---

Tartalom

I. Előszó - Vorwort
  I. Európa és a könyvészet - Europa und das bibliografische Fach
  II. Magyarország és a könyvészet - Ungarn und die Bibliografie
  III. A magyar nemzetiségnek, nyelvnek és irodalomnak újjászületése 1772-1848 - Wiedergeburt ungarischer Nation, Sprache und Literatur 1772-1848
  IV. A nemzeti újjászületésnek próbaköve - Die Erprobung nationaler Wiedergeburt 1848-1867
  V. A magyar elem nemzetiségi sikerei 1878-ig - Des Ungarthums nationale Resultate bis 1878
  VI. Magyarország mívelődési intézményei 1878-ban - Kulturinstitute ungarischer Sprache, 1878
  VII. A magyar könyvészet anyaga és tere - Das Material und das Terrain ungarischer Bibliografie
  VIII. A teljes Magyar Könyvészethez már létező előmunkálatok - Die schon existirenden literaturhistorischen Vorarbeiten zu einer kompleten Ungarischen Bibliografie
  IX. Eddig létező magyar könyvészeti munkák - Bisher schon existirende ungarische Bibliografien
  X. A 19 "magyar könyvészeti munka" bírálata - Kritik der 19 "Ungarischen Bibliografien"
  XI. Személyes végszó - Persönliches Schlußwort
  XII. A "Magyarországot illető német ősnyomtatványok. 1454-1600" - Die "Ungarn betreffenden deutschen Erstlings-Drucke, 1454-1600"
  XIII. A szerkesztő köszönete - Dankworte der Redaktion

II. Magyarországra vonatkozó német ősnyomtatványok. - Deutsche Inkunabeln Ungarn betreffend
  1) Magyarország könyvészeti statistikája. 1454-1878. Kísérlet - Ungarns bibliografische Statistik. 1454-1878. Versuch
  2) Könyvészeti források - Bibliografische Quellen für dies Werk
  3) I. Tizenötödik század - I. Fünfzehntes Jahrhundert. 1454-1500
  4) II. Tizenhatodik század - Sechszehntes Jahrhundert. 1501-1600
  5) Függelék. Hét ó-német relátió, a XV-XVI. századból. Szóról szóra új német nyelven adva - Anhang. Sieben altdeutsche Relationen a. d. XV. u. XVI. Jahrhundert. Wörtlich neudeutsch abgedruckt
  6) Könyvészeti pótlékok - Bibliografische Nachträge

III. Név- és szaklajstrom - Namens- und Sachregister

IV. Második pótlék - Zweiter Nachtrag
  7) Karl Szabó's Bibliografien der 371 Inkunabeln in ungarischer Sprache, gedruckt 1484-1711. Deutsch nachgewiesen
  8) Kronologie Ungarns und der übrigen Weltgeschichte
  9) Zeitgenossen des XVIII. u. XIX. Jahrh. von denen in vorliegenden Bande die Rede ist

---

Előszó

A jelen kötet, pótlékával együtt 1427, - köztök vastag ívrétű kötetes, és apró 12-ed rétű, nagyobbrészt azonban alig egy ívnyi - oly munka czímét tartalmazza, melyek majd mind Németország könyvtáraiban találhatók, és melyek pontosan meg vannak nevezve.

...

A magyar történelmi kutatás mindezen 1427 nyomtatványban aránylag kevés oly adatra fog találni, melyeket eddig ne ismerne már maga is, sőt jobban, kimerítőbben és alaposabban ne ismerne, mint a hogy külföldiek, s hozzá még pártemberek ismerik. Vannak ugyan olyanok is, melyek eddig tökéletesen ismeretlen tényeket említenek, vagy melyek létezése tudva volt, (mint pl. a 427. szám), de melyeket még nem láttunk. Van azonban ezen egykorú német munkáknak a magyar történeti kutatások számára is egy nem becsmérlendő hasznok, t. i. hogy azok legnagyobb része olyanoktól származik, a kik szemtanúk, közreműködők voltak a leírt eseményekben, a mi által sok, eddig kétesnek tartott adat vagy igaznak bizonyúl, vagy megczáfoltatik. Irodalomtörténetünkre nézve továbbá igen érdekes tudni azt, hogy ezen nyomtatványok közől 573-mat bírunk, és hogy hol vannak, s így saját forrásaink mellett azokhoz is fordulhatunk. Végre pedig elégtételünkre szolgálhat látni, mennyire érdeklődött irántunk egész Európa, különösen a XVI. században, és hogy majd minden eseményről tudomást nyert, nem is mint ez később történt túlnyomólag németül írt magyarok, hanem külföldiek által, kik Európa legjelesebb tudósai, sorsunkban részt vettek. Magyarországi német szerzőt (lásd: a 611. l.) a XV. és XVI. századból, eddig csak 66-ot sikerült felfedezni, magyarországi német nyomtatványt eddig csak 5-öt.

