---

Tartalom

1 Bevezetés

2 A kutatásról

3 Az akták számszerű elemzése
  3.1 A minta
  3.2 A sértettek jellemzői
  3.3 Az elkövető jellemzői
  3.4 A kapcsolat jellemzői
  3.5 Az eset jellemzői
  3.6 Mit tett a rendőrség?

4 Rendőrségi akták kvalitatív elemzése
  4.1 Rendőrségi akták elemzésének körülményei...
  4.2 Hosszú ideje fennálló bántalmazás
  4.3 Az áldozat, illetve az elkövető mentális illetve krónikus betegsége
  4.4 Az elkövető illetve az áldozat alkoholizmusa
  4.5 Feljelentés visszavonása, vallomástétel megtagadása
  4.6 Idős áldozat, fiatal partner
  4.7 Gazdasági és lakhatási függés
  4.8 A környezet hatása a bántalmazástörténet alakulására

5 Mi lehet a megoldás?

---

Bevezetés

Az idős nők partner általi bántalmazása viszonylag új kutatási terület. Korábban, a partnerkapcsolati erőszak kutatásával foglalkozók nem fordítottak külön figyelmet az idős nőkre, együtt kezelték őket a fiatalabb korosztállyal. Mivel azonban az idősebb korosztálynál a bántalmazás másképpen jelentkezik, másképpen értelmeződik, és másfajta kezelést kíván, sokszor háttérbe szorulnak, mintegy láthatatlanná válnak a szakemberek számára is. Másik oldalról pedig: az idős emberek problémáival foglalkozó kutatások látóköréből rendre kimaradt az esetleges erőszak feltárása. Ha egyáltalán felmerül az idősek bántalmazása, akkor érdekes módon gyakrabban fogalmazódik meg az, hogy az idős családtag ellen - ha egyáltalán, akkor - felnőtt gyereke, esetleg unokája követi el az erőszakot. Valószínűleg általános vélekedést fogalmazott meg az a szociális szakember, aki úgy vélte, hogy a párkapcsolati erőszak igen ritka, talán nem is létezik az idősek körében, hiszen ha a kapcsolat korábban bántalmazó volt, akkor véget ért valamilyen módon erre az életkorra, más oldalról: ha együtt maradt egy pár évtizedekig, akkor "bizonyára" a kapcsolat megfelelően működik.

Ez a felfogás egyébként a családdal foglalkozó kutatók jelentős részére jellemző, a bántalmazás kérdéskörétől függetlenül is. A párkapcsolat jó működése egyik fontos ismérveként tartják számon azt, ha tartós együttélés, különösen, ha házasság van a felek között. A tartós házasság ebben a felfogásban automatikusan maga a stabilitás, az integráció, a pszichés védelem. Az idősek fizikai és főleg a mentális egészségével foglalkozó kutatások is komoly védőfaktornak tekintik a házasságot, és szembe állítják vele az elmagányosodást, amit az özvegységhez, vagy az idős elvált képéhez kötik. Az, hogy a házasság/párkapcsolat veszélyeztető tényező is lehet, a kutatások főáramától igencsak eltérő, sőt nyugtalanító gondolat. Természetesebb az idősekre vagy úgy tekinteni, mint segítségre, gyámolításra szoruló emberre, vagy úgy, mint kedves nagyszülőre, aki mindig kész az unokák fogadására, akinél mindig rend és nyugalom van. Érzékletesen fejezi ki a témával kapcsolatos közvélekedést a következő két interjúrészlet:

"Nem tudok statisztikai adatokat mondani, hogy hány esettel találkoztam. Néhány volt. De nem szoktak szívesen beszélni erről az emberek, az idős emberek pedig még kevésbé. Ha már leéltek egy életet, akkor is, ha nehéz ember az egyik, nincs erről szó. Sok olyan idős házaspárt kezelek, akik együtt öregedtek meg, és én ezt nagyon nagy értéknek tartom. Inkább egy ilyen erőforrásnak gondolom, hogy nehéz volt, de kibírták egymás mellett."

"Biztosan több időskori partnerbántalmazást láttam, mint amennyi most eszembe jut. Lehet, hogy az emberben van pszichológiailag egy ilyen idealizálás is. Ugyanúgy, ahogy a gyereknek nehéz a szüleiről a rosszat elfogadni, úgy egy ilyen idős, tiszteletreméltó házaspárnál is nehéz észrevenni a félszavakat, amelyek bántalmazásra utalnak."

Az idős korban felmerülő párkapcsolati erőszak látenciája még az átlagosnál is magasabb lehet, kutatása a családon belüli erőszak témakörén belül is különlegesen bonyolult. Ahhoz, hogy a jelenség prevalenciájáról valós képet kapjunk, igen nagy, speciálisan képzett mintára lenne szükség. Másrészt az idős emberek a fiataloknál lényegesen kisebb arányban tudnak/akarnak a bántalmazásról beszélni. Magyarországon most vált középkorúvá az a korosztály, amelyik a családon belüli bántalmazásról először hallotta, hogy ez nem feltétlen a "normális" családi élet része. Az idősebbek nagy része olyan patriarchális családokban nőtt fel, ahol a férj hatalmát felesége és gyerekei felett természetesnek tartották, és a hatalom gyakorlásába akár az erőszak is bele tartozhatott. Az idős bántalmazott nők a fiataloknál nagyobb arányban tartja asszonyi kötelességnek az esetleges bántalmazás eltűrését, vagy érzi úgy, hogy szégyen lenne kívülállónak panaszkodni, vagy segítséget kérni. Szociális szakemberek megfogalmazása szerint:

"Azt tapasztaltam ebben a témában, hogy az idősek esetében azért nehéz kezelni, mert csak akkor mondják el, ha már biztonságban vannak, és nincs következménye annak, ha elmondták."

"A szőnyeg alá voltak söpörve ezek az esetek. Mindenki tudott róla a környezetükben, de mégsem beszéltek róla senkivel, segítséget pedig soha nem kértek."

---