Ismertető

1774-ben Lipcsében megjelenik a sorozat első kötete: 'Succincta Medicorum Hungariae et Transilvaniae Biographia. Centuria Prima Excerpta Ex Adversariis Auctoris' ["Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. Első száz, a szerző jegyzetei alapján összeállítva"] címmel. Művét a kor szokásától eltérően nem az uralkodónak, nem valamelyik gazdag főúrnak, intézménynek, hanem "A tudomány és a haza géniuszának" ajánlja. A címlap ízléses, egyszerű, a betűgrádusok kiválasztása és elrendezésének biztonsága, egészséges arányérzéke, a kor nyugodt derűjét s a munka tudományos komolyságát sugározza. A szöveg, a címlap nyomdatechnikai korfestő és hangulatteremtő hatását a vergiliusi idézet: "Exoriare aliquis nostris ex ossibus ultor" még fokozza.

A kötet előszavát Bél Károly András, a lipcsei egyetem tanára, Bél Mátyás fia, filozófus és történész, "az Akademia decemvire és könyvtárosa", az 'Acta Eruditorum' főszerkesztője írja. A nagy tekintélyű professzor ajánlása a kor tudományos életében őszinte elismerést jelent. A meglehetősen szövevényes barokk szöveg szóvirágai közül az előszóíró feladatát az alábbi mondat jelöli meg:

"Beszélni fogok a könyvről, amely a kezemben van, habár a jó bor nem szorul dicséretre, mégis engedelmeskedem a tudós szerző akaratának - aki felszólított engem -, hogy beszéljek valamit az olvasónak, legfőképpen a polgártársaimnak, az irodalmat szerető magyaroknak, hogy mi e mű lényege, s a könyv elolvasásával mit lehet elérni."

Majd így ír:

"A könyvet áthatja a helyesen elgondolt segíteni akarás és a nemzeti feladatok megoldásának szelleme. A tudomány szeretete összekapcsolódva a legizzóbb hazaszeretettel segítette Weszprémit abban, hogy szinte kézen fogva hívja kutatásra, vizsgálódásra mindazokat, akik az orvosi tudománnyal foglalkoznak, és összegyűjtse azok munkáit, akik ezt a tudományt Magyarországon eddig művelték."

...

A kötetben száz magyar- és erdély-országi orvos életrajzát ismerteti betűrendben. Az orvosok sorát Adrianus dobokai főesperes és orvosdoktor, I. János magyar király udvari orvosa (Johannis I. Regis Hungariae archiater), nyitja meg. Általában az életrajzi adatok után a személy különös érdemeit, irodalmi munkásságát ismerteti meglepő körültekintéssel és pontossággal. Éles szeme azonnal felfedezi a jellegzetest s nagyszerű érzékkel ábrázolja azt. A stílusa nem száraz, nem egyhangúan lexikonszerű. Egy-egy idézettel s jellemző adattal színes villanást ad az alakról. Egyik-másik fejezetében a történelmi adatok hitelességére kínosan ügyelő tudós adatai és az író leküzdhetetlen belső parancsára, művészi formában kifejezett igazsága együtt már az esszé gazdag, izgalmas, sokat ígérő csíráit sejtetik.

Az első kötetben átlag egy-két oldal terjedelemben összesen száz orvosszerzőt ismertet. Közülük: Apáczai Csere János, Bánffi-Hunyady János, Bethlen Kata, Blandrata György, Galeotto Marzio, Köleséri Sámuel, Mélius Juhász Péter, Moller Károly Ottó, Pápai Páriz Ferenc, Rayger Károly, Csanaki Máté a legismertebbek.

Weszprémi e mű megírásával olyat alkotott, amit a következő nemzedék kutatója a pusztulás és pusztítás elkeserítő légkörében elkerülhetetlen veszteségek miatt már nem végezhetett volna el. A magyar orvosi múlt számos alakja az ismeretlenség és a feledés homályában elveszett volna.

...

Forrás: Kótay Pál: Weszprémi István műve, a négykötetes Succincta