---

Tartalom

TARTALOM

ELŐSZÓ.

TARIEL, A PÁRDUCBŐRÖS LOVAG.
I. Első történet. Roszteván arab királyról.
II. Az arab király látomása: a párducbőrös lovag.
III. Avthandil levele hadi népéhez.
IV. Avthandil elutazik, hogy feltalálja Tarielt.
V. Tariel elbeszéli történetét Avthandil előtt.
VI. Tariel első szerelmének története.
VII. Nesztán Daredsán levele, kit először íra kedvesének.
VIII. Tariel első levele barátnéjához.
IX. Tariel levele, kit a kínaiakhoz íra és emberével külde.
X. A kínai király levele, írva feleletül Tarielnek.
XI. Tariel levelet ír az ind királynak, miután legyőzte a kínaiakat.
XII. Nesztán Daredsán levele, akit kedvesének írt.
XIII. Tariel levele, akit kedvesének írt feleletül.
XIV. Tariel megtudja Nesztán Daredsán eltünését.
XV. Nuradin Pridon története, akivel Tariel a tenger partján találkozott.
XVI. Tariel segítségével Pridon legyőzi ellenségeit.
XVII. Pridon elmond valamit Tarielnek Nesztán Daredsánról.
XVIII. Történet Avthandil visszatértéről az arab udvarhoz és elbeszélése Tarielről.
XIX. Avthandil távozása Roszteván királytól; beszélgetése a vezérrel s kérése.
XX. Avthandil távozóban beszélget Sermadinnal.
XXI. Avthandil végrendelete, Roszteván királyhoz, titkos távozása előtt.
XXII. Avthandil imádsága elutazása előtt és titkos szökése.
XXIII. Roszteván király értesül Avthandil eltávozásáról.
XXIV. Avthandil második találkozása Tariellel.
XXV. Tariel és Avthandil visszatér a barlanghoz és találkozik Aszmattal.
XXVI. Avthandil utazása Mulghazanzárba, Pridon látogatására.
XXVII. Avthandil meglátogatja Pridont, miután elhagyta Tarielt.
XXVIII. Avthandil távozik Pridontól, hogy Nesztán Daredsánt keresse.
XXIX. Avthandil megérkezik Gulansáróba, miután partraszállott volt.
XXX. Avthandil látogatása Fatmannál. Miként fogadja Fatman s miként örül.
XXXI. Fatman beleszeret Avthandilba és levelet ír hozzá.
XXXII. Fatman levele Avthandilhoz, szerelméről írott.
XXXIII. Avthandil levele, kit Fatmannak íra feleletűl.
XXXIV. Itt Avthandil megöli Csacsnagirt és két őrét.
XXXV. Fatman elbeszélése Nesztán Daredsánról Avthandil előtt.
XXXVI. Történet arról: hogyan ejtették foglyul a táltosok Nesztán Daredsánt; elbeszéli Fatman Avthandilnak.
XXXVII. Fatman levele, Nesztán Daredsánnak írott.
XXXVIII. Nesztán Daredsán levele, Fatman részére írott.
XXXIX. Nesztán Daredsán levele, a kedvesének írott.
XL. Avthandil levele, Pridonhoz írott.
XLI. Avthandil távozása Gulansárból és találkozása Tariellel.
XLII. Tariel és Avthandil elutazik Pridonhoz.
XLIII. Pridon, Avthandil és Tariel hadi tanácsot ül Táltosvár falai előtt.
XLIV. Tariel megérkezése a tengerparti királyhoz és Pridonhoz.
XLV. Tariel és Nesztán Daredsán menyekzője Pridonnál.
XLVI. Tariel másodszor tér meg a barlanghoz és elosztja a kincseket.
XLVII. Avthandil és Thinathin menyekzője az arab királynál.

---

Előszó

Első finnországi utam alkalmával, 1889 nyarán, meglátogattam Zichy Mihály hírneves művészünket. Szentpétervár közelében, egy kis finn faluban, Lachtán fogadott, azzal a páratlan szeretetreméltósággal és magyaros vendéglátással, melyben minden honfitársát részeltette, aki nála megfordult.