Még érdekesebb lehet a jelen kötet magára Németországra nézve, melynek könyvtárai ez 1427 nyomtatványt bírják, de ezeknek értékével eddig nem sokat törődtek, miután Magyarországnak részleges törtenelmét, a mi igen felfogható, oly kevéssé ismerik, és így magától érthetőleg igen keveset törődtek vele. Híven megőrizték ezen nyomtatványokat, mert régiek és mert németek, mert nyomdászatilag és nyelvezetökben egyaránt érdekesek, de nem igen gondoltak történelmi tartalmokkal, hiszen nem tudták, kik azon idegen hangzású névvel bíró férfiak, minő jelentőségűek Németországra nézve is tetteik, stb.

Ezen, Németország tudósaira és könyvtáraira való tekintet bírt leginkább arra, hogy az egész munkát német nyelven szerkesszem, hogy ne csupán száraz czímtárt nyujtsak, hanem a hol lehetséges volt, minden czímhez felvilágosító jegyzeteket is adjak, megemlítvén azt is, hogy az illető munka a külföld melyik könyvtárában található; sőt még a történelmi adalékok tömege sem riasztott vissza, melyet a Név- és Tárgymutató majd 400 lapon hoz, míg a könyvészet maga alig foglal el 325 lapot.

...

A Név- és Tárgymutatóban arra törekedtem tehát, hogy a felhozott adatokat csupán magyar forrásokból merítsem, mint Feszler, Szalay, Horváth M., Fraknói, Kerékgyártó, Szilágyi S. stb, vagy Budai, Seivert, Klein S., Trausch, Salamon; hogy a régieket, mint Katona, Fejér, Pray stb. ne is említsem; és mindenütt a forrásokat idéztem. Magától értetődik tehát, hogy ezen adatokra nézve sem vállalhatok felelősséget, csupán a helyes idézésre nézve. Mert hiszen minden nemzet történetírásában előfordul, hogy a különböző szerzők ugyanazon tárgyról eltérőleg ítélnek, vagy hogy az egyik író az egyik tárgyat teljesen ignorálja, melyet a másik épen mint legfontosabbat és legbiztosabbat emel ki. Az utód nem is tehet egyebet, minthogy mindezen eltérő adatokat vagy legalább azokat közölje, melyeket legbiztosabbaknak tart.

Végre a mi e vállalatnak folytatását illeti, a későbbi köteteknél nem lesz szükséges ily nagy terjedelmű Előszót, és történelmi, életrajzi, és földirati czikkeknek halmazát mellékelnünk. Mert, a mit általánosan el kellett mondani, azt ezen kötetben elmondottuk. A későbbi kötetekben tehát egyedül a bibliográfiára, és legfeljebb még az írók és a leírottakról szóló életrajzi jegyzetekre szorítkozhatunk; annál inkább, mert a XVII. századi nyomtatványokról külföldön sincsenek oly kimerítő könyvészeti források, miután e század egész Európában a hanyatlás ideje volt, és Európának nem volt annyi ürügye - kivéve 1683-mat és 1686-ot - hogy sokat törődjék a haldokló törökkel, s még kevesebbet a "magyar rebellisekkel". Ellenben a XVIII. század, mely Magyarországra nézve Mária Teréziáig és II. Józsefig a teljes stagnáczió kora volt, 1770-től azonban annyi munkát mutathat fel, hogy azoknak pontos leltározása éveket venne igénybe.

E mellett Németországnak XIX. századi, minket illető irodalma, a jelen korra nézve a legfontosabb mellékirodalom, mind a magyar, mind a külföldi olvasóra nézve. A német irodalmi termelésről vannak is teljes könyveszetek, mint az Ebert, Heinsius, Kayser-félék, egész a Hinrichs-félékig. E munkák legtöbbjei még ma is kaphatók a könyvkereskedésben, vagy antiquariusoknál, s a jelen vállalat nem csupán a tudósok számára van készítve, hanem czélja egyszersmind az, hogy a közönség igényeinek megfeleljen, és a könyvárusok nemzetközi látkörére tekintettel legyen. Végre még magunk sem ismerjük eléggé az utolsó századból azon hazánkfiait, kik a német irodalomhoz tartoznak, mint például Gieseke, Lenau, Pyrker, Beck, stb.

Legeslegvégül a németországi és egyébb európai olvasóknak ki kell mutatni, melyek azon meg a felszínen levő Magyarországról szóló német munkák, melyeket magyar szempontból olvasásra ajánlhatunk vagy melyeket nem. Tény, miszerint a magyar sajtó XIX. századi idegen nyelvű nyomtatványai között aránylag legtöbb a német; de ez a speczialitás előttünk épen oly ismeretlen, mint Németországban. Így a XIX. szazadról szóló kötetnek 3 csoportra kell oszolnia: 1-ször Magyarország német nyomtatványai; 2-szor magyar szerzők külföldön nyomtatott német munkái; 3-szor német szerzők munkái Magyarországról; minden csoport időszaki rendben van összeállítva, a lajstrom pedig abc-rendben.

Trefort Ágoston m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr ő Exlja, kérésemre, 29,241. szám alatt, Budapest 1878. nov. 9. kelt. rendeletével kegyesen megengedte, miszerint, mihelyt a jelen kötet a sajtó alól kikerült, azonnal a negyedik kötet - XIX. század, t. i. a Magyarországról szóló német munkák könyvészetének szerkesztése megkezdessék, s hogy a XVII. és XVIII. századot magában foglaló második és harmadik kötet szerkesztése, mihez a kézirat félig már elkészült, későbbre halasztassék.

---