---

Tartalom

ELSŐ KÖTET

I. Házi bánat utazóvá, bujdosóvá tesz
II. Oláh-és Bolgárország. Sajkán utazom a Dunán. Ős erdők képe. Borzasztó erdőégés
III. Várna. Várnai magyar sírhalmok. A régi csatatér. Gondolatok
IV. Hunyadi János emlékezete
V. Keleti öltözet, török mosé és temető, sirok a házi kertekben. Vonzalmam mindenhez, mi keleti, egy neme a titkos ős honvágynak
VI. Hajózom a fekete tengeren. Keleti alakok s nő-öltözet leirása. Török ebéd a viddini basánál a hajón. Női éjjel énekelnek. Elszórt gondolatok. Tengeri zivatar
VII. Bemenet a Boszphorba. A Boszphor európai és ázsiai partjainak, várainak, falvainak s csodás szépségeinek leirása. E kies szorosnak végén, mint tündéri korona, Constantinápoly tünik elő
VIII. Constantinápoly panorámai képe, madárröptileg tekintve nappal és éjjel, megvilágitva a Ramazán-ünnep éjjelén
IX. Constantinápoly belsejének s különböző városrészeinek képe. Sztambul, Péra, Galata, Phanar, Balata. Házak, utczák, boltok, hal, zöldségpiacz. Magyar emlékezetek. Egyiptomi fűszerbazár. Fegyver, selyem, drágakő, sarubazár. Kalmárok jellemzése
X. A török jelleme. Vallásos, jótékony, illedelmes természet, s állatkedvelő. Családélet. Házának külső s belső elrendezése. Házi élet s szokás. Nők állapota. Pipákban s fegyverekbeni fényüzés. Születés, körülmetélkedés, házasság szertartásai. Temetés
XI. Török kávéház belseje. Regélők. Nazredin Kodzsa vagy a török Aezop. Keleti fürdők leirása. Opium-evők. Karagőz nemzeti bábualak bohóságai
XII. A török nők állapota a társaságban. A soknejüség. A szultán háremének belső szerkezete. A rabszolgák és a rabszolgaságot rendező törvények és szokások
XIII. Török kocsik, sajkák. Vizi kirándulásaim a tengeren Sztambul körül. Egy arab költemény énekelve. A perai, ejubi, szkutari temetők. Síriratok. Mirza látása. Turbék vagy szultánok mauzoleumjai
XIV. Akmet-mosé. Ismerkedés egy dervissel, ki magyarul beszél. Magyar és török nemzet. Tudományok tisztelése és művelése keleten. Iskolák és tanárok. Irodalom, irók és költők. Könyvtárak. Az első kőnyomda alapitója egy magyar 1726. Mutatványok Emeli politikájából és Nabi élettani költeményéből
XV. Az ulemák testülete; ennek szerkezete, szelleme. A derviseké, s ezek myszticusz tanai. A proféta ivadékai. Az orditó (rufaji) és kerengő (mevlevisz) dervisek szertartása
XVI. Egy sir a szkutari-i temetőben. Beszélgetésem Ali dervissel az izlámról. Ellenvetéseim. Ő felel s koránbeli idézetekkel magyarázza annak főbb ágazatait

MÁSODIK KÖTET

XVII. Mohammed életrajza és a korán
XVIII. Török biró vagy kadi. Két török itélet. A mekkai karavánbucsú vagy szent teve ünnepének leirása
XIX. Sztambulból elutazom. Hajón a dervissel ujra találkozom. Véleménye Magyarországról. A török birodalom történetét velős kivonatban elbeszéli. Megmagyarázza, hogy a török állodalom alapelve szabadság és egyenlőség, hogy a szultán nem korlátlan ur, s vallási dolgokban nem bir pontifex hatalmával. Gondolataim a török birodalom jövőjéről. A Dardanellák
GÖRÖGORSZÁG

---

Ismertető

Szemere Bertalan (1812-1869) előbb belügyminiszter, majd - 1849. április 14-étől a világosi összeomlásig - miniszterelnök volt. Világos után a Kossuth-emigrációval a bujdosás útjára lépett. A késmárki és sárospataki kollégium diákja volt. Huszonnégy éves korában, 1836-ban beutazta Németországot, Franciaországot, Angliát, Hollandiát, Belgiumot és Svájcot. Útleírását 1840-ben adta ki. (Utazás a külföldön.)

Részese volt az 1830 és 1848 közötti reformkor társadalmi mozgalmainak. Az összeomlás után ő is a mehádiai szoroson menekült át a török földre. A menekülés előtt ő ásatta el Orsova mellett a magyar koronázási ékszereket tartalmazó ládát. Szemere csak Vidinig tartott együtt emigráns társaival. Párizsba igyekezett, Törökországon és Görögországon át, s az egyik görög kikötőben szállott egy Marseille-be induló hajóra. Egyedüli útitársa Hajnik Pál, a Kossuth-kormány rendőrségének főkapitánya volt, aki tőle Londonban elválva, Amerikába emigrált. Szemere, aki Londonban emlékiratait írta, rendkívül művelt, gondolkodó, költői vénájú, búskomorságra hajló ember volt. Az emigrációban idegei összeomlottak, 1865-ben már nagybetegen jött haza Pestre. 1869-ben mint élőhalott halt meg a pesti Batizfalvy-szanatóriumban. Írásai közül csonkán maradt útinaplóját Utazás Keleten a világosi napok után címmel, két kötetben, leánya, Mária rendezte sajtó alá. Második kiadása 1873-ban jelent meg.

Forrás: Régi magyar világjárók

https://mek.oszk.hu/02500/02520/

---