---

Tartalom

1. Bevezetés

2. Az alaptörténet: a pártpreferenciák változása időben
2.1. A hat parlamenti párt szavazói trendjei
2.2. A "kis pártok" szavazói trendjei

3. A "nagyok" versenyfutása
3.1. Férfi és női szavazók
3.2. Idős és fiatal szavazók
3.3. Városi és vidéki szavazók
3.4. Szavazói különbségek iskolai végzettség szerint
3.5. Szavazói különbségek társadalmi osztály szerint
3.6. Szavazói különbségek jövedelmi helyzet szerint
3.7. Vallásosság és szavazói magatartás
3.8. A volt MSZMP-tagság hatása a pártválasztásra

4. A másodlagos pártpreferenciák változása időben

5. A negatív pártpreferenciák változása időben

6. A "győztes párt" változása időben

7. A lakossági vélemények változása
7.1. Gazdasági attitűdök
7.2. Elégedettség a kormány és az ellenzék munkájával

8. A lakossági vélemények és a pártpreferenciák kapcsolata
8.1. Gazdasági attitűdök és pártpreferenciák
8.2. A kormány és az ellenzék munkájának értékelése és a pártpreferenciák

9. Többváltozós elemzések
9.1. A FIDESZ-MPP-re való szavazás többváltozós elemzése
9.2. Az MSZP-re való szavazás többváltozós elemzése

10. Összefoglalás

Bibliográfia

Mellékletek
1. Melléklet: A tanulmányban felhasznált adatokról
2. Melléklet: Táblázatok

Abstract

---

Bevezetés

Állandó változás - ez a cím kölcsönzött. Az elmúlt tíz évben személyes érdeklődésem, illetve különböző kutatóhelyek felől jövő ösztönzés hatására többször is bemerészkedtem a politológusok, politikai szociológusok vadászterületére. Jóllehet sok időt és energiát fektettem abba, hogy a pártválasztással, a választói magatartással összefüggő, végtelennek tűnő szakirodalom legalább egyes irányzatait megismerjem (pl. osztály és párt viszonya, racionális választói magatartás), valószínűleg otthonosabban mozgok a társadalmi rétegződés és mobilitás irodalmában. Ennek az írásnak a címét is ez utóbbi szociológiai részterület régebbi és újabb klasszikusaitól kölcsönöztem. Sorokin (1959) a társadalmi mobilitás politikai és gazdasági formái kapcsán használja a trendnélküli fluktuáció (trendless fluctuation) kifejezést, arra utalva, hogy a történelem során nincs olyan irányú fejlődés, amely a mobilitás igazságosságának és növekvő egyenlőségének irányába mutatna. Az elmúlt évtizedekben a koncepció reneszánszát élte a mobilitás kutatók között. Erikson és Goldthorpe (1992) "Az állandó körforgás" (The Constant Flux) címen publikálták monográfiájukat arról, hogy a társadalmi mobilitási esélyek növekedését előbb-utóbb azok csökkenése követi a különböző társadalmakban, ahogy ezeknek a társadalmaknak a gazdasági trendjeiben és politikai berendezkedésében is hullámzás, jobb és rosszabb időszakok, baloldali és jobboldali rezsimek váltakozása figyelhető meg.

Kínálkozik a párhuzam: nincs ez másként a politikai, választói magatartás esetében sem. A kiadvány-sorozatnak, amely számára ez az elemzés készült, sem a jellege, sem a terjedelme, de a szerző tudománytörténeti vagy filozófiai jártássága sem teszi lehetővé, hogy hosszabban taglaljuk itt az állandóság és változás, statika és dinamika, a fejlődési ciklusok és spirálok kérdéseit. Ráadásul a pártpreferenciák esetében Magyarországon csupán egy évtizedes távlat áll rendelkezésre a kérdés vizsgálatára. Politikai elemzők a napilapokban és szakértő politológusok a szakfolyóiratokban egyaránt sokszor jellemezték a magyar szavazót "hűtlenként", ingatagként, aki választásról választásra egyik párttól a másikig lép tovább, majd esetleg újra vissza, s vizsgálták e jelenség okait (pl. Gazsó és Stumpf, 1995; Fábián, 1996; Tóka, 1998).

Ez a tanulmány ráadásul még ezt az egy évtizedet sem használja fel az időbeli változások bemutatására. A vizsgálat időhorizontja ezúttal csak bő egy év, 1998 őszétől, 1999 végéig. Ez az időszak a harmadik szabadon választott kormány, a FIDESZ-MPP által vezetett koalíció 15 hónapját öleli fel. Egy nagyon rövid epizódról van szó tehát, még az újabbkori magyar demokrácia mintegy 120 hónapos időtartamát tekintve is. Nem rendelkezünk megfelelő történelmi távlattal ahhoz, hogy megítéljük ennek az időszaknak a jelentőségét, vagy akár azt eldöntsük, hogy módosult-e valóban a pártstruktúra egy kétpárt-rendszer irányába. Esetleg ebből a szempontból is csak átmenetről van szó az állandóan változó politikai struktúrában, ahol a mai két párt (az MSZP és a FIDESZ-MPP) dominanciáját a következő választásokra ismét kiegyensúlyozottabb többpárti struktúra váltja majd fel.

Nem felejthetjük el, a megfigyelt 15 hónap élesen, mintegy mesterségesen kimetszett időszak a társadalmi-politikai folyamatok hosszú távú vizsgálatát tekintve. Az időszak kezdetén a FIDESZ, a harmadik szabad választások győztes pártja állt a pártok népszerűségi listájának élén, miután 1998 tavaszától kezdve a választásokig előbb szoros versenyben beérte, majd pedig megelőzte az MSZP-t. Az itt elemzett hónapok során egy ideig a FIDESZ megtartotta vezető helyét, de 1999 tavaszától kezdve az MSZP újra átvette a vezetést. A többi parlamenti, illetve parlamenten kívüli párt ebben az időszakban csak asszisztált a két nagy párt versenyéhez. A vizuális kép, ami a két párt szavazói pozíciójához kapcsolódó trendek alapján kirajzolódik, egy ollót formáz.

A tanulmány az állandóan változó politikai struktúra és szavazói magatartás alakulásának ebben az epizódjában a fentebb vázolt fő tendencia részleteit, belső különbségeit mutatja be. Adataink egy ún. "jövő vasárnap" bekövetkező feltételezett szavazásra vonatkoznak, amely kérdés két választás között a politikai közvélemény kutatásokban bevett gyakorlat. Részben leíró, részben többváltozós oksági elemző módszerekkel vizsgáljuk, hogy alakultak a pártpreferenciák a főbb társadalmi-demográfiai változók mentén. Emellett vizsgáljuk, hogyan változott a lakosság véleménye néhány kiemelt gazdasági és politikai attitűd-kérdés esetében, mint a személyes gazdasági helyzet, illetve várakozások megítélése, valamint a kormány és az ellenzék munkájának értékelése.

---