---

Tartalom

Szójegyzék
Összefoglalás

1 Külföldi jó gyakorlatok a hulladék hagyományos égetéssel történő energetikai hasznosítására
1.1 Hulladékégetés Európában
1.2 Távhőellátás (részben hulladékból) Európában
1.3 Hulladékégetők Európában
1.3.1 Norvégia
1.3.2 Ausztria
1.3.3 Németország
1.3.4 Nagy-Britannia
1.3.5 Dánia
1.3.6 Finnország
1.3.7 Lengyelország
1.3.8 Szlovákia
1.3.9 További tervezett égetők Európában 2013

2 Termikus és kapcsolódó hulladékkezelési technológiák
2.1 A hulladék energetikai hasznosítása hagyományos égetéssel
2.1.1 Mechanikus (fizikai), hő- és biológiai kezelés
2.1.2 Biomassza és hulladékok együttégetése: multi-fuel égető erőmű
2.1.3 Szennyvíziszap ártalmatlanítás égetéssel
2.2 Alternatív termikus technológiák
2.2.1 Pirolízis
2.2.2 Elgázosítás
2.2.3 Plazmatechnológia
2.3 A hagyományos égetés és az új termikus kezelések összehasonlítása

3 Megújuló forrásokból termelt energiák piaci fajlagos költségei
3.1 Megújuló energiából termelő rendszerek fajlagos költségei
3.2 A távhőszolgáltatás kiterjesztésének vizsgálata Nagy Britanniában

4 A hulladékkezelések externális hatásai
4.1 A hulladékszektor éghajlatot károsító és környezetszennyező hatásai
4.1.1 Éghajlatot károsító hatások
4.1.2 A hulladékok égetésekor a légkörbe, talajba, vizekbe jutó szennyezések
4.2 Holland tanulmány a lerakás és égetés társadalmi és környezeti költségeiről (2003)
4.3 Német és brit hatósági kommunikációs anyagok a hulldékégetésről
4.4 Biztonsági érvek a távhőszolgáltatás kiterjesztése mellett

5 Vélemények a hulladékok energetikai hasznosításáról
5.1 A hulladékégetéssel kapcsolatos civil vélemények
5.1.1 A kérdőívre adott válaszok kiértékelése
5.1.2 Környezetvédő szervezetek véleménye

6 Hazai tanulságok
6.1 Hulladékból energiát (WtE) - Az európai helyzet összefoglalása
6.2 Hazai tanulságok

Mellékletek
Kérdőív a hulladékégetés lakossági megítélésérő
Szakmai kérdőív a hulladékok energetikai hasznosításának megítéléséről

---

Összefoglalás

A hulladékos szakpolitika legfontosabb iránymutatója a hulladékkezelés hierarchiája. Első helyen áll a megelőzés, a hulladékok keletkezésének csökkentése, majd sorrendben következnek az újrahasználat, az anyagában hasznosítás (visszaforgatás), az energetikai hasznosítás, és a legvégén áll a lerakás. A biológiailag lebomló hulladékokat 2025 után az EU-tagországok deponálással már nem ártalmatlaníthatják.

A fenti elv alapján akkor szabad a hulladékokból energiát termelni, ha az újrahasználathoz vagy a visszaforgatáshoz szükséges kezelések valós költségeinek és hasznainak mérlege kedvezőtlenebb, mint az energetikai hasznosítás, vagy az előbbiek nagy egészségügyi kockázattal járnak. A lakosságnál keletkező, hulladékká váló anyagok és a jelenlegi begyűjtési és kezelési technológiák mellett, a begyűjtött kommunális szilárd hulladéknak általában mintegy 30 százaléka alkalmas gazdaságosan energetikai hasznosításra.

Az első fejezetben az uniós országok hulladékégetési gyakorlatát, tervezett új telepeit, valamint a hulladékégetés és távfűtés együttes fejlesztésének példáit mutatjuk be.

A második fejezet a hulladékok energetikai hasznosításáról szól. A termikus kezeléssel hőt, áramot, különféle halmazállapotú vegyi-, tüzelő- és üzemanyagot lehet előállítani. A legrégebbi és leginkább kiforrott eljárás a hagyományos égetés, amelynek során a hulladékból felszabadult energiát gőzturbina és segédberendezései segítségével kapcsoltan termelt árammá és hővé alakítják. A hagyományos égetőműveknek folyamatos hulladéktermelés és megfelelő hőpiac körzetében van létjogosultságuk a magas beruházási és üzemeltetési költségek miatt. A hagyományos égetéssel kapcsolatos fejlesztések a kibocsátott szennyezőanyagok minimalizálására irányulnak, illetve arra, hogy a telepek rugalmasan tudjanak alkalmazkodni a hulladék mennyiségének és összetételének folyamatos változásához.

