Előszó

E' néhány lapnyi iratka elébe előszót tenni, majd csaknem komédiának látszik; de igy pusztán 's külön nem adhatom át a' nyilvánosságnak, hanem egy-két szóval be kell mutatnom.

Mint az olvasó észrevehetendi, e' sorok egyik vagy másik hirlap' hasábjainak voltak szánva, de a' censurai collegium' helyettes elnöke, ki a' főbb lapokat censurálja, meg nem engedhetőnek nyilvánítá, hacsak ujra ki nem dolgozom. Ezt tenni nem akarám, nem tehetém, mert ha más szavakat használni tudtam volna is, de meggyőződésem nem változhatott vala.

Felküldém tehát Pozsonba megkisérteni kijöhetését, sükeretlenül.

Minthogy csak egyetlen egy szócska sincs benne, mi vagy a' Felséget, vagy a' vallást sérthetné, legalább én nem találok ollyat benne - hanem csupán önkény akadályozza: elhatároztam külföldön kiadni, hogy az olvasó láthassa a' censurai komédiát; de nem vig, hanem szomoru komédiát.

Nem hogy a' felszólalásban elmondott meggyőződésemet változtatnám, sőt ujra és ismételve állítom, hogy minden törekvés haszontalan lesz, minden erőködés háladatlan munka és szép jövőt nem igérhet, hacsak legelőbb a' magyar ajku minden töredék egy egészszé, nemzetté, józanészszerű polgári társasággá nem alakul.

Ha nem hirlapba szántam volna soraimat, elveimet 's nézetemet bőven kifejtém vala: de most egyetlen szót sem változtattam benne, nehogy a' censura azzal vádolhasson, hogy mást, vagy másként adtam ki, mit meg nem engedett.