---

Tartalom

Szabír hieroglifákról a kovásznai konferencia kapcsán
Írástörténet és őshazakutatás
Kereszt a nyelvészetben és a székely írásban
A székely írás keleti származása
Írástörténettel fűszerezett genetika
Ogur/szabír és székely/magyar jelek
Fel nem ismert hieroglifák
Az "ezerfejű sárkány" a pánmagyar hipotézis
Őshonosságról a világ legkorábbi elolvasható írásemléke alapján
Hun és avar írásemlékek
Összegzés

---

Összegzés

A székely írás előzménye, a magyar hieroglif írás már a kőkorban ismert és használatos a Pireneusoktól Dél-Amerikáig. Az akrofónia rekonstrukciója régi magyar szavakat eredményezett, ami azt bizonyítja, hogy a jeleinket egy magyarul, vagy magyarral rokon nyelven beszélő nép alkotta meg. Ha ezt összevetjük a Bibliában megőrzött adattal, miszerint Babilon előtt létezett egy nyelvi egység, akkor nincs okunk arra, hogy kis területű őshazát keressünk magunknak. A kőkori világ a jelek szerint magyarul, vagy magyarral rokon nyelven beszélt és magyar hieroglifákat használt. A Biblia tájékoztatását megerősíti a genetikusok felismerése arról, hogy a Homo sapiens sapiens egyetlen családból alakult ki 150-200 ezer évvel ezelőtt. Amiből következően minél messzebbre megyünk vissza az időben, annál kisebb volt a nyelvek, az írások és a vallási képzetek közötti különbség. Mivel a székely írás jeleinek javát 50.000 évvel ezelőtt már ismerték a Közel Keleten, lehetőség van az őstörténetünk jelek általi tisztázására. Ennek során meg kell különböztetni a magyar őshazát a közeli és távoli rokon népek területeitől. A tisztázásban segít az írástörténeti aprómunka, amihez a magyar írástörténet ismerete és hatékonyabb kutatása elengedhetetlen.

Az uelgi, lomovátovói és további keleti leletek meghatározzák az egyik ogur/szabír őshazát és az eleink által ott használt magyar nyelvet - ami egy lépést jelent Csoma Sándor célja felé.

---