---

Tatalom

BEVEZETŐ

A KUTATÁS EDDIGI EREDMÉNYEI

A KÜLÖNBÖZŐ FAJTA SZABADIDŐS TEVÉKENYSÉGEK TIPIKUS EGYÜTTJÁRÁSAI
  A kulturális tevékenységek társadalmi csoportok szerinti összerendeződése

AZ ÉRTÉKREND KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSAI

ÉLETMÓD TÍPUSOK
  A sokoldalú életmódot folytató csoportok
  Az egyoldalú életmódot folytató csoportok
  Az otthonülő csoportok
  Atipikus életvitel: a sivár életmódot folytató képzettek és fiatalok

A KULTURÁLIS EGYENLŐTLENSÉG MÉRTÉKE, MUTATÓI

KITEKINTŐ: NÉHÁNY KÜLFÖLDI ÖSSZEHASONLÍTÓ ADAT

ÖSSZEFOGLALÓ

---

Bevezető

Az MTA Szociológiai Kutatóintézete 2003-ban megbízást kapott a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától arra, hogy végezzen országos reprezentatív mintán kérdőíves vizsgálatot "Magyarország kulturális állapota az EU csatlakozás küszöbén" címmel. A kutatás elvégzésére az MTA Szociológiai és Politikatudományi Intézetének közös kutatócsoportját a "Kultúrakutató műhelyt", Vitányi Ivánt és Hidy Pétert kérték fel. Az adatok feldolgozása tématerületenként folyt.

A társadalmi differenciálódásban, a társadalmi egyenlőtlenségi rendszerben a kulturális fogyasztás különbségei meghatározó szerepet játszanak. Mivel a kulturális stratégia számára megkerülhetetlen kérdés az egymással összefonódó, egymást erősítő társadalmi és kulturális különbségek kezelésével kapcsolatos állásfoglalás, az elemzések elsődleges célja az volt, hogy a kultúra különböző területeihez kapcsolódóan feltárjuk a társadalmi különbségek természetét, jellemzőit. Az elemzések másik fő szempontja azt az elvet, értéket tartotta szem előtt, mely szerint a kulturálódási lehetőségek széles skálájának biztosításán keresztül valósulhat meg minél több állampolgár számára a választás szabadsága.

A kutatás során a kultúra, a művelődés fogalmát szűk értelemben használtuk. Elsősorban azokat a tevékenységeket elemeztük, mely alkalmával valamilyen a magas- vagy a tömegkultúrához sorolható művészeti alkotás befogadása történik. E szűkített fogalom használat mögött kettős értelemben is pragmatikus megfontolás húzódik meg; egyrészt elsősorban azoknak a kultúraközvetítő intézményeknek a vizsgálatára szorítkoztunk, melyek működtetése a NKÖM feladatkörébe tartozik. A másik pragmatikus ok a vizsgálat kvantitatív jellegéből következik. Kérdőíves technikával elsősorban olyan információk öszszegyűjtése lehetséges, melyek könnyen számszerűsíthetők. Bármennyire is érdekes, kívánatos és tanulságos lenne olyan információk megszerzése - még továbbra is a kultúra szűk, művészetbefogadó értelmezésénél maradva - melyek arra irányulnak, hogy a különböző művek milyen értékeket közvetítenek, milyen színvonalúak, hatnak-e és milyen módon a befogadókra, egy nagymintán, standard kérdőívvel végzett felmérés ezen kérdések megválaszolását nem teszi lehetővé. Annak feltárása sem lehetséges evvel a technikával, hogy a kultúra fogalmának tágabb értelmezéséből adódó kérdés felvetéseket megválaszoljuk: nem kapható válasz pl. a kultúra mint szimbólumrendszer feltárására, mert e módszerrel nem tudjuk elemezni a kultúra fontos részét képező nyelv, kommunikáció, vagy az embereket körülvevő tárgykultúra szimbolikus jelentéstartalmait. A kultúra legtágabb, mindent magába foglaló definíciói - melyek szerint minden kultúra, amit az emberek tesznek, vagy, hogy a kultúra azon eljárások összessége, amelyek elviselhetővé teszik az életet - a kvantitatív empirikus vizsgálatok számára verifikálhatatlanok.

