---

Tartalom

Bevezető
Kéri László
Gondolatok Kéri László festészetéről és közös kötetünkről
1. Nadababák
2. Harangjáték
3. Változnak az idők
4. A kocsi
5. Érintések
6. Kivénhedtem
7. Találkozás
8. Hajléképítés
9. A boldogság szigete
10. Vár-Lak
11. Halászok
12. A szalmaszál
13. Ember az oszlopon
14. Viskót építettünk
15. Úton
16. A nomád lovas
17. Közelítések
18. Az ember változása
19. Az özvegyasszony
20. Világvége
21. A vadászat
22. Fuss!
23. Kukoricakapálás
24. Tolvajsors
25. Együttélés
26. Szabadságvágy
27. "A könyveknek saját életük van!"
28. Párbeszéd a tükörrel
29. Az utolsó ítélet, Johann Sebastian Bach: H-moll miséje
30. Szindbád utolsó vacsorája

---

Előszó

Harmónia!

Micsoda nagyszerű fogalom ez! Kibékülés és empátiás együttélés Istennel, emberrel, a természettel, az egész élettel, a kultúrával és önmagunkkal, kivetve énünkből a mérgező salakot, hogy ne güzülő szörnyek legyünk, hanem javainkat megosztó teremtményekké válhassunk. Akár a jin és jang összefonódása, a harmónia is elválaszthatatlan a diszharmóniától. Erre éppen ezen elbeszélések során kellett rájönnöm. Gondoltak már arra, hogy a harmónia megvalósítása az emberiség nagy vágya, amelyet soha el nem ér?

Az emberlét elsősorban biológiai, amely a földhöz köt. Második a kozmikus lét. Legapróbb építőköveink, az atomok a mindenséghez kötnek, hiszen csillagporból vagyunk. A harmadik világot Isten ősenergiájából kaptuk. Ez bennünk lélekként jelenik meg, és az univerzumban el sem helyezhető, metafizikai dimenzióba tér vissza, amely nem köthető az anyaghoz. E három létterünk együtt kell, hogy összhangban legyen, vagyis kiegyensúlyozottan harmóniát adjon, és ez a fogalom nem személyesíthető.

Valamennyi írásom filozofikus gondolatokat is tartalmaz. A mai, főleg természettudományos ismereteket irodalmi szinten igyekszem ábrázolni. Korunk embere, aki részecske- és univerzumkutatással, nanotechnikával, génmódosításokkal, információözönnel gyarapítja a világot, ezt a tágítást szintén igényli majd az irodalomban, hiszen kutatásai nagyon fontos értékrendjéhez tartozik. Ugyanakkor a metafizikai állapot is, éppen az anyag-energia megismerésének további részleteivel egyre izgalmasabbá válik. Nem véletlen, hogy nagyon sok kiváló természettudós mélyen hívő ember. Ha nem is egyházhoz kötődve, vagy a biblikus elvárások szerint, de rendelkeznek rejtett érzékeléssel erről a tudományosan még meg nem fogható világról.

Az emberek jelentős része a három térkiterjedést és az időt, ezt a négy dimenziót ismeri. Az atomfizikusok az anyagnak már jóval több összetevőjét jelzik vagy föltételezik. Albert Einstein szerint az anyag és az energia nem vész el, csak egymásba átalakul. Amikor az atomhalmaz kész, ha jön egy energia, esetünkben az "élet szikrája", az anyag egyik pillanatról a másikra életre kel és maga állítja elő azt a bioelektromos erőt, amely működtetni kezdi.

A Jézus-hívők a torinói lepel belső oldalán, amely a holttal érintkezett, annak a szikrának a hője által megpörkölt szálakat ismerik föl, amelyeket a testébe visszatért életszikra keltett. Ezt ők léleknek nevezik. Hová lesz, mikor a test végleg megszűnik működni? Mielőtt Jézus eltávozott e földről, azzal vigasztalta tanítványait, hogy "Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." Vagyis megdicsőült teste eltűnt ugyan a szemük elől, és visszament abba az egyelőre metafizikainak vélt világba, amely az egész univerzum Teremtőjének lakhelye. Amikor korábban kérdezték tőle, hogy hányan lesznek majd ott, és elférnek-e benne, Ő azt válaszolta, hogy elég nagy ahhoz az Atyám birodalma, hogy abba minden igaz ember elférjen. Vagyis kozmikus méretekben gondolkodott és válaszolt. Nem véletlen, hogy a magyar nép a halálról irodalmi szinten úgy vélekedik, hogy "beleszületünk egy másik világba". Elképzelhető, hogy a metafizikai dimenzióról majdan kimutatható lesz, hogy hol helyezkedik el, és egyszerre fölborul a benne való kétkedés?

Ebben a kötetemben a mentális és fizikai világ határait igyekeztem tágítgatni, és a fantázia által olyan irányban kiterjeszteni, amely a jövő évszázadok számára már valósággá válhat. Írásaimban nem irodalmi füveskönyvet alkottam, hanem a tudományos szürrealizmus 21. századi útját törtem, bemutatva, hogy ebben az érzelmeknek változatlanul értékes, irodalmi helyük van. Ugyanakkor elkerültem a 20. századi tudományos fantasztikus irodalom ufóit és zöld emberkéit, amelyek zömükben a rémmesék kalandfilm világába tévednek, az embertől is elszakadva, gyakran a robotok és szörnyek harcává silányulva.

Új mítoszteremtés szükségességét is éreztem, amelyben már nem egy nép, hanem az egész emberiség kerül a hősök és ellenhősök középpontjába. Annak a kultúrának, amelynek nincs hihető legendája, emlék nélkül, nyomtalanul eltűnik.

Írásaimat elsősorban érezni kell!

Hódmezővásárhely.
2013. november 5.
Szenti Tibor

---