Táncsics Mihály
Sajtószabadságról nézetei egy rabnak
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
Bevezetés
A' censura története
Az embernek természetében van közlekedni
Az embernek tökéletesülnie kell
A' censura legnagyobb bün
Szózatok a' sajtó-szabadság mellett 's a' censura ellen
Lehet-e még is eset, hol a' censura üdvös?
Mit mond a' józan ész a' sajtórúl?
Hivatalbeliek, tisztvíselők falun úgy, mint városban
A' szabadsajtó minden általa történt hibát maga meg is orvosol
A' szabad sajtó nem is véthet
Sajtó törvénynek a józanész szerint nem lehet helye
Végszó
Előszó
Az irók előbb bevégzik nagy vagy kicsiny munkájokat, 's aztán készitik az előszót: én ellenkezőleg cselekedtem. E' folyó 1843dik évi April 10kén Pest megye teremében és az udvaron sok nép csődűlt öszsze, követválasztás vala. Közakarattal választák Radayt, és Szentkirályit. Ezeket tüstént megeskedték, hogy a' haza' boldogitására forditják minden tehetségüket. Az eskü' szavai közül ezek különösen hatották meg füleimet: a' nemzet' szabadságát védelmezni fogják. Még nem olvastam, és nem hallottam kézzelfoghatóbb statyrát, mint az emlitett szavak. Hát van a' Magyarnak szabadsága? Magyarországot különféle népségek lakják. Minden tekintetben legkitünőbb a' magyar nyelvet beszélő népség. Ezen magyar népség' egy töredékének bizonyos privilegiuma van, 's ezt nemzet szabadságának nevezik. Ezen töredéknek képviselői országgyülésre öszszegyülnek, két, három évig lármáznak, 's nem tudják kivíni, hogy magyarúl értekezzenek egymásközt, hogy az ábéczét magyarúl tanúlják, és szabadságról álmodnak. Elhatározám megmutatni, hogy a' magyarnak szabadsága nem csak nincs, de még a' szabadság' eszméje sem született meg; mert midőn éj van, nappal nem lehet: a' censura éj, a' szabad sajtó - nap. Igy született meg e' napon az előszó; mi foglaltatandik a' munkában, még nem tudom, csak az akarat van meg lelkemben.