Az aerob kezelésen kívül többféle anaerob termikus-kémiai technológiát is fejlesztenek. A hőbontással éghető gázokat, olajokat vagy kokszot állítanak elő, amelyeket helyben vagy elszállítva használnak fel tüzelő- és üzemanyagként, illetve ipari másodnyersanyagként. Ilyen technológia a pirolízis, az elgázosítás, a plazmatechnológia és a különféle kombinációik. Ezeket az eljárásokat még tovább kell fejleszteni a széles körű elterjesztéshez. Előnyük, hogy kisebb méretűek, modulrendszerben építhetők, konténerekben is elhelyezhetők. Ilyen berendezésekkel elsősorban veszélyes hulladékok kezelését oldják meg a hulladék fajtájához igazodó technológiával. Újabban különböző halmazállapotú kommunális hulladékok ilyen módon történő feldolgozásával is próbálkoznak. Esetenként hatékonyabban szabadítják fel a hulladékok energiáját, mint a hagyományos égetők gőzturbinás energiatermelése. Hazánkban a szennyezett és veszélyes hulladékok mennyisége és a szállítási távolságok csökkentésének igénye intenzív fejlesztésüket, mintatelepek létesítését indokolná.

A különféle megújuló technológiák fajlagos beruházási költségeiről a harmadik fejezetben találhatók adatok. Itt ismertetünk egy brit vizsgálatot a távfűtés kiterjesztésének feltételeiről.

A negyedik fejezetben a termikus hulladékkezelés externális hatásaival foglalkozunk. A fejlett országokban gyakorlatilag nem nő a hulladék mennyisége. A válogatási, újrafelhasználási technológiák gyorsan fejlődnek, ugyanakkor a lerakásra, égetésre szánt hulladék mennyisége folyamatosan csökken. Belátható ideig maradnak azonban olyan erősen szennyezett vagy veszélyes hulladékok, amelyeknél az energetikai hasznosítás kedvezőbb az ártalmatlanítás egyéb módjainál így, az anyagában történő újrahasznosításnál is. Az éghajlati és környezeti hatások mellett foglalkozunk azokkal a fűtési problémákkal, amelyek a begyűjtött hulladékok energetikai hasznosítása és a távfűtés kiterjesztésével csökkenthetők.

Az ötödik fejezetben a hulladékégetéssel és a távfűtéssel kapcsolatos véleményeket mutatunk be. Egy kérdőívet tettünk fel, főképp civil szervezetek tagjaihoz és szimpatizánsaihoz eljutó levelezőlistákra. A környezetvédő szervezeteket képviselők véleménye szerint az égetés félmegoldás. Sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani a visszaforgatásra, ahogy a természetben is a körfolyamatok jelentik a fenntartható állapotot a csővégi megoldásokkal szemben. A válaszokból kitűnik, hogy a lakosság zöme tájékozatlan a közművek, közszolgáltatások műszaki és gazdasági kérdéseiben. A fejezet végén néhány külföldi véleményt is ismertetünk. Németországtól Japánon át az Egyesült Államokig számos korábbi égetőmű esete figyelmeztet arra, hogy máig kiható károkat, általános bizalomvesztést okozott a pillanatnyi gazdasági érdekek korlátozások nélküli érvényesítése, a kiforratlan, erősen szennyező égetési technológiák ráerőltetése a lakosságra.

A hatodik fejezetben összegeztük a legfontosabb tanulságokat. A nemzetközi és hazai szakértők véleménye szerint a termikus hasznosítás, a hulladékokban rejlő energia visszanyerése a jövőben is jelentős helyet foglal majd el a hulladékhierarchiában. Az energiát termelő hagyományos égetőművek technológiája a legkiforrottabb. Hulladékkal való folyamatos ellátottságuk azonban sokban függ az adott ország begyűjtési és kezelési politikájától, a világpiaci nyersanyagáraktól és az adott feldolgozóüzem technológiai rugalmasságától. Az alternatív, anaerob technológiák fejlesztése nagy lendülettel folyik világszerte. Jelentős előnyük a kisebb méret, a mobil, konténeres telepíthetőség, és az, hogy a termelt energia, másodnyersanyag tárolható, szállítható, végfelhasználásra további kezelés (tisztítás) után alkalmas. A különféle elő- és termikus kezelési eljárások kombinációit alkalmazzák egyre inkább a változó összetételű és csökkenő mennyiségű hulladék rugalmas feldolgozhatósága és az energiahatékonyság növelése érdekében. Hazánknak is érdemes lenne kihasználni az uniós forrásokat, a GINOP és a KEHOP adta társfinanszírozási lehetőségeket arra, hogy a kommunális hulladékok anyagában nem hasznosítható részét, minél kisebb szállítás mellett, energiatermelésre hasznosíthassuk.

Budapest, 2014. március

---