Tartalom

Előszó

Szeretett városomhoz és a költészethez való töretlen vonzódásom miatt az elmúlt években sokat foglalkoztam Balassagyarmat és környéke irodalmi életével. A vizsgálódás eredménye két kis kötet lett. Életük felkutatása közben találkozhattam a Helytörténeti Gyűjtemény gazdag anyagával, mely a régebben élt és élő neves gyarmati polgárok adatait tartalmazza. Öröm volt megismernem e munkákat azért is, mert magam is évek óta gyűjtöttem a város életével kapcsolatos kuriózumokat, az elmúlt idők fontos gyarmati embereinek történeteit azzal a szándékkal, hogy egyszer sor kerülhet kötetbe rendezésükre anekdotikus vagy lexikon formában. Végül ez utóbbi vált indokolttá az anyag terjedelme és a már meglévő adatbázis jellege miatt.

Tudni kell, hogy nyomtatásban három kiadást élt meg a könyv, igaz, egyfajta "öszvér" formátumban, mivel - szigorú bekerülési kritériumok mellett - tartalmazott élő jeles személyeket is. Jelen forma immár klasszikus lexikon: csak a volt neves polgárok lelhetők fel benne. Az elektronikus közlésre a könyv sikere biztatott.

Az adatgyűjtés nehézségei, sokszor detektív regénybe illő nyomozásai során többször elszomorodtam, ami egyben további munkára is ösztökélt. Kiderült, hogy keményen robotol a felejtés: a csak két-három évtizeddel ezelőtt élt fontos személyek (tanárok, orvosok, kézművesek stb.) nevei sem ismertek már. Keserű tapasztalat, hogy sokszor nem ismeri az utca névadóját a ma munkába vagy iskolába siető; de a Nyírjesbe kiránduló sem tudja, kinek köszönheti az üdülőtelepet, kik voltak, akik megtervezték és felépítették az iskolákat, ahol tanulunk, a kórházat, ahol gyógyulunk. A jelen jó része a régiek munkája, ezért is fontos egy ilyen lexikonra való anyagot összegyűjteni a sokszor igen nehezen hozzáférhető és felkutatható forrásokból.

Azoknak a volt gyarmatiaknak (vagy tartósan itt tartózkodóknak) adatait igyekeztem összegyűjteni, akik életük során a városért, annak közösségéért többet tettek, mint személyes boldogulásuk biztosítása, létrehozva valami olyan értéket, aminek eredménye többé-kevésbé még ma is elérhető, megfogható, tudható. Ezért bizonyos szelekcióra volt szükség, ami mindig fájdalmas feladat. Azt kellett mérlegelni, hogy mekkora volt az adott személy működésének súlya, eredménye, esetleg máig is ható értéke. Ez megnyilvánul az egyes szócikkek terjedelmében, de egy-két esetben a munkáért felelős ízlése, érdeklődése, szubjektív ítélete is fellehető. Ezt vállalom.

Balassagyarmatot gyakran és joggal említették tisztviselő- és iskolavárosnak, ezért igyekeztem minél több volt tanító, tanár és tisztviselő adatát beszerezni. Orvosi hivatásomból adódó szolidaritással is magyarázható, hogy fontosnak tartottam a városban az elmúlt időkben tartósabban munkálkodó orvosok adatait felderíteni, viszonylag nagy létszámuk a megyei szintű ellátásra méretezett kórház létéből adódik.

Városunk fejlődése szempontjából meghatározó jelentőséggel bírt a vármegye székhelyének Balassagyarmatra helyezése 1790-ben. Innen időben visszafelé haladva az adatok exponenciálisan fogynak, ezért is alakult úgy, hogy a könyv túlnyomórészt a városban a XIX. és XX. században éltek adatait tartalmazza. Néhány híres hazánkfiát hagyománytiszteletből nem hagyhattam ki, noha csak laza asszociációkkal kapcsolódtak városunkhoz (Balassi, Petőfi, Szabó Lőrinc).

A könyvbe történő felvétel kritériuma a balassagyarmati születés/elhalálozás, és/vagy a tartós, városunkban történt tevékenység volt; elvétve az egyszeri, de jelentős alkotásban, eseményben való részvétel (épület-tervezés, szobor stb.) is. Városunk megyeszékhely léte indokolta azt is, hogy a vezető megyei funkciókban lévők egy része is említésre kerül, már csak azért is, mert többnyire a városban, vagy közvetlen környékén lévő településen (birtokukon) laktak, mindenesetre a városban dolgoztak, és megyei tevékenységük egyértelműen és szorosan kihatott a város életére, arculatára is.

Több személynél nem sikerült fényképet beszereznünk, így alkalmanként síremlékükkel vagy olyan tárgy képével emlékezünk meg róluk, melyek életükkel, tevékenységükkel kapcsolatos. A vitatható helyesírási formák esetén a forrásanyagban található alakot fogadtuk el.

A könyv nagy munkájában kevés segítőtársam volt. Elsőként Vas Ágnesnek, a Honismereti Gyűjtemény volt, és jelenlegi vezetőjének, Ács Zsuzsának kell köszönetemet kifejeznem: az Esze-gyűjteményt tovább gazdagító munkájuk nélkülözhetetlen volt a könyv létrejöttében. A városi illetősség azonosításának fontos forrása volt a Petőfi Irodalmi Múzeum adatbázisa. Külön ki kell emelnem Nagy Lászlónak, a Balassagyarmatért Baráti Kör honlapja szerkesztőjének segítségét. Patakyné Holik Katalintól és Oczottné Sallai Mónikától pótolhatatlan segítséget kaptam az eredeti adatbázisokból jócskán hiányzó életrajzi adatok beszerzésében, pontosításában. Fontos útbaigazításokat kaptam Kunné Kubicza Erzsébettől és Kenessey Bélától; egy-két szócikk esetében értékes információt adott Hausel Sándor, Horváthné Cseh Margit, Tóth Tamás, akiknek köszönettel tartozom. Több hozzátartozó, levéltáros, iskolaigazgató, lokálpatrióta segítsége egészítette ki a munkát. Külön köszönet a lektoroknak, akik főként a nyelvhelyességi korrekcióban fáradoztak. Szomorú, hogy az előző kiadásokat végző balassagyarmati nyomda, számos felkérés után sem segített az elektronikus kiadás létrehozásában, az egész könyvet újra kellett szerkeszteni, tördelni. A rövidítések és a forrás magyarázatok az előző kiadásokkal gyakorlatilag azonosak.

Azért vállaltam a könyv elektronikus elérhetőségének szerkesztését is, mert hiszem, hogy a múlt ismerete nélkül jelenünkhöz való kötődésünk szegényes, többnyire csak az anyagi szempontok szerint szerveződik, szellemi-kulturális szinten ezért a mulandó, efemer értékekhez csapódunk s ez a jövőre nézve aggasztó. Remélem, akad valaki, aki majd folytatni érdemesnek tartja megkezdett munkámat.

Budapest, 2018. nyara
Zonda Tamás