Zichy egy díszmunkát mutatott nekem, amely akkoriban jelent meg. Az előttem ismeretlen nyelven és betűkkel nyomtatott mű a georgiai - vagy a mint ők saját nyelvükön mondják: khartvel, oroszosan: grúz - nép legnagyobb költőjének, a XII. században élt Rusztaveli Sotának regényes eposza volt, Zichy Mihály illusztrációival. Zichy felhíván figyelmemet erre a költeményre, elmondta: mikép esett meg, hogy az addig előtte is merőben ismeretlen remekmű illusztrálása épen őneki jutott feladatául.

A dolognak volt valami előzménye. Zichy Mihály, még mint III. Sándor cárnak udvari festője, a 70-es évek utóján megjelent egy katonai ünnepélyen Tifliszben. Ottlétéről értesült a georgiai nemesség és megkérte őt, rendezzen a katonai ünneppel kapcsolatosan jótékony célra élőképeket a georgiai költészet régi remekéből, a Párducbőrös lovagból. Zichy örömest hajolt a Baratoff hercegnőtől és a világszép georgiai nőktől támogatott kérelemre s 10 élőképet állított össze a Párducbőrből. A képekben csupa hercegek és hercegnők szerepeltek. A színház telistele volt s a közönség lelkesedése határtalan. »Magam sem tudom, - írja[1] hányszor hívtak ki az egyes képek között.«

Úgy látszik, ez a nagysikerű első vállalkozás érlelte meg a Párducbőrös lovagnak Zichy által való illusztrálása eszméjét a georgiai művészet- és irodalombarátok között. Mikor néhány évvel később Zichy Mihály, III. Sándor cárral együtt utazva, ismét Tifliszbe került, egy küldöttség járult a cár elé s a következő kérelmet terjesztette elő:

- Felség, neked van egy híres művészed, nekünk van egy híres költeményünk: engedd meg, hogy ezt a kettőt összehozzuk. A te nagy művészed maradjon itt köztünk egypár hónapig s illusztrálja a mi nagy költőnk művét egy nemzeti díszkiadás számára.

A cár megkérdezte Zichyt: - Akarod? Nekem nincs ellene kifogásom.

A művész kijelentette, hogy a legnagyobb örömmel tesz eleget a nemes georgiai nép óhajának. Hónapokat töltött a cár engedelmével Georgiában. Oroszra fordították neki az éposz tartalmát s buzgón támogatták őt tanulmányaiban, melyeket véghetetlen szorgalommal a helyszínén folytatott.

Igy születtek meg a Párducbőrös lovag gyönyörű képei, Zichynek azon illusztrációi, melyeket szinte legtöbbre tartott. Ezek eredetijeit a díszkiadás megjelente után különböző külföldi kiállításokon a Zichytől hozzájuk írt magyarázatokkal sokan látták és csodálták. Zichy előttem is élénk örömmel emlékezett vissza arra, mily szeretettel ünnepelték, mennyire elhalmozták ottani tartózkodása során elismerésük minden jelével a georgiai előkelőségek. Neve époly népszerű lett Georgia-szerte, mint Thamara királynőé vagy Rusztavelié. »Ezt fordítsa le!« mondta nekem.

Én akkoriban, amikor mindezeket Zichytól megtudtam, a Kalevalával foglalkozva, nem is gondolhattam Rusztaveli munkájának lefordítására. De a nagy művész buzdító szavait nem feledtem el. Hozzáfogtam a georgiai nyelv tanulmányozásához. Hanem hát csakhamar sajnosan kellett tapasztalnom, hogy magánúton a georgiai nyelvet, a legnehezebbek egyikét a világon, sohasem fogom oly mértékben elsajátítani, hogy e nyelv legnagyobb művészének költői tolmácsául szegődhessek.

A nehézségek leküzdhetése végett arra határoztam el magamat, hogy Rusztaveli szülőföldjéről rendelek magam mellé segítőt. Ez sikerült is. Az illető (Ciklari György) egy fiatal író volt, aki maga is több európai nyelvben jártas, s így mindenkép rátermett volt arra a feladatra, amelyet neki szántam. Előbb a grúz újtestamentumot, majd népköltési hagyományokat, később pedig magát Rusztavelit olvastuk együtt, és most már minden nyelvi nehézség el volt hárítva előhaladásom útjából. Ily módon elkészítettem az eposznak, amely összesen 47 kisebb-nagyobb énekre terjed, teljes szóhű fordítását. Már e munka alatt örömmel győződtem meg arról, hogy Zichy Mihálynak teljesen igaza volt: A párducos lovag csakugyan megérdemli, hogy minden európai irodalomnak sajátja legyen.

...

---