Ajánlás

Kossuth Lajosnak.

E kis könyvet neked ajánlom. Téged országgyülési követül fognak választani, hol alkalmad lesz paraszt testvéreimnek e kiáltó szózatát viszhangoztatni, és e zaklatott népet pártfogolni.

Tapasztalásbul tudod, hogy az ember általában gyarló: de hogy különösen azok, kiket a sors lágy vánkosokon s városi kényelem ölén ringat, nem csak gyarlók, millyen ember természetinél fogva lenni szokott, hanem tehetetlenekké el is puhultak, szinte a tapasztalás bizonyitja. És az illy jámborok saját aprólékos ügyeikkel ugy el vannak foglalva, hogy nem érnek rá idejükből a közügyekre is legalább annyit áldozni, mennyinek valami látatja lehetne.

Ilyenekre biztosan nem támaszkodhatni; tehát ismétlem, e szózatot paraszttestvéreim nevében neked ajánlom, de azért természetesen mind azoknak is, kik úgy gondolkodnak, úgy éreznek, mint te.

Sokan vannak e azok, kik magokkal számot vetve a közügy előmozditását tűzték ki czélul? nem tudom; de mindegy, ha csak magad volnál is, a törvényesség terén állapodva meg s az egész nép érdekét képviselve szavadnak csodálatos eredménye lesz, mert ajkaidról, különben is varázserővel hangzó minden igédnek, mi parasztok nyomatékot adunk.

Miért hilak föl paraszt testvéreim szószólójukul? annak e két egyszerü oka van; először, mert sem élőszóbeli, sem irás- vagy nyomtatási olly szabad közlekedhetésünk nincs, mi által közérdekünk mellett magunk küzdhetnénk; másodszor, mivel az eddigi szokás és törvény szerént magunk nem választhatunk s nem küldhetünk az országgyülésre senkit, a ki a mi érdekünkben munkálkodnék.

Azt szokják azt emberek mondani: ez a pincze, vagy ez a forrás télen meleg, nyáron hideg; ez képtelenség, óriási csalódás; mert nyáron a hőség nagy, azért tetszik a forrás vagy pincze hidegebbnek: ellenben télen a külső levegő dermesztő és fagyasztó hideg, azért tetszik a föld öbléből kibugygó viz, vagy a pincze melegebbnek.

Illy óriási csalódás sok van az életben, de hozzászokván természetesnek találjuk. Polgári intézkedéseink illy csalódásokon alapulnak.

Azt mondják, hogy az úrbéres adómentesség hasznos ez országnak, mert már hozzászoktak, és mert ebben tünik ki a magyar nemes szabadsága; - de hogy ez óriási csalódás, az ország nyomorusága tanusitja.

Azt is mondják: adjunk jogokat a népnek; - mekkora csalódás! Miként adhatna a kicsiny rész az egésznek, a temérdek sokaságnak jogokat? hiszen a sokaság joga megvan, mihelyt használni tudja, s vele élni akar.

Még azt is mondják: fogadjuk be a népet az alkotmány sánczaiba; - milly roppant csalódás! Mintha bizony a kicsiny rész fogadhatná be nyomorult árkai közé a sok milliobul álló népet? Hiszen azon kis árkok közől magát a nemességet, az elpuhult aristocratákat bárki is könnyen kiugrathatja, mihelyt elszánt akarata van. Micsoda beszéd ez? hogyan térne a kis csapat ember számára hányt árkok közé az egész nép?

Ne akarjátok a természetet felforgatni. Kinek jutott valaha olly képtelenség eszébe, hogy egy hordó bort akarhatott volna egy itczés palaczkba még beszoritani! - Nem éppen ellenkezőleg szokás-e az életben szólni, hogy a hordóba még az itczét beleszorithatni? Milly szörnyű csalódás tehát midőn mondják, hogy a picziny rész adjon a temérdek sokaságnak jogokat, s a picziny rész fogadja be lecsapásult árku temetőjébe a milliokbul álló népet?

Országgyülésnek azért kell tartatnia, hogy ott a közjóiét előmozditására intézkedések tétessenek. De illyet csak nemzet tehet, nálunk pedig nemzet nincs.

Ez ország népessége 14 millió. Képtelenség nélkül nem mondhatni, hogy a körülbelül 800,000 adómentes teszi a nemzetet, a többi 13,200,000 pedig semmi: ellenben megint képtelenség nélkül azt sem állithatni, hogy a 13,200,000-bül álló szolganép teszi a nemzetet, holott törvényhozáshoz egy hangja sincs, hanem csak várja mit neki parancsolnak, mit rendszabásul elébe adnak, hogy szorosan ahhoz tartsa magát.

A ki tehát csakugyan valamit akar, annak szükségkép mindenek előtt azt kell akarnia, hogy nemzet legyünk; - ha nem ezt akarja, maga sem tudja mit akar; mert, hogy némellyek a kormány szárnyai és gyámsága alá menekülni kivánnak, mivel magok emberségéből élhetetlenek, s valami alamizsna fizetést kunyorálnak: ezt akaratnak nem nevezhetni; ennek neve: koldulás, szemtelenkedés.

A ki magával az iránt tisztában van, mi az oka, hogy mi illy szerencsétlen, illy nyomoru helyzetben vagyunk: szükségkép tisztában kell lennie az iránt is, mit kell tenni, hogy helyzetünk jobbra változzék. A hol nemzet nincs, ott semmi sincs, tehát jólét sincs; mert ki teremtsen, és miként teremtsen, és ki számára teremtsen valamit? világos tehát, hogy előbb nemzetnek kell lennie, hogy aztán más is lehessen.

Soroljanak bár el mások száz meg több sürgetős teendőt: te tudni fogod, mit kell mindenek előtt sürgetni; tudnillik ezt: "legyünk nemzet," mert mig nemzet nem vagyunk, számunkra biztos haza sincs, hol valaminek történnie kellene vagy lehetne.

Miként lehetünk nemzet? Az iránt tisztában vagy magaddal, hallottuk vallomásodat; megváltás, és közteherviselés által. Ez a koh és katlan, hol öszszeforradunk.

...