jelentései is konstatálják, mindez még is még alig jelent többet a dicséretes kezdetnél, a mely mellett még folyton hangzik a panasz, miszerint vidéki könyvtáraink legtöbbje még mindig elhanyagolt rendezetlen állapotban van, s hogy azok e miatt tulajdonképeni könyvtáraknak nem is nevezhetők. "Bármily kitünő könyvek összege mindaddig míg kellőleg rendezve nincs, könyvtárnak még nem nevezhető; könyvtárnak csak akkor lesz nevezhető, ha a bennök letéve levő szellemi kincs rendezés által hozzáférhetővé, hasznavehetővé van téve, ha abban minden egyes könyv pár perc alatt kivehető, haszonra fordítható. Egy rendezetlen könyvtárban sem a kívánt, talán hosszú időn át kutatott könyvet könnyű szerrel föllelni, sem a biztosan tudottnak fennmaradását ellenőrizni nem lehet." (Magyar Könyv-Szemle. Nyolcadik évfolyam. I-IV. füzet. 1883. Hazai könyvtáraink rendezéséről. Barna Ferdinándtól.)

Hasonló értelemben nyilatkozik Seizinger is: "Eine ungeordnete Büchermasse wird ebensowenig eine Bibliothek heissen können, als man eine öde Strecke Landes einen Acker, eine Wiese, oder ein Oekonomiegut nennen kann... Eine grössere Zahl von Büchern bildet nur erst das Material für ein Lager, oder eine Bibliothek, ist aber noch keineswegs selbst ein solches, oder eine solche." (Theorie und Praxis der Bihliothekswissenschaft.)

Ezért oly általános a panasz, hogy dacára korunk tudományos mozgalmainak, a nemzeti cultura minden iránybani emelésére mozgósított nemes törekvéseknek; a tudományok önálló művelése és emelése mellett is, az egyes tudományszakok körében még igen sok a hiány, a hézag. Maguk a legjelesebb történetíróink pl. kénytelenek bevallani, hogy korábbi történetírásunk éppen a kútfők hozzáférhetlensége következtében annyira megbízhatatlan, miszerint az inkább utcai mendemondákból, későbbi sokszor fantasztikus bővítések- és cifrázatokból, egyéni okoskodásokból, mint a tények lelkiismeretesen pontos elősorolásából áll. Ujabb oknyomozó történészeink egyhangulag azon panaszkodnak, hogy a családi és hatósági könyv- és levéltárak rendetlensége következtében csak hosszas és még fáradságosabb keresés, kutatás után juthatnak némi kútforrások birtokába.

Ugyancsak a hazai könyv- és levéltáraknál tapasztalt rendetlenségnek kell tulajdonítanunk azon sajnálatos körülményt is, mely ezelőtt két évvel 1886-ban, Budavár visszavételének két százados emlékére rendezett kiállítás alkalmával jelentkezett. A rendezők ugyanis jelentették, hogy az ünnepély alkalmával kiállított tárgyak elég bőviben vannak, de a kiállítás még gazdagabb lehetett volna, ha a főpapok és főurak nagyobb érdeklődést tanusítottak volna. A mágnásvilág ősi levél- és könyvtárai bővelkednek okmányok-, könyvek-, térképek- és emléktárgyakban, de mivel limbusban szétszórva hevernek, tőlük a legtöbb bejelentési ív azzal a megjegyzéssel jött vissza: "Nincs semmi". (Majláth Béla jelentése a kiállításra beérkezett emléktárgyakról.)

Úgy hiszem, hogy már ezen itt említett, tisztán nemzeti okok is elégségesek annak belátására, hogy könyvtáraink rendezése és nyilvántartása nemzeti culturánk érdekében is felette nagy mértékben kívánatos, mert a bennök rejlő szellemi kincsek csak úgy válhatnak az irodalom közös vagyonává, a művelődés eszközeivé, ha létezésük és hollétük a tudományos világ előtt tudva van. Csak így fordíthatók azután azon hézagok és hiányok pótlására, a melyekkel történetírásunkban éppen úgy, mint az irodalom- és művelődéstörténetben lépten-nyomon találkozunk.

---