Bár az eddigiekből következik, mégis szeretnénk külön hangsúlyozni, hogy e kutatásnak nem volt célja a kultúra olyan értelmezésének vizsgálata, mely szerint a kultúra célja vagy fő feladata az emberek azon képességeinek fejlesztése, melyek alkalmassá teszik őket a társadalmi integrációra. Természetesen igen fontos, hogy legyenek olyan kutatások amelyek feltárják ezen képességek meglétét vagy hiányát, de e vizsgálat közvetlenül nem a társadalmi kirekesztettség vagy integráltság mértékének regisztrálása céljából született. Más kérdés, hogy közvetett módon erre vonatkozóan is tudott ismereteket adni.

De ahelyett, hogy hosszasan sorolnánk tovább, hogy mi mindent nem tudtunk, akartunk mérni, azt ismertetjük röviden, hogy mely témaköröket vizsgáltuk meg.

Az otthonon kívüli kulturális intézmények, illetve programok közül

- a színházak,
- a múzeumok, kiállítások,
- a komolyzenei hangversenyek,
- a könnyűzenei koncertek,
- a mozik,
- a művelődési házak,
- a helyi és országos fesztiválok,
- a könyvesboltok,
- a könyvtárak látogatottságát, a látogatások gyakoriságát mértük.

Néhány esetben a különböző műfajok kedveltségét is feltérképeztük, így információval rendelkezünk arról, hogy az emberek mely színházi műfajokat, milyen fajta kiállításokat, fesztiválokat vagy a művelődési házak esetében, milyen fajta programokat szeretnek, illetve szoktak látogatni.

A kultúrára, művelődésre a szabadidőnk terhére tudunk időt szakítani, amit azonban még számos más tevékenység is lefoglalhat. Ilyen értelemben a szabadidő eltöltéséért folyó harcban a művelődés, a kultúra "vetélytársai" a sport, a mozgás, a séta, a kirándulás csakúgy, mint a ház körüli, kötelességből vagy hobbiból végzett olyan tevékenységek, mint a kertészkedés, az állatokkal való foglalkozás, a ház, a lakás csinosítása, a barkácsolás, vagy akár az autószerelés. Vagy, mint ahogy e kutatásból is kiderült, a legkedvesebb időtöltések a családdal és a barátokkal való találkozások, közös együttlétek. Vizsgáltuk ezért azt is, hogy a művelődéssel, kulturálódással versenyző, konkuráló tevékenységek, az otthoni, illetve a házon kívüli kultúra- fogyasztással együtt, milyen módon szerveződnek életmóddá, szabadidő eltöltési típusokká. A mostani kötetnek ez utóbbi kérdés, az életmód típusok elemzése áll a középpontjában.

A felsoroltakon kívül még olyan témákat is érintett a kérdőív, melyek segítenek értelmezni a különböző tevékenységek relatív fontosságát. Mérhetjük e fontosságot pénzben, és közelíthetünk az ideák, az értékek világa felől is. Az előző esetben azt vizsgáltuk, hogy milyen az otthoni, az otthonon kívüli kulturálódási lehetőségekre, illetve a nem kifejezetten kulturálódást szolgáló tevékenységekre fordított pénzösszegek aránya a családok szórakozásra fordított kiadásain belül. Az ideák világát pedig úgy mértük, hogy érdeklődtünk néhány általunk fontosnak tartott érték megítéléséről csakúgy, mint az emberek önmagukra vonatkozó néhány ítéletéről.

A vizsgálat eredményei a "Találkozások a kultúrával" sorozatcím alatt, eddig összesen hat kötetben jelentek meg:

1. A művelődési házak közönsége, helye, szerepe a kulturális fogyasztásban
2. A fesztiválok közönsége, helye, szerepe a kulturális fogyasztásban
3. A budapestiek kulturálódási szokásai
4. A kultúra helyzete Magyarországon (Ez a füzet ugyan a sorozathoz tartozik, de nem e kutatás lakosságra vonatkozó, hanem a Központi Statisztikai Hivatalnak a kulturális terület intézményi statisztikáira vonatkozó adatai alapján készült.)
5. Olvasási szokások
6. A hagyományos és a tömegkultúra intézményeinek helye, szerepe a kulturális fogyasztásban

---