---

Tartalom

A szerző előszava
Köszönetnyilvánítás

ELSŐ RÉSZ:
Az állam fegyveres védelmének alapvonalairól
Gondolatok az állam és a fegyveres erőszak történelmi összefonódásáról
A fegyveres erőszak az államról és a jogról alkotott fogalmaink körében
Kitekintés a védelmi alkotmány, valamint a fegyveres - és különösen katonai - védelem jogfogalmainak egyes nemzetközi vonatkozásaira
Gondolatok az állam fegyveres védelmének egyes rendszertani kérdéseiről

MÁSODIK RÉSZ:
A rövid 20. század és a 21. század trendváltozásai, valamint ezek hatása Magyarország fegyveres védelmére
A totális államtól a totális háborún át a totális védelemig
Szemléletváltást védelmi aspektusban!

A szerzőről
A szerző jelentősebb publikációi

---

Fülszöveg

Dr. Farkas Ádám főhadnagy tanulmánykötetének eszmei irányultságát jól tükrözik a szerző által választott mottók. Elsőként a Tolsztojtól vett idézet hívja fel az olvasó figyelmét arra, hogy a szerző szerint a régi koncepciók és elképzelések menthetetlenül elavultak, s így a napról-napra - negatív irányba - változó biztonsági környezetben új irányok és új szabályok is kellenek a fegyveres védelem terén. Ezt azonban kiegészíti a szerző, mikor John Keegan-t idézve másik mottójában rögzíti, hogy "... az olyan világ, amelyben nem léteznek hadseregek - fegyelmezett, engedelmes, törvénytisztelő hadseregek -, lakhatatlan volna..."

Ebből érezheti az olvasó, hogy a szerző az új kihívásokhoz jogállami, haladó módon igazodó fegyveres védelem mellett tör lándzsát, méghozzá sürgetve a rendszerszintű és elméleti aspektusokra is kiterjedő állam- és jogtudományi háttérmunkát a szabályozás és a reform mögött.

A változást sürgetve a szerző előszavában úgy fogalmaz: "Napjaink történelmi szituációjában tehát mindennél aktuálisabb Tolsztoj mottóként választott sorainak parafrazálása: a fegyveres védelemről alkotott korábbi állami és jogi koncepcióink és megoldásaink menthetetlenül elavultak. Ha ezen elavultság ellen nem teszünk, akkor a mulasztásunk árát ma már túlzás és demagógia nélkül mondhatjuk: vérrel és megszokott biztonságunk standardjainak feláldozásával fizetjük meg, s csak követői és kárvallottjai, de nem formálói leszünk az eseményeknek. Fukuyama gondolataival zárva: »A politikai intézmények sokszor lassú, fájdalmas fejlődésének mozgatója, hogy az egyes emberi társadalmak igyekeznek kollektíven fellépni az őket körülvevő környezet megregulázása érdekében. Politikai hanyatlás akkor következik be, amikor a politikai rendszereknek nem sikerül alkalmazkodniuk a változó körülményekhez.« Döntenünk kell tehát, hogy a fejlődés, vagy a hanyatlás útját választjuk..."

---